Újabb interjús-mesélős beszámoló, vagyis egy újabb csodás találkozás áll mögöttünk. Andi és Miki szerelme bárkit elvarázsol, a fáradhatatlan lelkesedésük pedig, amivel az esküvőjüket szervezték, ragadós ispiráció lehet. Nem beszélve a végeredményről.
Ahogy az a beszélgetésünkből is kiderül, Miki egyébként a MOMÉn végzett, analóg technikákban is utazó, esküvőket is vállaló fotós, Andit pedig esküvői dekoratőrként ajánljuk figyelmetekbe. Párban, vagy külön-külön is megrendelhetők. :)

A: Hol kezdjem?
BE: Kezdd ott, ahol elkezdtétek!
A: Tavaly nyáron volt a lánykérés, Rómában. Mi akkor, ott, egyből eldöntöttük, hogy következő nyáron lesz az esküvő és gyakorlatilag az első perctől kezdve egyértelmű volt, hogy nagy lesz. Jó, amikor elkezdtünk osztani, szorozni, akkor néha elbizonytalanodtunk, de komolyan sosem volt kérdés. Nem a csinnadratta meg a külsőségek miatt akartunk így, hanem mert mi ezt őszintén egy nagy ünnepnek fogtuk fel és azokkal az emberekkel akartunk ünnepelni, akiket szeretünk és fontosak nekünk. Mert hogy nagyon van mit. Körülbelül a lánykérés másnapján, a tengerparton, már összeírtuk a vendéglistát és láttuk, hogy fel kell kötnünk a gatyánkat, mert összejött vagy 120-130 név, tiszteletkörök nélkül.

Július-augusztusban, a helyszínkereséssel álltunk neki az egésznek. Két alapkritérium volt: az egyik, hogy Budapest vagy a szűk környéke, anyagi, családi, logisztikai okokból, a másik pedig a szabadtér. Ez leszűkítette a kört, de azért volt választék így is. 4-5 hónapunk elment azzal, hogy nagyon belezúgtunk egy budai, nem esküvői helyszínbe, amit aztán el kellett engednünk. Végül a Pál-völgyi-barlang úgy lett, hogy még a legelején benne volt a top szelekciónkban, és egy hétvégén elsétáltunk arrafelé megnézni. Tél volt, december, szóval nem volt zöld meg virágos, de annyira mesebeli volt ez az eldugott kis katlan, völgy, ami csak a miénk lehetne. A rendezvénysátor egyébként egész évben ott áll, csak télen ponyva nélkül. Két héten belül le is foglaltuk. Így januárra a helyszín megvolt.

A templom adott volt, ez szintén nem volt kérdés. Amikor odaköltöztünk a Margit körútra kábé két és fél éve, akkor elkezdtünk esténként sétálgatni, felfedezni a környéket. Az első alkalommal, amikor a Keleti Károly utcában jártunk, nem hittem el, milyen szép. Az utca végén van egy nagyon pici, kívülről puritán, szürke kő templom. Akkor még lánykérésnek híre, hamva sem volt.
M: Én már terveztem.
A: Az lehet… De amikor először mentünk ott együtt, megláttam és mondtam, hogy ó, ha egyszer lesz esküvőnk, akkor itt legyen.

Andi_es_Miki_18

Úgy voltunk vele, hogy igazából nagyon közel van a második kerületi önkormányzat a templomhoz, de mégsem akartuk három helyre cipelni az egész násznépet és így jött, hogy legyen a lagzi helyszínén a polgári. Elkezdtem utánajárni és kiderült, hogy ez nem megoldható, úgyhogy végül úgy döntöttünk, hagyjuk az egészet, elmegyünk pénteken, két tanúval, számunkra úgyis a templomi a fontos. Bennem mégis elkezdett motoszkálni, hogy ott van ez a gyönyörű helyszín, a “ceremónia a fánál” gondolata és hogy ezt valahogy mégis nyélbe kellene ütni. A hivatalos, polgárinak tűnő szertartást elvetettük. Igazából amerikai típusú fogadalomtételt szerettem volna, nem Amerika-majmolásból, hanem mert szerintem ez egy nagyon szép intézmény, hogy a saját szavaiddal elmondod, annak aki szeretsz, hogy neked mit jelent ez az egész. Sem a templom, sem a polgári nem ad erre lehetőséget. Bennem megvolt erre a késztetés, hogy elmondjam és hallani is szerettem volna, hogy ő hogy éli meg, vagy mit gondol erről. Még egy fontos dolog volt, amire a templomban nincs lehetőség, a szülőköszöntés. Kitaláltuk, hogy akkor lesz egy ceremónia, amit majd egy barát levezényel. Kipécéztünk pár embert, akikről azt gondoltuk, alkalmasak rá és el tudtuk képzelni, hogy szívesen benne lennének. Mint kiderült, egyikük sem volt benne, nagyon megtisztelőnek érezték, de nem vállalták. Ezt akkor ennyiben hagytuk és magunk között elneveztük freestyle ceremóniának: lesz, ahogy lesz, majd mi ketten megoldjuk valahogy.

Andi_es_Miki_12Andi_es_Miki_14

Közben, hál’ istennek, mentőötletként eszünkbe jutott, hogy egy zseniális zenész, Simon, akit a baráti körből ismerünk, szuper segítség lehetne, ha három számmal keretbe foglalná a dolgot. Rábíztuk, hogy mik legyenek ezek, de a szülőköszöntéshez konkrét kérésem volt, Zelk Zoltán: Este jó című gyerekverse, ill. a gyerekdal verziója, amit végül Simon, aki egy blues zenész, újrazenésített. Nem hallottuk azelőtt, csak aznap, ott. Elképesztő lett, szem nem maradt szárazon. A kezdő zene egy Jimi Hendrix ballada lett, a harmadik szám pedig abszolút meglepi volt, egy dal, ami rólunk, meg esküvői intelmekről szólt.

A helyszín megtalálása után jött egy hosszabb, csendesebb időszak, ami gondolkodással, inspirálódással telt. A dekorra nagyon rá voltam pörögve már az elejétől kezdve. Nagyon élveztem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy letöltöttem a Pinterestről vagy 500 képet. Tudtam, hogy ez a sok minden nem fog menni, szűkíteni kell valami tematika alapján. Két dolog nem volt kérdés: sok-sok fény- és zászlófüzér, illetve mécsestartó befőttes üvegek tuti lesznek. Végül úgy szűkítettem le, ha nem is merev tematikaként, hogy naturális lesz az egész: zsákszövet, rezgő, kis csipkés befőttes üvegek, színek nélkül. Vicces, végül úgy lett mégis színünk, hogy találtam egy üzletben egy nagyon szép, halvány menta színű fém kaspót és gondoltam, milyen klassz lenne asztalközépnek. Vettünk is belőle. A zászlókhoz a Pantonban vettünk fénymásoló papírt, mázli, hogy kaptunk pont ugyanabból az árnyalatból. Másfél hónappal az esküvő előtt, a Jászain, az I love textil kirakatában megláttam egy lazacszín-fehér csíkos anyagot és bevillant, hogy ez hogy feldobná a füzért, kipróbáltam és nagyon jól nézett ki. Így megvolt, hogy akkor menta, lazac és a natúr irány. Szóval eléggé kitágult a dolog.

A zászlógyártás egyébként igen sokáig tartott. Nem számoltam ki pontosan, de kb. 220 m lett. Ami nagy lökés volt a dekorkészítésben, hogy a barátnőimmel, 5-6-an tartottunk két egész napos barkácsolást, ezek nagyon hatékonyak voltak. Ezeken a csajos napokon gyártottuk le a csipkés befőttes üvegeket, rengeteget, a végén a zászlófüzérekbe is besegítettek.

Andi_es_Miki_22Andi_es_Miki_27Andi_es_Miki_23Andi_es_Miki_25Andi_es_Miki_26

Miki fotós, a  MOMÉra járt, az egész baráti köre művészekből áll. Festő barátait kértük meg, hogy készítsenek nekünk egy zászlót. Mert az első terepszemle alkalmával kiszúrtuk, hogy a barlangnál van egy kis domb, két zászlórúddal és gondoltuk, milyen király lenne, ha ott lobogna a saját zászlónk. Teljesen rájuk bíztuk, hogy mi legyen rajta és végül a meghívót vették alapul, a két halacskát, a tipót a monogramjainkkal.

Meghívó ügyben egyébként a Digitalpress-be mentünk. Mindenképpen barna papírra akartuk nyomtatni és nekik csak vékony volt, de szereztünk vastagabbat a Pantonban, amire gond nélkül rányomták. A grafikát mi terveztük.

Andi_es_Miki_29

Nagy mákunk volt, hogy az előző heti esküvősök otthagytak egy csomó papír lampiont, millió színben és ugyan dekorként nem volt rájuk szükségünk, de egy random ötlet nyomán szétszórtuk őket a réten. Baromi jól nézett ki élőben is és a fotókon is, ráadásul ezzel meg volt oldva a gyereke k foglalkoztatása is. Órákon át elvoltak velük: dobálták, összegyűjtötték…

A helyszín természetközeliségét mindenképpen ki akartuk használni. Kiszemeltünk egy konkrét fás részt, ahol a ceremóniát tartottuk. Ide gyártottunk befőttesüvegekből felfüggeszthető, egyszálas vázákat.

Andi_es_Miki_13

Alapból nagyon vonzódom a lakberendezési, dizájn dolgokhoz és régóta szerelmes vagyok a  régi, kazettás ajtókba, ablakokba. Nagy lomisok vagyunk, szoktuk nézni a FKF honlapján, hogy mikor hol van lomtalanítás és megyünk. Mondjuk kocsi híján csak fájdítjuk a szívünket. Viszont olyan mákunk volt, hogy még amikor az esküvő csak nagyon frissen volt képben, a házunkban épp felújítottak egy hatalmas polgári lakást. A csodaszép, hatalmas kazettás ablakait dobálták ki és elkértünk 5 db-ot. A lakásban majd kezdünk velük valamit, de az ültetési rendhez felhasználtuk a legnagyobbat, az üvegeire írtuk rá, hogy kinek, melyik asztalnál van a helye. A sátor bejáratánál volt egy kis installáció ezzel az ablakkal, a parafadugókból kirakott monogramjainkkal, egy ikeás tejeskannával, mezei virágcsokorral.

Andi_es_Miki_24Andi_es_Miki_10Andi_es_Miki_9

Szintén kinézett vágy volt, hogy a tortánk egy farönkön legyen, amibe bele van vájva egy szív, a monogramjainkkal és a dátummal. Szereztünk farönköt és a legjobb barátnőm asztalos apukája gyönyörűen kifaragta nekünk. A sütis tálakat, csináld magad módon, kelyhekből és tányérokból ragasztottam, lett ötmillió verzió belőle, ezeket is lefújtuk mentára, korallra, fehérre.

A virágdekor úgy lett megoldva, hogy levendulamezőre mentünk ki levendulát szedni, három körben, ötszázan, pár nappal az esküvő előtt. A levendula eredetileg eszünkbe sem jutott, mert hogy a lila nem színünk. Az egyik kolléganőm mondta, hogy ő, ahogy minden évben, megy Érdre levendulát szedni. Elkísértem, és ahogy szedtük, ott ütött szöget a fejembe, hogy olyan jó illata van, olyan szép és természetes, és milyen jó lenne olyan virágokkal díszíteni, amit mi szedtünk. Erre én is szedtem egy jó nagy adagot, hogy szárítva jó lesz. Gyönyörűen száradtak a levendulák a lakásban, olyan illat volt, hogy az őrület, de miután megszáradtak, összeestek és kevesek lettek a beszerzett kaspókba. Kimentünk még egyszer, aztán még egyszer. Mert közben rájöttem, hogy mennyivel szebb frissen, mint szárítva. Szóval ebből a levendula projektből volt 1.0, 2.0 és 3.0. Úgyhogy ez nem hogy súrolja az elmebetegség határát, hanem bőven túl van rajta. Hiába szedtünk le a harmadik körben, már tapasztaltan, hatalmas adagot, öten, ollókkal felszerelkezve, de a kaspók nagyon megnehezítették a dolgunkat. Akkor jutott eszembe, hogy milyen szép lenne, ha a levendula közepén lenne egy búzakalász csokor. A virágpiacon nagyon drága volt, de Miki egyik haverjáéknak van búzaföldjük és lekaszált nekünk két négyzetméternyi búzát. A Széna téren találkoztak, ami nagyon közel van hozzánk, úgyhogy nem is gondoltuk, hogy ebből probléma lehet. Bele sem gondoltuk, hogy fog ez a szállítmány kinézni. Pedig ez nem egy cuki kis csokor volt, hanem a másfél méteres lekaszált búzából egy kazal. Miki fogta és gyalog, az ölében hozta haza a Margit körúton. Az emberek persze megálltak és nézték. Amikor hazaértem, alig nyílt az ajtó, betuszkoltam magam és az egész előszoba el volt öntve búzával. Ez este kilenckor volt, hajnali fél háromig kötöttem a búzacsokrokat. Ez már ugye az esküvő hete volt.

Andi_es_Miki_20Andi_es_Miki_21Andi_es_Miki_8

A munkahelyemről kunyeráltam el kábeldobokat, amikből puffokat csináltunk ücsörgésre, kintre, a fűbe. Az ültetőként funkcionáló pozsgások voltak a vendégajándékok, rajtuk a logónkkal. Jégbe hűtött piáknak a Vateráról szereztem egy régi fa teknőt. Limonádés csapos üvegeket 5 literes befőttes üvegekből csináltattam egy üvegessel. Villanykörte füzért csináltattunk, az nagyon sokat dobott az egészen.

Andi_es_Miki_17Andi_es_Miki_11

BE: Szóval te is félév fizetés nélküli szabadságon voltál.
A: Tényleg egy másodállás volt, de annyira élveztem minden percét. Őszintén. Volt egy vagy két nehéz nap, amikor összegyűltek a viharfelhők, de egyébként imádtam az egészet. A dekorgyártás tényleg hónapokon át tartó folyamat volt és Miki fotós lévén végigdokumentálta az egészet, úgyhogy megvan, mi hogy készült, a levendulaszedés, a csajos barkácsolás, minden.
BE: De akkor a körúti búzacipelésről nincs kép.
A: Arról nincs, mivel azt ő vitte véghez. De van a kupacról az előszobában és ahogy boldogan állok fölötte. Miki csinált egy válogatást ebből a pár ezer képből és ez ki lett volna állítva az esküvőn, csipeszekkel, de nem találtuk meg, melyik dobozban vannak, úgyhogy ez elmaradt. De a fotók megvannak és ez így is nagy kincs.

Andi_es_Miki_28

M: Az eredeti tervem az volt, hogy az egészet végigfotózom és akartam készíteni képeket az esküvőn is. Aztán beláttam, hogy nem feltétlenül fog menni.
BE: Mert akkor te nem leszel rajta a képeken.
A: Amúgy nem volt felbérelt fotósunk, hanem ugye Miki baráti köre tele van fotósokkal és az egyik cimborája bevállalta. Rajta kívül többen is fotóztak és tök jó képek születtek.
M: A sátor amúgy nagyon jó hely volt a fotózásra, a fehér fényáteresztő anyag miatt a belső tér gyakorlatilag egy fotóstúdió volt.

Andi_es_Miki_6Andi_es_Miki_2Andi_es_Miki_4Andi_es_Miki_1

A: Engem a végén már mindenki elmebetegnek nézett. De az tök jó visszaigazolás volt, hogy az egyik kolléganőm, aki a barátnőm is, és aki végigcsinálta velem ezt az őrületet, többnyire szemlélőként (de például ő segített hazacipelni a kábeldobokat és egy csomó pakolós dobozt a munkahelyemről), utólag, az esküvő után vallotta be, hogy sokszor nem értette, miért vállalom ennyire túl magam és miért ennyire fontos minden apró részlet, de ott, a helyszínen megértett mindent. Ez nagyon jól esett. Szerintem tényleg sokat adott hozzá, hogy mindenre gondoltunk és hogy minden, az utolsó négyzetmilliméterig személyességről árulkodott, meg arról, hogy a szívünket-lelkünket beleadtuk.
Egy pont volt, amikor tényleg elbizonytalanodtam. Az esküvő előtti napon, pénteken, négy autót pakoltunk tele, volt köztük egyterű meg kombi is és úgy tele, hogy a sofőrön kívül nem fért be senki és semmi más. A lakásunk pedig úgy nézett ki, mint egy katasztrófa sújtotta övezet. A házban kérdezték is, hogy máris költözünk-e, de mondtuk, hogy nem, csak esküvőnk lesz. Időben is meg voltunk csúszva és tudtuk, mire mindent kiviszünk már sötét lesz és még fel is kell mindent rakni és aznap tényleg időben kellett lefeküdnünk, először a héten. Akkor egy kicsit megijedtem. De aztán a helyszínen nagyjából helyreállt minden.

BE: Ruha?
A: Eredendően nem akartam nagy, hosszú, komoly menyasszonyi ruhát, hanem kicsit hippisebb stílusú, horgolt, csipke ruciban gondolkodtam. Találtam is egyet az eBay-en, amibe iszonyatosan belezúgtam, végül meg is rendeltem, Hong-Kong-ból, vagy honnan… ez egy térd alá érő, horgolt felsőrészes, egyszerűbb, csipke nyári ruha volt. Aztán megérkezett és teljesen úgy nézett ki, mint a képen, nem is volt nagy gáz vele, viszont eléggé nagy volt rám és csak bénán lehetett volna bevenni belőle. Szerintem ez volt az egyetlen dolog, amiben végül engedtem a szülői nyomásnak, mert anyukám teljesen kikészült, hogy egy nyári ruhában akarok férjhez menni. Valahol engem is vonzott a menyasszonyosabb irány, úgyhogy nem volt semmi elvi akadálya, csak hát nem azt a tipikus, habos-babos, szatén ruhát akartam. De persze tudtam, hogy vannak szép esküvői ruhák is. Végül, a sok képből, amit láttam, összeállt a fejemben egy elképzelés, megterveztem magamnak a ruhát és megvarrattam. Volt négy-öt találka a varrónővel és közben azért alakult az eredeti elképzelés. Mivel tudtam, hogy a szoknya viszonylag puritán lesz, ezért a felsőrészre szerettem volna valami extrát. A V-kivágású hátrész nagy álmom volt, előre pedig valami nagyon díszeset szerettem volna. Elkezdtem turikban keresni csipkés, gyöngyös holmikat. Ez hónapokon keresztül ment, megvettem minden szart, ami még jó lehet valahogy, valamire. Végül szerephez is jutott az egyik a száz közül, egy kis csipke mellény lett az alapja a mellrésznek. Az öv pedig két összevarrt, Promod fejpánt volt. Egy kis dráma volt a ruhával, de megoldódott és a varrónő a végén mondta, hogy élete legszebb menyasszonyi ruhája. Én sírni tudtam volna, amikor le kellett vennem. Igazából át sem öltöztem volna menyecskeruhába, csak Miki annyit dobált meg forgatott, hogy muszáj volt. Olyan buli lett, hogy body surf meg pogó meg minden volt.

Andi_es_Miki_7Andi_es_Miki_15Andi_es_Miki_16

BE: Meddig nyomtátok?
A: Sokan fél 4 körülig és utána, fél 6-ig kialakult egy 20-30 fős kemény mag, akikkel ugyanúgy toltuk. A szülők, Miki szülei és az anyukám ott voltak végig. Annyira cukik voltak.
BE: DJ volt?
A: Aha. Adtuk neki egy 500 számos zenelistát, hogy abból gazdálkodjon.
BE: Kaja, pia? Catering céggel oldottátok meg?
A: Igen. Az egyik legnagyobbal, a Budapest Party Service-szel.
BE: Elégedettek voltatok?
A: Messzemenőkig. A tortát a Daubnerből rendeltük, iszonyatosan finom volt. Az abszolút favorit a mákos-ribizlis szint volt.

A gyűrűt is Miki egy volt MOMÉs társa készítette, egy ötvös srác. Mi találtuk ki, milyen legyen, az enyém egyik fele fehérarany, a másik pedig rozé. Nőies, finom, egy kis kővel. A Mikié pedig teljesen minimál, fehérarany karikagyűrű. Úgy hoztuk összhangba a kettőt, hogy az ő gyűrűjén belül fut egy rosé arany csík.

BE: Tuti tippek az esküvő előtt álló pároknak?
A: Három dolog. Nekünk nem volt vőfélyünk vagy ceremóniamesterünk. Akik ezt kifejezetten szeretnék, a személyiségükhöz, az esküvőjükhöz, a kapcsolatukhoz passzolónak érzik, hogy játékok legyenek meg a többi, akkor tök helyénvaló tud lenni. De ha kétségbeesésből gondolja azt valaki, hogy kell egy ember, aki irányítja a dolgokat, azt lebeszélném róla. Nekem is félelmem volt, hogy fognak-e maguktól menni a dolgok. Nekünk azért sem lett végül ceremóniamesterünk, mert nem fért bele a budge-be és mert tudtuk, hogy például játékokat nem akarunk. De végül annyira jól jött ki, hogy minden természetes volt. A jó esküvő legfontosabb alappillére, hogy ott van egy pár, akik őszintén szeretik egymást, ebből fakadóan nagyon boldogok azon a napon és ez átragad mindenkire, megold mindent. De ez tényleg csak azoknak szól, akik kétségbeesésből, bebiztosításból akarnak erre költeni. Szerintem sokat tényleg nem tesz hozzá. Arra viszont már láttunk példát, hogy elszúrni nagyon el tudja.

A másik, hogy amíg még tiszta az agyatok, tehát kábé egy hónappal, de nem egy héttel az esküvő előtt, azokat a dolgokat, amik nagyon fontosak és amiket mindenképpen szeretnétek, hogy megvalósuljanak, írjátok össze és mindegyiket bízzátok rá egy-egy emberre! Tehát például legyen egy Katika, aki figyel rá, hogy a csoportképek elkészüljenek. A mi tapasztalatunk, hogy aznap már nem lehet semmire figyelni és egyáltalán képben lenni.

Ami viszont abszolút igen, és ez a harmadik tipp, az a jegyesfotózás. Én tényleg nem gondoltam ezt egy fontos műfajnak, sőt egy kicsit művi dolognak éreztem, de most már teljesen másképp tekintek rá. Nekünk úgy készültek jegyesfotóink, hogy ugye körül vagyunk véve fotósokkal, az egyik barátnőnk esküvői fotózásban utazik, ez a fő profilja, és ő mondta, hogy mindenképpen szeretne rólunk egy sorozatot. Ez így tök más volt, úgyhogy persze belementünk. Aztán rá is pörögtem és szereztem egy tűzpiros Volkswagen hippibuszt, ami nekem gyerekkorom óta szerelem. Elképesztően csodás fotók készültek. Ez azért fontos szerintem, de Miki is ugyanezt vallja fotósként, mert viszonylag már közel a tűzhöz tudnak olyan képek készülni rólatok, amikor már ott van a szemetekben az a dolog és sugárzik belőletek az a boldogság, meg az az egész leírhatatlan állapot, viszont az esküvői fotózással ellentétben, itt időben, térben is sokkal nagyobb a szabadságotok.

Szolgáltatók, közreműködők
Helyszín: Pál-völgyi-barlang Kőfejtője
Catering: Budapest Party Service
A menyasszonyi ruhát varrta: Pálfy Bíborka
A menyasszonyi sminket készítette: Kiss Zsuzsa “Suzy”
A gyűrűket készítette: Bajcsy-Nagy Balázs
Virágcsokrok, oltárdísz, menyasszonyi fejdísz: Apró Pöttyös Virágbolt
Fotó: Fejér János, Győrfi Viktória, Liszkay Lilla
Video: L-A Pictures
Jegyesoktatás, esketés: Szili András atya és Gájer László atya
A templomban csellón kísért: Kurucz Krisztián és énekelt: Diseri Dóra
A freestyle ceremónia zenei motorja: Fejér Simon
A világ legjobb esküvői sofőrje: Gál Tamás
Zene:  Dj Tonyo
Dekor: Andi, Miki és barátaik

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek nekünk beszámolót, fotókat, osszátok meg velünk tapasztalataitokat, tippjeiteket, hogy szétkürtölhessünk, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok nekünk!

comments