Kábé két hete volt egy éve, hogy hazaértünk a nászutunkról. Imádtuk. Az egész utat, a barátainkat, akiktől a büdzsét kaptuk nászajándékba és magunkat is, hogy ilyen okosan költöttük el.

A tökéletes úti cél megtalálásához összetett szempontrendszeren préseltük át a szóba jövő alternatívákat és végül egyetlen egy hely maradt. Már alapból egy erős szűrést jelentettek az objektív tényezők:
- Az esküvő szervezése és a költségek képlékenysége miatt időben mind jobban kitoltuk a nászutas döntéseket, így pl. a repülővel elérhető úti célok kiestek,
- mert hogy nem tudtunk és nem is akartunk luxus utat kerekíteni a dologból.
- Autónk nem volt, de még csak vezetői rutinunk sem, hogy kölcsönkérjünk egyet, így egy újabb rakat hely kiesett.
Na és ott voltak a mi, mint utazók, totál egyedi kulcsszempontjaink is. Az, hogy bár imádjuk a természetet, ha utazunk, inkább az épített látványosságok, a történelem, a városok, az ottani élet érdekelnek minket. Ott, ahova megyünk, izgi városrészekből, sztorikból, legendákból, látni-, ízlelni-, hallani-, szagolni valókból legyen annyi, hogy napi 10-15 órát gyalogolhassunk értük, útközben minden mellékes zugba gondosan belesve. Ha együtt van a kettő, a természet és a város, az persze a legeslegjobb. Viszont tiszta sor volt, hogy totál ki leszünk purcanva az esküvő után, és amúgy is, a nászutunkon, magunkat meghazudtolva, kivételesen pihenni szeretnénk. A fentiek tükrében, magunkat ismerve, ki kellett zárnunk a túl izgi városokat, mert tudtuk, hogy addig nem fogunk nyugton maradni, amíg nem láttunk MINDENT. Ugyanakkor az üdülővárosokat szintén kizártuk. Egész egyszerűen képtelenek lennénk bármilyen szinten is lelkesedni egy apartmanházakból, éttermekből, diszkókból, bárokból, napágyakból és napernyőkből összerakott helyért.

Mindezeket összegezve olyan úti cél kellett, ahova busszal vagy vonattal el lehet jutni, ahol van óváros, de nem túl nagy ééés ahol lehet tespedni, csobbani is. A végső, megoldásra vezető kérdés ez volt: van-e olyan közeli, tengerparti, történelmi város, ahova vonattal el lehet jutni? Gyors guglizással meglett, hogy cuki, retró, kétszemélyes hálókocsiban elroboghatunk a Keletiből egyenesen Splitbe. Az esküvő utáni kedd este indultunk, a saját mini kabinunk ablakából kilógva végignéztük a naplementés Balcsit. Miután jót röhögtük azon, hogy egy megvetett ágyban fekve zötykölődünk egy vonaton (WTF), akkorát aludtunk mint a bunda és korán keltünk, hogy szintén az ablakból kilógva végignézhessük a Dinári-hegységet is és izgatottan várjuk, hogy mikor pillantjuk meg az Adriát.

split1split2split3

A város totál megfelelt a fenti igényeinknek, imádtuk a római császári palotából kialakult, zegzugos óvárost, és igen kényelmes tempóban tudtuk sokszorosan magunkévá tenni a látnivalókat. A házigazdánk tippje nyomán és kitartó, keresgélő sétánk eredményeképpen pedig a nagyvárosi, tömeges strandolás helyett még egy rejtett, romantikó öblöcskét is találtunk, a helyi Margitszigeten. Fölöttünk, mögöttünk hatalmas, árnyékot adó, mégis valahogy a fényt is áteresztő tűlevelű fákkal, milliónyi duruzsoló kabócával. Ráadásul bónusz meglepiként ezen a kis szakaszon fehér homokos volt a tengerfenék. Szóval minden 100%-os volt a szerelmes pihizéshez.

split4split7split8split5split6

A szállásunkat az Airbnb-n keresztül foglaltuk, egy picurka, de fullos, külön házacskát az óvárosban, ehhez a zöld félszigethez legközelebb eső részen. És bár eljátszottunk a gondolattal, de végül a drága szállodai ellátás helyett feltöltöttük a hűtőnket mindennel, ami szem-szájnak ingere, a piacról és a boltból. Ez utóbbi egy furcsa kis perverziónk, imádjuk a helyi csomagolásokat, édességeket, számunkra ismeretlen konzum szarokat jól szemügyre venni. Nem kevésbé lelkesedünk a piacokért, ahol ugyancsak jól meglegeltetjük a szemünket és mindig bevállalunk valami újdonságot, kísérleti jelleggel, néha egyhetes addikciókba keveredve.

split10split9

Mi így nászutaztunk. És az igazi lényeg nem is ez, hanem hogy adtunk magunknak időt, közvetlenül az esküvő után, nem is csak a pihenésre, hanem a feldolgozásra. Mert akkora durva szeretet dózist kap ilyenkor az ember meg így együtt a pár, hogy azt bizony meg kell rágni, meg kell emészteni és ami már nem fér belénk, azt szépen elrakni befőttnek, hogy egy életen át kitartson.

Legközelebb egy másik szupi, belföldi nászútról fogunk beszámolni és nagyon várjuk a ti alternatív nászutas tippjeiteket is.

comments