Ha egy csomó dologban elrugaszkodnátok a hagyományostól, de nem szeretnétek rágörcsölni az esküvőtökre, beleértve az arra való ráfeszülést is, hogy mindent máshogy csináljatok; ha az összes apró részletre alaposan kitérő, halálba bonyolított szervezés árán elért, minden szempontból tökéletes menyegző helyett sokkal inkább feküdne nektek egy 50 fős, kerti szertartással és egy jól sikerült szilveszteri házibulira hajazó lagzival fűszerezett, egész hétvégés lazulás, ahol az sem számít, ha teljesen borul a menetrend, akkor kövessétek Ági és Sanci példáját! Ági elmeséli, hogy is volt.

A hajó irányba állítása

Az egész úgy kezdődött, hogy októberben volt a lánykérés, és decemberben elkezdtem keresgélni az esküvő kapcsán. Ugye magyar honlapokon, 0-24-ben toltam, a két ünnep között. Két nap kellett a kifulladáshoz. Minden esküvős oldal rózsaszín volt és villogott, és rajtuk: ilyen fotóst, olyan fotóst fizess, videót rendelj, helikopter-sziromszórót vegyél, mindent vegyél! De ha nem, az gáz. Így indult, és én tudtam, hogy nem szeretnék hintót, nagy abroncsot, habos-babos ruhát. Aztán jött ugye a Facebook-ozás, hogy a maradék időmet is eltöltsem online, és ott találtam meg Réka és Domi mohatetős esküvői képét. Miután a harmadik barátnőmnek mutattam meg, hogy az milyen klassz, akkor szegezték nekem a kérdést, hogy “Akkor miért nem kérdezed meg ezt a lányt, hogy ez hol van, hogy csinálták az esküvőjüket, mert ez nem annyira rózsaszín, és nem is villog?”. Így találtam rá a Bohém Esküvőre Rékán keresztül, amit kiolvastam az elsőtől az utolsó betűig, és mire jött a Szilveszter, már nem őrültem meg, hanem örültem, hogy mohatetős házban is lehet esküvőt tartani, és nem kell mulatós zene, és hintó sem. Amikor mindezt lelkendezve meséltem a vőlegénynek, Sancinak, ő is mondta, hogy ez tök jó irány.

A pesti nagybátyám kérdezte: Berettyóújfalu? Akkor ez ilyen vidéki lagzi lesz? Mi meg: Nem. Városi lesz. Mondjuk inkább azt. Az elején könnyű volt eldönteni, mit nem akarunk. Hogy én nem akarok nagy, fodros szoknyát, Sanci nem akar nyitótáncolni, egyikünk sem akar ilyen nagyon csinnadrattás esküvős dolgokat: mulatóst, vőfélyt, csujogatást, pikáns verseket, sikamlós játékokat, menyasszonytáncot. Ezeket az elemeket mind meg is úsztuk.

Helyszín

A helyszín gyorsan eldőlt. A gyerektáborok láv, de neki annyira nem, és kérte, hogy legyen étterem meg ottani kaja, mert az a tuti. Pesten élünk, itt találkoztunk, de berettyóújfalusiak vagyunk, ugyan én csak születésileg, de ő tényleg, ott él a családja, az összes unokatesója. Az egyiknek cukrászdája van, a másik ismeri a fél várost. Ezért úgy voltam vele, jó, legyen ott. Így lett a Móló Panzió és Étterem. Odamentünk, és láttuk, hogy van búbos kemence és szekér, van lenyírt pázsit, vannak rózsabokrok,  szép, nagy kert. A tetőtérben pedig vannak szobák, ahol megalhat a násznép.

Előtte egy héttel Pesten írtuk alá az anyakönyvet, úgyhogy az újhullámos 4 fős esküvő is megvolt. Úgy toltuk, mint a filmekben. Csak a két tanú és mi, és ezt az összes szülő el is fogadta így.
- Csókolom, házasságot kötnénk!
- A nééégyóóráások? – így a portás.
- Igen, köszönjük, ez életünk legfontosabb napja.
Konkrétan ez volt a hivatalban. Úgyhogy ez poén volt, lefotóztuk, ennyi.

A főváros vs. vidék dilemmához: vidék-vidék-vidék! A pesti barátok is imádták. Már pénteken megérkezett szinte mindenki, és csak vasárnap mentek el. Úgyhogy az egész egy kétéjszakás wellness hétvége lett. És szerették, annak ellenére, hogy nagyon messze van, és nincs autópálya. Beültek négyesével az autókba, és jöttek.

Nem lett nagy a lagzi, 57-en voltunk. Ez csak a család és közeli barátok, csak azok, akiket láttunk az elmúlt évben, tudjuk, mivel foglalkoznak, és ismerjük a gyerekeiket is. Nagyon észérveket követtünk a vendéglistánál (is). Így kényelmesen elfértek, mivel a választott helyszín sem volt óriási. A kerti szertartás nagyon romantikus volt, megérte. Laza volt, és mégis szép. Megható is persze. Nagypapára például nem szabadott nézni. Mivel jó meleg lett, mindenkit leültettünk a feldíszített terasz alá. Az esőterv is ez lett volna. A jó oldalárnyékoláshoz a kölcsönlepedőket a rokonoktól vadásztuk össze előző este, ezért is bizonyult praktikusnak az ismerősökkel tűzdelt helyszín. Spontán megoldások, ugyebár.

agi_sanci5

Mivel nem volt tömeg, egy unokatestvért megkértünk, hogy néha nagy hangon kurjantson egyet, hogy éppen hova kell menni, mi következik. Meg kiírtuk a programot, aminek mondjuk egy betűje sem stimmelt végül a kiírt időben, de legalább mindenki tudta, hogy mi a terv, és egyáltalán mire lehet még számítani.

Kaja-pia

A menü hagyományos volt, nem is akartunk mást. Finom volt, jó volt, sok volt. Húsleves, rántott hús, marhapörkölt.

A pálinkát nem volt nagy teljesítmény beszerezni. A biharkeresztesi nagybátyámnak szóltunk, hogy 8 liter kellene, ő mondta, hogy “Jól van. Fele sima lesz, fele ágyas. Megoldjuk.” A bor pedig, ez itt a reklám helye, Holló Ákos Nyárest roséja volt, Mátraaljáról, Gyöngyösről. Tőle hoztuk az Irsai Olivért is. Budapestről ismerjük, egy borkóstolóról, és olyan jóban lettünk az évek során, hogy tavaly egy lánybúcsút az ő pincéjébe szerveztünk. Tudtuk, ha nekünk esküvőnk lesz, akkor Ákos bora kulcsszó lesz.

Cukrászdai sütik nem voltak, csakis házi sütik, a berettyóújfalusi néniktől. Csúcsok voltak, az éttermesek is mondták, hogy ilyen finom sütiket már rég nem ettek.

Ami még az ottalvós helyszín mellett szól: nagyon féltem, hogy óriási kaja pazarlás lesz, de így egy falat sem ment kárba: másnap még mindenki megebédelt a maradékból, sőt, még az útra is tudtunk pogit csomagolni.

A tortát neten néztük ki, és a cukrász unokatesó készítette el. Ééés a tortadísz: LEGO! Mert nagyon szeretjük, de nem tudtuk hova beilleszteni az esküvőbe, és totál LEGO-s menyegzőt csinálni nagyon költséges meg macerás is, plusz annyira azért mégsem kattanás, csak egy hobbi. A tortadíszt én építettem, egy este alatt. Megvettük a bolti szettet is, ez volt a legelső dolog, amit beszereztünk. Az alapot felhasználtam, a figurákat személyre szabtam, hogy hasonlítson kicsit ránk. Drapp öltönyös Sanci vőlegény, sok fehér virág, gyűrűk A Gyűrűk ura szettekből.

agi_sanci10

Ruhák, csecsebecsék

A ruhakeresés nagy kálvária volt. Jártam szalonokban, nem igazán volt érdemes, de meg kellett próbálni. Rengeteg honlapot megnéztem, próbáltam kitalálni, mit szeretnék. Nagyon nehéz, nem szabad képről sem ítélni, hiszen lehet, hogy nem áll jól. Vagy nem létezik, nem találod. Ennyit a beleszeretésről. Vagyonokat sem érdemes költeni, szerintem. Kétségbe esni azonban felesleges, tényleg, ez alapszabály. Nem szabad úgy választani, mert az a „szokás”. Ami neked tetszik, és jól érzed magad benne. Ha ez színes tüllruha, legyen, ha valami nem hagyományos szép ruha, legyen.

Két ruhám volt: egy rövid, laza a négyfősre, és egy hosszú, a kerti mulatságra. Ez utóbbi a Vateráról. A rövidet meg mertem rendelni a LightInTheBox-ról. Ezt nagyon ajánlom, ha ott valami szerelem a kép alapján, akkor nyugodtan meg lehet rendelni, mert az pont olyan lesz élőben is. Szép minőségben dolgoznak, és tényleg a ruháik vannak a képeken, nem másolatok. Barátnőm is rendelt már onnan, szóval bátran. Viszont nem olyan olcsó, mint amilyennek elsőre tűnik, mert a feltüntetett árakra még rájön az Áfa. A Vaterát és a többi hasonlót is ajánlom. Szerintem klassz másodkézből ruhát venni, például mert nem kell kímélni, és sok mindent adnak hozzá az előző tulajok. Szuper tippeket is! Azzal viszont ilyenkor számolni kell, hogy még magadra kell szabatni, át kell alakíttatni a ruhát. Még akkor is, ha fűzős. A csipke felsőrészt egy varrónővel készíttettem hozzá. Végül egy kis abroncsot felvettem a ruha alá, mert így könnyebb volt lépni. Fotókon viszont lehet érdemes ledobni az abroncsot, a ruha saját esése szebben mutat. A fátyol pont olyan volt, amit elképzeltem. Hosszú, hatalmas.

agi_sanci7

Amúgy tényleg, bármit lehet. Ha te sportcipőt akarsz felvenni, akkor vegyél föl azt! Én vettem egy extra kényelmes, fehér bőrcipőt, és volt még egy balerinám. Így utólag, úristen, de jól döntöttem. A szatén, strasszos, tizenöt centis sarkú fel sem merült. Ami nekem nagyon bejött, és csak részben tudtam elsütni, azok az anyukám által készített színes övek voltak. Az egyik a polgárin rajtam volt, a rövid ruhához, viszont a nagy ruhához végül valahogy nem passzoltak. Pedig szerintem az, ha valami színes a menyasszonyi ruhán, az kúl. Az egész outfitben csomó gyöngy volt, a ruhámon, az ékszereimen, a fejdíszeimen. Ezeket is anyukám csinálta. A legtöbben hercegnőnek, királylánynak öltöznek, de én tudtam, hogy tündér szeretnék lenni.

Menyecskeruha. A piros az kizárt volt. Sem magamon, sem Sancin nem tudtam volna elképzelni. Ő végül át sem öltözött. Nem tudtam, milyen ruhát szeretnék, úgyhogy vettem vagy hat nyári ruhát, és végül egy kék ruha lett, amit egy héttel korábban láttunk meg a húgommal. Úgysem volt eddig sok lányos ruhám, most legalább van.

A vőlegény ruhájával kapcsolatban annyit tudtam, hogy nem szeretném, ha sötét lenne. Azáltal pedig, hogy egy laza, kerti partis, nyári esküvőnk lett, adta magát a világos szín, és így ő egy drapp öltönyt választott. Világoskék nyakkendővel. Égszín, álomszín.

Gyűrűk

Húg. Börcsök Anna, MOMÉs fémműves designer. Ezért alap volt, hogy ő csinálja a gyűrűket. Két részből állnak: belül arany, kívül más fém. Ez annyira utolsó pillanatos, hogy valójában utolsó utáni pillanatos lett. Mert választanunk kellett: Hugi vagy elkészül a gyűrűkkel, vagy megdolgozik a hangulatért a parti kellékek, parókák, stb. beszerzésével és a díszítéssel. Úgy hallottam, nem mi voltunk ezzel az első pár a világon: a szertartáson a mintákat húztuk fel, azok is gyönyörűen csillogtak.

Dekor

Nagy szerencsénk volt, mert tavaly volt egy barátnőmnek az esküvője. Ő ezekben a zsákvászon-natúr cuccokban utazott, és ezeket megkaptuk kölcsönbe. Ez nagy lendületet adott, és meghatározta az irányt. Drapp és világoskék. Vázának Hugival készítettünk csipkés, szalagos befőttes üvegeket. Papírboltban vettük meg a fehér selyempapír pompomokat. Mivel ott ébredtünk szombat reggel a helyszínen, így10-től délután 2-ig akinek kedve volt, segített. Végül 15-20 barát sürgött-forgott, húzta az asztalokat, tolta a létrát, kötötte a virágokat. Hiszek a közösség építő erejében – szó szerint, tényleg. Én is szívesen vettem részt mindig más esküvők, bulik előkészítésében, mert ilyenkor szerintem az ember jobban magáénak érzi az egészet, a részévé válik. Nyilván nem érdemes mindenkit terhelni, az nem jó, de aki szívesen segít, azt el kell fogadni, jó bízni abban, hogy ez neki is öröm.

A helyi virágost megkértük, hogy hozzon sok fehér virágot, főként rezgő és margaréta volt. Ezeken kívül félbehajtott tortapapír füzéreket aggattunk fel, és a nálam otthon elfekvőben lévő három kottaállványra raktuk  az irányjelző táblákat, tájékoztatókat A hegedű alakú homoktartóba teljesen véletlenül botlottam egy hobbiboltban. Remekül mutat a polcunkon otthon. Apropó, spontaneitás. A homoköntőbe beleszorult a dugó, dugóhúzóval kellett kiszedni a szertartás alatt. Volt derülés! A hortenzia csokromat nagyon szerettem, ezt régóta kinéztem, olyan szép, egyszerű.

agi_sanci1agi_sanci2agi_sanci13agi_sanci3

Köszönetajándékok: tudtuk, olyan kellene, ami hasznos, és passzol a dekorhoz. Mivel zenélek, imádom a hangjegyes mintákat. Rajzoltunk fa csipeszekre hangjegyeket, ragasztottunk rájuk hűtőmágneseket. Ki lehet rá csípni jegyeket, bevásárlólistát. Erre is elment pár szabad este, például a lánybúcsú másnapján is kis műhellyé vált a konyha, estig rajzolgattunk, ragasztottunk.

A dekoráció kapcsán is azt tudom mondani, hogy attól, hogy nem lesz minden pontosan olyan, amilyet elképzeltél, nem baj. JÓ lesz.

Zene és buli

A bevonulás alatt a Gyűrűk Urából a hobbitos zene szólt, az aláíró zenénk Lajkó Félix: Mező, a kivonuló pedig a Django filmzenéjéből az I got a name volt. A szertartás alatt pedig csupa olyan aláfestő zene szólt, amit a zenekarunk játszott fel, így végül is ők is mind ott voltak velünk.

Egy esküvő alapvetően klikkes bulinak indul, és általában az is marad. Ennek a feloldására hallottam egy játékot: kiadtunk egy kvízt, amiben a násznép egy-egy tagjára vonatkozó kérdéseket tettünk fel. Pl.: Ki az, aki Moszkvában járt egyetemre? Ki az, aki tegnapelőtt törte el a karját? Mondjuk ez jól láthatóan Sanci anyukája volt. Szóval ez a játék lett a fotózás röpke két órája alatt a program. És bejött. Utólag végignézve ezeket a képeket, olyan jó volt látni, ahogy például Sanci keresztanyukája együtt nevet az egyik legjobb barátnőmmel.

agi_sanci9agi_sanci17agi_sanci18

Ami a kvíznél is jobban sült el, hogy kiállítottunk egy csomó, számozott esküvői képet a jelenlévő családtagokról, vendégekről, és ki kellett találni, melyik fotón kik szerepelnek. Nehezítésképpen voltak idegenekről készült fotók is köztük. Az egész úgy indult, hogy februárban a nagyapánál kutakodtam, és találtam egy maroknyi régi képet. Kiraktunk még egy csomó minden mást is, a szüleim esküvői meghívóját, a születési anyakönyvi kivonatunkat, szóval egy ilyen mini múzeum lett. A vendégek ezt nagyon imádták, szuper időkitöltők lettek ezek a tablók, zsebeltük értük a dicséreteket rendesen. Volt egy nagy kreatív asztal, fölötte voltak ezek az esküvői képek, meg rólunk is egy csomó kép kicsipeszelve, amikből el is lehetett vinni. Ott volt a saját, fanyelű pecsétünk is, amit az esküvőre készíttettünk, ez volt a meghívón is. Természetesen spontán tetováló szalon nyílt, a 80 évesek is kaptak pecsétet a karjukra. De voltak ott filctollak is, a gyerekek ott rajzolhattak. Itt helyeztünk el egy dobozt is, ahova saját részre felcímzett borítékokat lehetett elhelyezni, ha valaki szeretett volna papírképet kapni az esküvő után.

agi_sanci6agi_sanci16agi_sanci4agi_sanci15

Zenekarban zenélek, így tudom, hogy az élő zene csodálatos, varázslatos, és tényleg nincs jobb egy koncertnél. De azt is tudtam, hogy annyiféle zenét szeretnénk, hogy olyan zenekart nem találunk, amelyik Frank Sinatrát, autentikus népzenét, a kilencvenes évek pop slágereit és a mostani, MR2 petőfis számokat is eljátssza. Úgyhogy átbeszéltük, hogy nagyjából óránkénti bontásban mit szeretnénk hallani, és egy barátunk válogatta össze a listákat, tematikus mappákba rendezve, és a DJ ebből a gyűjteményből gazdálkodott. A legnagyobb hangulat a 90-es évek ütős slágereire lett – hiszen mi ezekre kezdtünk anno bulizni. A “NO sramlit” aláírjuk, van esküvő mulatós nélkül: jelentjük, nem kötelező. Jó zene kell, és az, hogy a vendégek ismerjék a számokat. Elő kell szedni az LGT-t és a többit. Népzene is volt, az egyik unokatesónk néptáncos, úgyhogy egy félórás táncház is befigyelt, a hatalmas körbe szinte mindenki beállt, az is, aki addig nem táncolt.

6-kor lett vége a bulinak, de úgy, hogy mi kapcsoltuk le a zenét. Összenéztünk két-három baráttal, és mondtuk, hogy a csúcson kell abbahagyni. Amúgy ment volna 8-ig is. Még így is voltak, akik 6-tól 7-ig a lépcsőn beszélgettek, és tolták a sütit. Alap, hogy a napfelkeltét végignéztük a “diszkóból”.

Bulihangulatra tipp, hogy vadásszatok össze egy csomó kelléket, és csináljatok fotósarkot! Nálunk ugyan sarok végül nem lett, nem jutott rá idő, de a kellékek elöl voltak,és így egy kis farsang kerekedett. Baromi jól sült el, a vicces parókák és szemüvegek óriási lendületet adtak a partinak. Ezt (is) Hugi ötletelte ki, aki egyébként abszolút kulcsszereplője volt az egész szervezésnek a végén. Szóval a másik tipp, hogy mindenkinek legyen egy MOMÉs, kreatív húga. Tuti recept.

agi_sanci12

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek nekünk beszámolót, fotókat, osszátok meg velünk tapasztalataitokat, tippjeiteket, hogy szétkürtölhessünk, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok nekünk!

comments