A sors úgy akarta, hogy Viki és Béla egymáséi legyenek. De azt is, hogy az esküvői beszámolójuk felkerüljön a blogra, ugyanis amellett, hogy ők maguk is jelentkeztek volna határozott elmesélési szándékukkal, az időközben szakavatott baráti ajánlással megtalált, kimérten belevaló, főváros-belvárosi helyszín, az Apacuka is összekötött minket velük. Ugyanis Vikiék – akik még ráadásként egy másik barátnőnk legkedvesebb szomszéd-barátai is – náluk tartották a lagzijukat. Az apacukások pedig imádták az egészet. Velünk együtt.

Hol is kezdjük… talán ott, hogy a szuper Pinterest-otthonukba hívtak meg minket beszélgetni és sec-perc alatt rittyentettek egy lakodalmi morzsapartit. A mélyhűtőből előkapott sajtos masnik és a gondos túlkalkulálás útján megmaradt rosé, na meg a szuperszép szifonos szikvíz nagyon rendben voltak.

viki_es_bela_morzsparti_interju

BE: Mennyivel előbb álltatok neki a szervezésnek? Mikor volt a lánykérés?
Viki: Karácsonykor volt a lánykérés. Ugye május 3-án volt az esküvő és olyan február közepe felé kezdtük el szervezni.
BE: Akkor elég hamar összerántottátok. Van, aki két évig szervezi.
Viki: Igazából tök jó volt, hogy ilyen gyorsan “túlestünk” rajta, szóval, hogy nem kezdtünk el ezen agyalni már nem tudom mikor, mert nem akartam volna, hogy erről szóljanak a hétköznapjaink egy vagy másfél éven keresztül.
BE: Mondjuk ez tavaszi időpontnál oké, de nyári esetében a meghívás miatt azért jobb előbb.

viki_es_bela_1viki_es_bela_2viki_es_bela_3viki_es_bela_4

BE: Honnan a ruha?
Viki: Netti, Czóbel Netti, aki egy iparon végzett textiltervező, Béla kollégájának a felesége és szoktak vele is dolgozni. És ügyes. Meg Netti ismeri a stílusomat, és már jó párszor találkoztunk, tudta, hogy inkább sportos típus vagyok és hogy nekem a  kényelem az fő szempont. Aztán nem is tudom… nagyon jó képeket gyűjtött össze, én nagyjából elmondtam neki, mit szeretnék, például hogy nekem ez a kapucnis vonal nagyon tetszik, de mivel az már túl sportos, ezért kértem, hogy próbáljon meg valami jó metszéspontot találni.
BE: Tisztára űrhercegnős lett.
Viki: Nagyon szép lett, tényleg. És közben úgy alakult az egész, hogy akkor oké, hogy hosszú szoknya, meg kapucni, meg azért fehér, de mégis mit lehet ebből kihozni.
BE: Meg hát az anyag nagyon számít. Igen szép esésű.
Viki: Aha, volt egy szoknyám, amit mutattam neki, hogy kábé azt szeretném, mert azt imádom hordani, így tavasszal, nyáron. Ez igazából egy jersey anyag. Szóval még drágának sem drága. Mégis van egy szép esése, jó súlya, kényelmes benne mozogni. És hát az sem volt utolsó szempont, hogy azt sem tudtuk, mekkora lesz a hasam addigra, úgyhogy nyúljon is. (nevetés) Tényleg az utolsó pillanatban lett rám szabva. Mindenki csodálkozott szombaton, az esküvő napján, amikor délelőtt kérdezték, hogy “Na, és a ruhád?”, hát mondom “Majd dél fele jön a Netti és hozza, még nem láttam teljesen készen”. Erre ők: “És nem kapsz idegbajt?” “Nem – mondom – hát négykor lesz az esküvő.”
BE: És a virágod?
Viki: Azt végül Anyum találta ki, hogy pont ez legyen. Hortenzia. Nekem eredetileg a levendula volt beakadva, vagy valami mezei virágcsokor. Meg alapból nem szeretem a vágott virágot, de hát egy cserepes virággal mégsem akartam bevonulni. De már majdnem ott tartottunk, csak egy cserepes virágot eldobni a csajoknak, lehet hogy egy kicsit veszélyes lenne. A levendula meg ugye még nem nyílt ki akkor és Anyu fedezte fel ezt a színt, hogy hortenziából is van ez a kékes árnyalat.  Vettünk egy cserepest és annak levágtuk az egyik labdacsát. Hát nem egy huszonötezres menyasszonyi csokor volt. De szép lett nagyon.
BE: Cipő?
Viki: Nincs semmi extra a cipővel.
BE: De hát hogy kék lett piros talppal, vagy mi?
Viki: Ja, hát igen. Tehát ez a fehér cipő dolog, hogy kényelmes legyen meg végig lehessen állni benne egy esküvőt, meg egy lagzit végig táncolni, meg még tetsszen is, meg még használható is legyen, az lehetetlenség. Ez viszont szerelem volt első látásra. Ez egy félig sport, félig balerina. Korallos a talpa, kicsit olyan, mint a menyecskeruha. Állati kényelmes volt. És azóta is tudom használni. Mert ez is cél volt. Hogy ne olyan legyen, amit aztán berakok a szekrénybe.
BE: Egy jó szatén.

viki_es_bela_5viki_es_bela_6viki_es_bela_8

BE: Na és a te ruhád, Béla?
Béla: Én először azt gondoltam, hogy majd felöltözök itthonról. Mert hogy van egy elég komoly jelmeztár. De aztán jött, hogy akkor legalább egy zakót vegyünk, amiben majd lehet biciklizni.
BE: Ez fő szempont volt?
Béla: Igen-igen, hogy praktikus legyen. Semmiképpen sem akartam olyat, amit csak erre lehet használni.
Viki: Hát igen, az azért eléggé luxus.
Béla: És hát olyan luxus, ami fölösleges. Biznisz zakót nem akartam, vagy öltönyt. Kinéztem egy Diesel zakót, farmer gallérral, de gondoltam, hogy meg kell nézni mindent és mire visszaértem, addigra azt az egy darabot elvitték. Akkor kicsit elszomorodtam. Aztán kimentünk újra Bécsbe és akkor vettünk egyet.
Viki: Egyébként nagyon ez a tipikus konfekció megy…
Béla: Igen, a szürke ötezer árnyalata.
(közben Béla elővette a zakót)
BE: Hű! Na jó, ez vagány. De hát egy űrhercegnő mellé…
Viki: De amúgy szerintem ez illik hozzá. Valami ilyen kellett, különben nem lett volna bélás.
BE: Hát akkor ennyi.
Béla: Na és az ing volt a következő lépés. Hogy akkor nyilván majd kiveszek egy fehér inget a szekrényből. Mégis inkább vegyünk egyet. Nem találtunk. Na akkor csináltatunk egyet. Egy héttel előtte. Na, óriási biciklis rohamok a városban, hogy hol lehet megfelelő anyagot találni hozzá. Mert ugye olyan fehér anyag, amit én szerettem volna, olyan nem volt akárhol. Végül a Petőfi Sándor utcában kicsit többfajta volt, és voltak kicsit rendesebb anyagok is, úgyhogy nagy duzzogva azok közül választottam. Na és akkor azt elvittem a varrónőhöz, aki mondta, hogy hát igen, pasikra nehéz varrni, mert ha egy pasi jön inget varratni, akkor ott már gond van. Mert ha nem jó neki a konfekció, akkor nagyon tudja, hogy mit akar és nagyon kekec.
BE: És igaza volt.
Béla: És igen.
BE: A hét nap alatt sikerült még kekeckedni is?
Béla: Igen-igen.
Viki: De elég türelmesen viselte.
BE: Akkor ez is szombat délre lett meg.
Béla: Háát… 11-re szerintem már kész volt. Szóval nem volt ebben semmi feszültség.

viki_es_bela_14

BE: A gyűrűk? Annyira szépek.
Viki: Titánból vannak.
BE: Ez a fém alapból ilyen színű, vagy kezelve van?
Viki: Aha, alapból ilyen.

viki_es_bela_gyuru

BE: Mi volt a menü?
Béla: Azt megírtuk a vendégeknek, hogy sütit hozni ér, és nagyon kitettek magukért, rengeteg süteményt hoztak. Azt nem is nagyon rendeltünk. A tortát egy építész barátunk készítette.
BE: Akkor statikailag rendben volt.
Béla: Igen. Ez az építész baráti vonal azért elég hasznos, közülük volt a fotós, a vőfély, a kocsi meg mindenféle. Szóval a torta az egy hosszú csík volt, cake pop-okkal.
BE: Jó nagy lehetett.
Béla: 2 méter. A kaják fingerfood-ok voltak az elején. Ezt a séffel egyeztetgettük, de nagyon nem kellett változtatni rajta. Ő mondta, hogy akkor kolbászpástétom pirított kruton karikán lesz a pálinkához, meg kezdésnek hideg zeller velouté mangalica pörccel, borjúmájpástétom fügével, rukkolával tortillába tekerve, mini mozzarella koktélparadicsommal, pesztóval.
BE: Mmm. Egy jó zeller velouté. Mi az egyébként?
Béla: Zöldségleves, krémleves, kicsi, feles pohárban. Szóval az Őszi zseniális ilyen ügyekben. A többi pedig rozmaringos báránygolyó joghurtos paprikakrémmel , sous vide sonka fokhagymás spenóttal, rozmaringos sült burgonyával, krémsajtos tagliatelle tarka spárgával, sous vide csirkepaprikás tojásos galuska gombóccal (újragondolt pörkölt), harcsafilé kapros-fokhagymás pirított csuszával és bazsalikomos madártej. Kérdés volt, hogy rántott hús legyen-e és persze egyből lehúztuk a listáról, erre mondta, hogy ő ezt komolyan gondolta, mert hogy a gyerekek meg a nagyszülők azt szeretik. És hát tényleg, friss panko morzsából csinált olyan rántott húst, hogy mindenki kettéhasadt tőle és még édesanyám is azt mondta, hogy olyan rántott húst ő sem tud csinálni. Szóval extra volt.
Viki: Igen, nekünk ez volt fontos, hogy mindenki legyen ott, akit szeretnénk és, hogy jó legyen a kaja.
Béla: Volt még nyúlragu bébipolippal, tavaszi marhapofa ragu leves retekkel, tormával, turbolya krémleves sajtos stanglival. Szóval elég jó cuccok.
BE: Jó, hát ez elég fancy.
Viki: A kajában volt habzsi-dőzsi.
Béla: És nagyon jó áron hozták ki mindezt.
BE: Az italt ti vittétek?
Béla: A pálinkát és a borokat mi vittük és a többi, a  sör, a kávé, a tea, az üdítők, gyümölcslevek, plusz egy kör aperitif az Apacukától volt. A pálinka és a fehér borok sajátok, édesapám révén, saját pincéből. Ő egyébként nagyon lelkesen itatta a csapatot, így ez a feladat is lekerült a vállamról.  Apám őrülten népszerű volt.

viki_es_bela_10viki_es_bela_11viki_es_bela_9viki_es_bela_12

Viki: Szerencsére tényleg egy nagy házibuli lett a végére.
BE: Az a legjobb. Mennyire tudtatok jelen lenni, vagy mennyire volt egy villanás az egész?
Viki: Hú, nekem kettős volt. Az eseményeket meg a hangulatot úgy éreztem, hogy nagyon flow és nagyon jó. Élveztem. Pedig így a hetedik hónap elején tartottam tőle, hogy mennyire fogom egyáltalán ezt az egészet bírni. De aztán simán, hajnali háromig én is nyomtam, tánccal meg minden. Ami villanás volt, azok a beszélgetések meg a kontaktus az emberekkel.
Béla: Én nem tudtam elengedni a házigazda szerepet. Amikor itthon vannak házibulik, akkor is egy darabig a kezemben tartom a dolgokat és amikor látom, hogy mindenki jól lakott, mindenki jól érezi magát, minden elszabadult, akkor elengedem magam én is.
BE: Akkor te rendezvényszervező voltál.
Béla: Hát egy kicsit igen. Nem feszültem rá semmire, meg nem paráztam, de végig ébernek kellett lennem.

viki_es_bela_17viki_es_bela_16viki_es_bela_15

Sajnos egy jó félórás snitt elveszett a hangjegyzeteink közül. (TIPP: Ne hívjon titeket senki, miközben az iPhone diktafon funkcióját használjátok!) Amiről így egyrészt a saját szavainkkal tudunk beszámolni, az a gyűrűkészítés módja: Béla egy ötvös segítségével és felügyelete mellett maga csiszolta a gyűrűket csodás kubistára. Aztán: Vikiék is úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az Apacukában igazából nincs szükség különösebb dekorációra, a csodás vitorlavásznak, fényfüzérek és az ízléses, karakteres terek mellé. A minimális dekor náluk a hozott, jópofa, színes ikeás szalvétákat és a jól ismert, csipkés tortapapírokon, poharakba rendezett mentát és citromfüvet jelentette. Meg még arról is volt szó, hogy Viki elszántan növesztgette a haját, mert hogy egy menyasszonynak mégiscsak hosszabb haj illik, de végül, az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy dehogyis, inkább marad önmaga és vállalta a rövid frizut. És nagyon nem bánta meg.

Másrészt Béla utólagos kiegészítései révén:
A násznép kb. 150 fős volt, a családból mindenki, az ugye nagy, barátok közül csak a legbelső kör, merthogy tavasszal azok a helyek, amik nyitottak is meg esőben is működnek, limitált férőhelyesek. Egyébként még nagyon sok embert szerettünk volna meghívni.
A zenében szerintem fontos, hogy csak bakelitről ment a cucc, nem volt számkérés, és Dj Bem stílusa elég karakteres a tánti tűsarkúja szettel. Klassz tviszteket kevert a menyecsketánc alá, ami azért volt jó, mert mindenki tudott rá riszálni. No meg a zenekar: Oxygen Dogs, fergeteg táncpartival.
Sokat vacilláltunk a meghívón is. Végül maradtunk az e-mailnél, egy-két családtag kapott printelt meghívót. A szövegen is sokat rágódtunk, de végül maradt a kötetlen házibuli meghívó forma: gyertek el és jó lesz. Semmi formulázás, végül is a barátaink, meg a családunk. Minek szívassuk őket giccses idézetekkel? A köszönőlevél dettó. És nagyon jól fogadták. Occam borotvája sokat segít. Meg emailben ugye lehet térképet, honlapot meg minden egyebet csatolni. A fotókból is csak keveset nyomtattunk, a többit meg lehet nézni a Flickr-en.
Egy jó kis Excel táblázat is nagyon sokat segített nekünk is, meg a résztvevő segítőknek is. Az oszlopok a következők voltak: mettől? meddig? mit csinálunk? mit eszünk/iszunk? hol? kinek a dolga? Amikor ez percről percre összeállt, megszűnt a fejekben a káosz.
A hangosbemondós vőfélyt is nagyon szerettük. Igazából csak annyi instrukciót kapott, hogy közölje az emberekkel, mikor hová kell menni. Nagyon kreatívan kezelte az ordibátort, pl. a vonulós részeknél, ahol nem volt hangosítás, a telefonjáról vidám szvingeket játszott és frappánsan kitöltötte az üres perceket.
Az egész szervezés során Steve Jobs gondolatai lebegtek előttem. Elhagyni kell tudni igazán. Homokszórás meg lufi boltív nélkül is lehet nagyon jól mulatni. Jó emberek nélkül meg nem lehet. Kevés dolgot kell megtartani, de az legyen a legjobb. Jófej emberek, jó Dj, jó Szakács, jó hely, jó fotós. A többi csak cafrang, kacat.

BE: Nászút volt?
Viki-Béla: Volt.

Innen folyt. köv. egy külön, nászutas bejegyzésben. Meglátjátok, ez külön posztot érdemel.

viki_es_bela_7

A nekik bevált szolgáltatók:
Helyszín: Apacuka
Séf: Őszi Balázs
Torta: Rehus Szilvi
Pogácsa: Daubner
Bakelit Dj: Dj Bem
Menyasszonyi ruha: Czóbel Netti
Ing, mások menyasszonyi ruhája: Makovits Ildi
Zenekar: Oxygen Dogs
Fotós: Frikker Zsolt
Bor: Dée János
Ötvös: Gelley Kristóf
(Béla: Ha szeretnéd, megcsinálja, amilyenre szeretnéd, vagy csak segít és reszelhetsz nála.)

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek nekünk beszámolót, fotókat, osszátok meg velünk tapasztalataitokat, tippjeiteket, hogy szétkürtölhessünk, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok nekünk!

comments