Nem húzzuk tovább a menyasszonyok és a többi hölgy olvasó idegeit, rátérünk a lényegre: honnan a ruha? Ezúttal E/1 beszámolót tartok a ruhavadász kanosszámról.

A legelején kezdem, amikor belecsöppentem a menyasszony létbe és fejest ugrottam az internetikus világháló végtelen menyasszonyi ruhaállományába, hogy valami támpontot találjak. Persze első körben rákerestem az elmúlt évek során „just in case” kiválasztott szerelem-ruhákra, de már egyik sem adta igazán. Valami új, friss álom kellett, ami mindent űberel, ami a legméltóbb rá, hogy valósággá váljon. Az Interneten a Pinterest-en keresztül találtam fogást. Ha menyasszonyok vagytok és esetleg még nem ismerkedtetek meg a legnyálcsorgatósabb közösségi oldallal, gyorsan pótoljátok, ugyanis ő lesz az új legjobb barátnőtök. De legalábbis vele fogjátok a legtöbb időt tölteni a közeljövőben.

Szóval kis böngészés útján eljutottam az új álomruhámhoz, amitől megrészegülve majdnem bedőltem az Internet sötét oldalának. Az egyik legismertebb menyasszonyi ruha világmárka egy többéves modelljét szúrtam ki magamnak és ez a kreáció volt az egyetlen fókuszpontom akkor. Vizualizáltam magam a ruhát viselve a bevonulás, az eskü, a nyitótánc közben. És akkor, azzal a kiváló időzítéssel, amire csak a szektás hittérítők legnyomorultabb élethelyzetekre kihegyezett érzékelője képes, betoppantak az online életembe a tengeren túli, fillérekért kínált designer ruhák, köztük az én drágaságommal is. Nagyon meleg helyzet volt, de végül a józan ész diadalmaskodott. Erről még bőven tudnék mesélni és fogok is, de egy külön cikkben, mert nagyon fontos tapasztalat. Részletesen megosztom majd Veletek, milyen eszközökkel, hogyan bizonyosodtam meg róla, hogy átverésről van szó.

Miután kiderült, hogy a kiszemelt ruha tényleges beszerzéséhez szükséges forrás (2 millió forint) nem annyira áll rendelkezésemre, egy kicsit persze csalódott voltam, de örültem, hogy végül nem dőltem be a netes svindlereknek. Tiszta lappal és szuperlelkesen vetettem bele magam a második körös szimatolásba. Akkortájt indítottuk el a blogot és látogattunk el az Esküvői Kiállításra, Mimi Vintage Pop-up Szalonjába (ahol egy csipke szoknya erősen versenybe került), majd a tematikus, esküvős WAMP-ra is. Számtalan gyönyörű, különleges ruhát láttam és nagyon szerettem volna valamelyik hazai tervező kreációját viselni, s bár a lángocska többször is fellobbant, egyik sem az én Igazim volt.

Mindeközben persze folytatódott az online szemezgetés is, és ahogy az várható volt, az Etsy (ő is egy potenciális új barátnő) is beszippantott egy időre. A megszámlálhatatlan mennyiségű ruhából, amit átmonitoringoztam, kezdett összeállni valami új, egy saját elképzelés. Ekkor jött a megvilágosodás, hogy varratnom kell a ruhát. Ráadásul a saját tervemet kell kihámoznom a fejemben uralkodó csipke-selyem-tüll káoszból. Na, itt jön be az a kulcsfontosságú tényező a sztoriba, hogy az én Anyósom egy olyan kreatív elme és nem mellesleg zseniális varrónő, akiben 200%-osan megbíztam, még úgy is, hogy tudtam: garantáltan utolsó pillanatos határidővel kell számolnom. Végül együtt álmodtuk meg a ruhát, találtuk ki minden részletét, kerestünk hozzá anyagokat, alakítottuk a tervünket alázatosan, az választott textíliák természetéhez igazodva. Így született meg álmaim ruhája. IMÁDOM!

ruha1 ruha2 ruha3 ruha4

A fotókért Köszi: Polgárfi Tamás

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek nekünk beszámolót, fotókat, osszátok meg velünk tapasztalataitokat, tippjeiteket, hogy szétkürtölhessünk, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok nekünk!

comments