Az egész ott kezdődött, hogy egy intenzív, szerelmes félév után, 2011 szentestéjén Tüsi megkérte a kezemet. A lánykérés ténye, az adott és kapott igen válasz felett érzett eufória és az egyre mélyülő elköteleződés teljesen kitöltött minket és eszünk ágában sem volt esküvő szervezésbe kezdeni 2012-ben; inkább lubickoltunk a jegyességben. Mígnem 2 év múlva megérkezett az esküvő iránti vágy is.

Egy munka szempontjából embert próbáló, nehéz időszakon voltunk túl, így a nyáron elmentünk vitorlázni. Bólyára kötve lebegtünk a vízen egy júliusi éjszaka és elkezdtünk az esküvőről beszélgetni: ki mit szeretne, kicsi vagy nagy esküvőt, milyen stílusút, hol… Akkor és ott eldöntöttük, hogy hallgatva a szívünkre, nem várunk tökéletes időre, levendulavirágzásra… hanem szeptemberben csapunk egy hatalmas bohém lagzit. Bár kevesebb, mint 2 hónapunk volt addig, nem paráztunk rá, tudtuk, hogy egyszerűen és természetesen szeretnénk mindent, konvenciók nélkül, azokat a hagyományokat megtartva, amik nekünk is értékesek.

Helyszín és időpont

Miután hazaértünk, célirányosan a BohémEsküvő.hu-t kezdtem nézegetni. Éreztem, hogy a többi oldal olyan esküvői ajánlatokat tartogat, amire egyikünk sem vágyik. Itt találtam egy írást az ifjúsági táborokban tartott esküvőkről, ami felcsigázott.

Nekünk is a kedvencünk lett a tábor-gondolat. Egy családi napot terveztünk, bohém öltözetben, lazán, a szabadban, kültéri esketéssel, rengeteg tánccal, finom ételekkel, sok házi pálinkával, egy olyan helyen, ahol mindenki ott tud aludni, majd másnap, egy közös reggeli után, hazaporoszkál a csapat. Az álom tervünk az volt, hogy a házunk kertjében házasodunk össze. De mivel egyelőre se házunk, se kertünk, és tovább nem akartunk várni, olyan helyet képzeltünk el, ami otthonos, mintha nálunk lenne.

A cserhátszentiváni Angyalkert pont ilyen helyszínnek tűnt. Mivel népes családunk az ország minden tájáról érkezett, úgy gondoltuk, mindegy, melyik irányba autózik az egész násznép. Elmentünk hát a Cserhátba, túráztunk egy kicsit a környéken, majd megkerestük a tábort, amibe már a kapuban állva beleszerettünk. Dimbes-dombos hobbit falva tárult elénk, virágokkal, szeretettel, odafigyeléssel kialakított kertben. A házigazdák közvetlenségén túl még egy dolog dobbantotta meg a szívünket az első látogatás alkalmával: a szilvafa. Ugyanis ez alatt szokták az esketést a helyiek tartani. Mit ad Isten, egyetlen szabad dátumuk volt egész ősszel, szeptember 13. Amit mi is kinéztünk.

2_kep1_kep

Saját magunk megnyugtatására még egy-két helyet megnéztünk, mert kicsinek találtuk a vendéglistánkon szereplő 120-130 főnek. De én már fejben a szalmabálákat számláltam a szilvafa alatt… Vajon hány darab kell, hogy mindenki le tudjon ülni? Ha leterítjük őket lepedővel, vajon kiszakítja a harisnyákat?

Bízva abban, hogy jó időnk lesz és elférünk majd a kertben, a nyitott pajtában és sejtve, hogy úgysem tud mindenki eljönni, az Angyalkert mellett döntöttünk. Nemsokára lefoglaltuk és nekiálltunk a továbbiak szervezésének.

A táborban kb. 50 főt tudtunk elszállásolni. Magunknak egy szomszédos vendégházat foglaltunk le nászutas lakosztálynak. Kerestünk még egy vendégházat a faluban, ahol 25 vendéget tudtunk még altatni. A végső létszámunk 100 fő lett kereken, gyerekekkel együtt. Pont elfértünk. A szállás költségét mi álltuk. Barátságos áron számolták nekünk a szállást és így ez vállalható költség volt.

Étel-ital

A Littai család zseniálisan dolgozott együtt velünk az előkészítésben. Az ételeket nem aggódtuk túl, bíztunk Andi tapasztalatában és ajánlásában. Vendégváró falatokat, majd grill ebédet választottunk salátákkal, vacsorára marha pörköltet dödöllével, galuskával, savanyúsággal, éjfélre pedig pompost. Andi és Zsolt rugalmasan és profin álltak mindenhez. Így mi vittünk baráti felajánlásként kapott kolbászt, szalámit, töpörtyűt, pogácsát a vendégváró falatokhoz, marhahúst a pörkölthöz, házi savanyúságot és az összes süteményt, amit az egyik nagynéni (köszönjük Kati nénnye!) sütött. Az italoknál eltökéltük, hogy nem lesz 20 féle itóka, aminek a fele megmarad. Vettünk nyári dobozos sör akcióban több tálcányit (aminek persze a fele megmaradt), szekszárdi vörös és balatoni fehér borokat, készítettünk házi meggyszörpöt és isteni finom meggylikőrt, valamint szintén felajánlásképp kaptunk, finom házi pálinkát (itt egy szolid verseny alakult ki Tüsi édesapja és komája között). Ezen felül limonádéval, kávéval és szódával kínáltuk a vendégeket.

6_kep3_kep5_kep7_kep

Dekoráció

A dekoráció tekintetében határozott elképzelésünk volt és kellemes meglepetésünkre Littai Fanni, a házigazdák családi dekor felelőse, szintén – többek között – a Green Wedding Shoes blogon inspirálódik. Rögtön egymásra találtunk és én nyugodt szívvel bíztam rá magunkat Fanni csapatára, tudva, hogy az eredmény minden álmomat túlszárnyalja majd. Megállapodtunk a vintage, rusztikus, barna-piros-fehér koncepcióban, némi csipkével, zsákvászonnal, őszi virágokkal és régies bútorokkal. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a barátnőimmel együtt készítjük majd a dekorációt, de egy dologra nem vágytam: az esküvő előtti éjszakán lampionokat akasztgatni és halál fáradtan elkészülni a díszítéssel. Sok programot szerveztem már, tudtam, hogy felemelő a saját készítésű alkotás, de most el tudtam engedni. És jól döntöttem. Fanniék összeszokott csapatként, kipróbált cuccokkal és nagyon jó ízléssel készítették el az egész dekorációt. Imádtam!

10_kep

Azért mi is hozzájárultunk a díszítéshez papír pomponokkal, amiket szalvétából hajtogattunk. Elég babra munka a széthajtogatásuk, de megérte. A kisebb méretű pomponokkal díszítették a barátnőim a templomot is az esküvő reggelén.

11_kep

Készítettem zászlófüzéreket, amivel a sátort díszítették. Anyósomtól kaptam egy régi függönyt (a mintáját volt időm alaposan megnézni, szerintem kannabisz levelek vannak rajta), amit hosszúkás háromszögekre szabtam fel. Szintén tőle kaptam varrodából, ezer éve elhozott, fehér pamut anyagot, amit egyébiránt női fehérnemű készítéshez használtak. Sokat mókáztunk rajta, hogy bugyianyagból készítem a dekort, de vállalom, mert nagyon klassz lett. Kb. 40-50 métert készítettem barátnői segítséggel a füzérből.

Kitaláltunk egy mókás fotó sarkot is, amihez régi bőröndöket vittem, egy zöld kalickát, és bajuszokat, retro szemüvegeket. Itt üzenetet lehetett nekünk hagyni, amit egy fotóval örökített meg a fotósunk az este folyamán.

12_kep13_kep

Az újrahasznosítás jegyében, egy tréningünkről megmaradt kétzsáknyi mécsest válogattunk át és öltöztettünk ünnepi díszbe. A mécsesre a függöny csipkéjéből szabott szalagot kötöttünk, amit rafiával, kis ragasztóval fixáltunk. Ezeket osztottuk ki a vendégek között, meggyújtva, a gyertyás tánchoz, amikor este 10 körül átöltözve visszatértünk bulizni.

A fekete táblafestékes ablakkeretekre és képkeretekre szintén mi találtuk ki és írtuk fel a fotó sarokhoz és a nem lévő ültetéshez a magyarázó szöveget, a programot és a menüt. Keresztanyám zsákvászonból készített zászlófüzért a lagzink nevével, “egy az egyben” felirattal, illetve egy másikat a monogramunkkal, ami a mi asztalunkat díszítette. Fanniék asztali futókat varrtak zsákvászonból és szegély csipkéből, rusztikus virágtartókat készítettek fa deszkából, lefestették a sörpadokat, régi kancsókat, teás kannákat, piros lábasokat, üvegeket válogattak dekorációnak. Legényfogó rózsával és pozsgás növényekkel díszítették a helyszínt. Szerintem csodálatos lett, nem győztem lelkendezni az eredmény láttán. Többen dolgoztunk a dekoráción, csak fotón láttuk időnként, hogy a másik mit csinál pontosan, de a végeredmény passzolt egymáshoz. Tökéletes volt!

14_kep15_kep16_kep17_kep18_kep

Én a csokromat teljes egészében Tüsire, a vőlegényemre bíztam. Kértem, ha lehet, legyen benne fehér lisianthus. Egy darabig abban a hitben éltünk, hogy ő fogja szedni és megkötni, amin én jót kuncogtam és alig vártam, hogy lássam a végeredményt. A vőlegény persze az utolsó pillanatban berezelt és végül a háziakat kérte meg, hogy segítsenek a csokorban. Andi kettőt is kötött, nem tudva, melyik tetszik majd jobban és egy dobó csokrot. A lisianthusos nyert, nagyon szép lett. Egyszerű és természetes. A másik két csokrot pedig eldobtam, így két ifjú leányzó is közelebb kerülhetett a saját esküvőjéhez.

19_kep

Meghívó

Nem a fióknak készítettük a meghívót. Egy nyári, közös fotónkat választottuk, amit egy fotós barátunk kattintott rólunk, majd a saját laborjában hívta elő és nagyította nekünk papírra. Annyira megtetszett a fotó és az a plusz érték, amit az ő munkája adott hozzá, hogy megkértük, nagyítson még nekünk 100 darabot. A fotó hátuljára ragasztottuk rá a meghívó szövegét. A fotónkat azóta is kint látom a barátok, családtagok polcain, falain.

Ruha

Azon kuncogtunk a Reservedből kifelé jövet, hogy vőlegény ilyen olcsón még nem vett ruhát az esküvőjére. Tüsi kantáros nadrágját és ingjeit pár ezer forintért vettük a nyár végi leárazáson. Egy kiváló márkájú cipőt is lőttünk neki. Ezeket mind boldogan hordta az esküvő után egész ősszel. A templomi esketésre megadta a módját és egy szép öltönyét vette fel. Elegáns ruhája volt elég, a munkájának köszönhetően, tudtunk válogatni. Végül egy barnás színű öltöny mellett döntött, halványkék inggel, amit a templomi után lecserélt a bohém, kantáros outfitre.

20_kep

Az én ruhámat a barátnőm varrta, aki bár már tavaly is megfogadta, hogy menyasszonynak többet nem készít ruhát, velem mégis kivételt tett. Egyszerű szabású, csipke ruhát képzeltem el, ravasz hát kivágással, merevítők, abroncs és minden mesterkélt dolog nélkül. Egy kényelmes, vintage hangulatú, romantikus ruhát álmodtam meg. Bár varratni akartam, elmentem kettő menyasszonyi ruha szalonba, egy délelőtt alatt. Attól eltekintve, hogy teljesen más típusú menyasszonyokat várnak a szalonok, mint amilyen én voltam, megbizonyosodhattam arról, hogy jól áll a hosszú fűző és a szilvamag alakú kivágás a ruha hátulján, egy kicsi uszály is jöhet, szebb a ruha esése és semmi szín alatt sem kell abroncs, no meg olyan fűző, amivel a szuszt is kiszorítják belőlem. Kényelmes ruhát szerettem volna, amit nem kell rám gyógyítani, de lehet benne például levegőt venni és szertelenül mulatni. Ilyen lett a végeredmény. Először nem akartam fátylat, aztán anyósom előkereste a sajátját, amit több mint 40 éve ő vett fel az esküvőjére. Megtetszett a szegélyén húzódó finom, kézzel hímzett minta, és hogy ekkora szeretettel ajánlotta nekem. Kimostuk, kivasaltuk és csodás kiegészítője lett a ruhámnak. Egyúttal megvolt a régi dolog is, amit viseltem. Cipővel jól álltam. Szokásom szezon végi leárazáson venni cipőt, ruhát. Így még egy téli leárazásról volt egy vajszínű topánkám a templomi szertartásra, szandálom, balerinám a bulira. Végül az eső és a hideg miatt egyen Converse cipőben roptuk egész este.

21_kep

A barátnőimtől a szülinapomra kaptam gyöngyökkel és háromféle fehér selyemből kreált rózsákkal díszített esküvői hajdíszt. Naná, hogy ez volt a hajamba tűzve.

És mivel idén szeptember közepén elég esős és hideg volt, beszereztem egy fehér kardigánt, muszlin szalaggal az Orsayból, amit este fel tudtam venni. Passzolt a ruhámhoz.

Este 10 körül átöltöztünk. Tüsi másik inget vett fel, én pedig egy februárban kapott piros, hosszú ujjú, dögös Mango ruhát, rafináltan raffolt felső résszel. Utcai, piros tornacipővel.

25_kep

Mindkettőnk családjában vannak olyan aprónépek, unokaöcsikék, keresztgyerekek, akiknek szerettünk volna feladatot adni az esküvőn. A gyűrűhordó fiúcskáknak egyforma barna anyagból varrattunk mellénykét, a keresztlányainak pedig muszlinból ruhácskát. Édesek voltak. Sajnos csoportképet elfelejtettünk róluk készíteni.

A vendégeket a meghívóban arra kértük, öltözzenek bohémul ők is. A fiúkat kantáros nadrágtartó viselésére ösztönöztük és valóban, szinte minden pasi a szeszcsempész vonalat erősítette. Még a legkisebbek is. A lányokat lebeszéltük a magas sarkúról, szandálra, balerinára és laza, csinos ruhákra bíztattuk. Az esküvő előtti napokban pedig a Facebook csoportunkban elindult a gumicsizmák népszerűsítése, mivel esős, zivataros idők jártak akkoriban. A lányok vették is a lapot és vagányabbnál vagányabb gumicsizma-szoknya kombinációkat öltöttek magukra. Mindenki élvezte az eső diktálta új divatot. Az este a Cserhátban nagyon hideg, mindössze 10-13 fokos volt. Szerencsére mindenki komolyan vette a ’hozz gyapjú pulcsit’ felkiáltásunkat, hiszen az egész bulit szabadtérre terveztük.

Köszönőajándék

A dress code jegyében, a fiúknak kalapot készíttettünk, egyazegyben feliratos szalaggal. Várakozásunkon felül örültek neki. A lányok anyósom által horgolt, fehér, beige vagy aranybarna színű pillangó kitűzőt kaptak, amit később is tudnak hordani. A gyerekek pedig egy-egy buborékfújót. Nem titkolt szándékunk volt, hogy a szilvafás esketés végén fújjanak pár buborékot. Fújtak is. Nem is csak akkor.

28_kep

Gyűrűk

Még a lánykérés idején, 2012-ben, egy szakkörön készítettünk egymásnak eljegyzési gyűrűt, ezüstgyurmából. Tüsi vetette fel, hogy készítsük mi magunk a gyűrűnket. Egyikünk sem arany párti, ezért örültünk, amikor az interneten keresgélve megtaláltuk ezt a lehetőséget. A foglalkozáson egy délután alatt kigyurmáztuk a gyűrűket, kiégettük őket és belevéstük a logónkat: Ste meg én. Azóta is ez a gyűrűnk és eszünk ágában sem volt lecserélni. Az ezüst gyurma sajátossága, hogy az égetés során mindig összemegy, ezért eleve nagyobbat kell készíteni, de azt, hogy mennyivel megy össze nem lehet pontosan kiszámítani. Tüsi gyűrűje egy kicsit szűk lett. Két éve alatt pedig, hogy is mondjam, kinőtte egy kicsit. Az esküvő előtti legnagyobb kihívás a számomra az volt, hogy találjak újra egy szakembert, aki segít nekem készíteni neki egy új gyűrűt. Nem könnyen, de megtaláltam Gordon Évit, akivel az eredetinél is szebb új gyűrűt sikerült készíteni.

29_kep

Fotós

Bár három fotós barátunk is jött az esküvőre, fontos volt nekünk, hogy ne dolgozni jöjjenek, hanem jól érezni magukat. Ezért felkértünk egy fotóst, Molnár Bencét, aki az egész napot, sőt az egész estét végigfotózta. A háziak családjából is került egy fotós, Balázs, aki Bence mellé szegődve kattogtatott a lagzin. Így igazán lefedtek minden egyes pillanatot a fiúk és az igazán jó és fontos pillanatokról egészen biztosan készültek remek felvételek. Sarkadi Petra barátunk csinálta a párfotókat kettőnkről és Ladinek Viktor (akinek a meghívó fotónkat köszönhetjük) is hozta a gépét, amivel analóg fotókat készített. Én mindenkinek ajánlom, hogy szánjon rá nagyobb összeget, hogy profi fotós készítsen fotókat erről a napról.

30_kep

Szeptember 13.

Több napon át szuggeráltuk az égieket, hogy legyenek kegyesek velünk és eső helyett küldjenek egy kis meleget a mi hétvégénkre. Részlegesen hallgattak csak meg minket, de ők is bizonyára kíváncsiak voltak a csajok gumicsizmás felvonulására. Egyszóval, esett. De csak délután. Reggel a sminkes, a fodrász a nászutas lakosztályt egy szépészetté alakították, a lányok sürögtek-forogtak, a nővérem is beszállt a csajok sminkelésébe. Néha egy méhkaptárra hasonlított a szoba. De a szoros időrendet tartva mindenkire sor került. A vőlegény egy másik vendégházban készülődött, és fogadta a családtagokat. Egy reggeli túrát is tervezett, de arra sajnos nem maradt ideje. Még jó, hogy a virágokat a csokromhoz végül nem ő akarta szedni…

31_kep

A templomi esketést eredetileg opcionálisnak gondoltuk a násznép számára, mivel minden vendég messzebbről érkezett. Tudtuk, hogy sokaknak nagyon korán kell indulni ahhoz, hogy az ország másik feléről odaérjenek. Azt szerettük volna, hogy ha már egyszer a táborba érkeztek a vendégek, onnan már ne kelljen autóba szállni. Hadd mulasson mindenki szabadon egész nap, miután megérkezett. 11:30-kor kezdődött a templomi esketés és meglepetésünkre szinte mindenki eljött már erre is. A lelkész a bokori evangélikus templomban adott össze minket. Csodaszép volt a szertartás. Egyszerű, hozzánk szólt, és pont egy ilyen rítust szerettünk volna, ami elemel egy kicsit a földtől. Egy zenész barátunk gitározott, egy barátnőnk énekelt Ave Mariat. A csúcspont az asszonyáldás volt, ami egy helyi szokás és mi boldogan vetettük alá magunkat ennek. Keresztanyám a fátyollal letakarta az arcom, a lelkész pedig megáldott. A vőlegény félre állva szemlélhette az egészet, de régen a férfiakat kiküldték a templomból, és az asszonyok maguk között maradva segédkeztek ebben a rituáléban. Nem vagyok nagyon vallásos, de akkor ott azt éreztem, hogy valami különleges dolog történik velem, velünk. Áldott pillanat volt.

33_kep

A templom előtt készítettünk még pár csoportképet, majd mi egy rövidke párfotózásra indultunk a környező vizenyős mezőkre, még az eső előtt. Majd utunkat a táborba vettük, hogy csatlakozzunk a násznéphez. Átcseréltük az ünnepi cipőket a Converse-ekre. Készültünk egy párolimpia nevű játékkal a számukra, pont erről értekeztem Tüsivel, amikor odaértünk a tábor kapujához. Furán riadt volt mindenki, akinek az arcát megláttam a bejáratnál. Ahogy közeledtünk, valahogy mindenki összefutott (mint kiderült szaladtak szólni a zenekarnak, hogy zenéljenek, mert megérkeztünk) és egyszer csak megláttam a ParnoGrast autentikus cigányzenét játszó csapat magenta színű ingbe öltözött tagjait, ahogy nyúlnak harmonikához, kis gitárhoz, köcsöghöz és vadul játszani kezdenek nekünk. Leírhatatlan örömet és meghatottságot éreztem, hogy Tüsi meghívta a kedvenc zenészeimet az esküvőre. Az egész meglepetés volt mindenki számára. Hát táncoltunk. És táncoltunk még 3 órán át. Ekkor kb. délután fél 2 lehetett. A cigányok fél 5-ig játszottak, mi kihagytuk a párolimpiát, az egész násznép jókedvtől ittasan, a pálinkától felszabadultan, izzadtan táncolt a nyitott pajtában és a sátor alatt az esőben. Mire az anyakönyvvezető megérkezett, hogy 5-kor összeadjon bennünket, már alig bírt magával a násznép. Bár az egész történetünk az Angyalkerttel a szilvafánál indult, ezért (is) választottuk a tábort, erre vártunk a legjobban, de az eső miatt ki sem jutottunk a kertbe, így az esketésre is a pajtában került sor. Végül nem bántuk és a templomi esketés mindent űberelt. Édesanyám emlékére egy szép lámpásban gyertyát gyújtottunk, ezt tettük az apu melletti székre. Szépen fénylett a gyertya lángja, melegséget hozva a családunk szívébe. Másnap reggel a kemence padkájára téve még mindig égett az anyunak gyújtott gyertya. Többek között ezt is köszönöm a házigazdáknak. Bármikor elfújhatták volna a gyertyát, de nem tették, holott nem beszéltünk meg ezzel kapcsolatban semmit, mégis ők is vigyáztak a fényére.

36_kep35_kep

Az esketés után jött a csokordobás a lányoknak és a harisnyakötő dobás a facér fiúknak, majd újabb csoportképet készítettünk. Zenész barátunk játszani kezdett és az ajándék átadás következett. Mi is ekkor adtuk át a pillangós kitűzőket és a kalapokat.

A vacsora előtt anyósom beszédet mondott, amivel mindenkit könnyekig meghatott. Hivatalosan engem is családtaggá fogadtak, hüppögött mindenki; megható volt. Vacsora után folytatódott a mulatozás. Mi este 10 körül mentünk el átöltözni. Hideg is volt, csapzottak is voltunk már egy kicsit. Vastag kardigánokba burkolózva tértünk vissza és meggyújtott gyertyákat osztottunk a barátnőimmel a pároknak. Gyertyás tánc következett. Amíg mi odavoltunk, ment tovább a táncolás, így mi már alig fértünk be gyertyástul a tánctérre. Később volt még spontán karaoke, együtt éneklés, DJ szolgáltatta a zenét. Mivel én vagyok a család legnagyobb szilvás gombóc rajongója és fogyasztója, torta helyett gombócozást terveztünk. Anyósommal mi is, és egy barátunk is készített gombócokat, amiket apukámék szállítottak Szegedről, a háziak főztek ki és tálaltak a dekorációhoz passzoló piros, zománc lábasokban. Hosszú csillagszórókat gyújtottunk és ezután következett a gombócfalás. Az éjféli pompos gyakorlatilag érintetlenül várta, hogy reggelire felszolgálják.

Az egész nap gyorsan eltelt, de mégis minden pillanatban jelen voltunk. Van valami különleges abban, hogy minden barátunk és családtagunk egyszerre van velünk, jókedvűek, ránk figyelnek, felszabadultan ünnepel mindenki. Az esküvőt megelőző este a családtagok többsége már ott aludt a táborban. Nekik tartottunk egy rövid eligazítást a másnapi program menetéről. Pár nappal korábban a barátnőimnek delegáltam feladatokat, pontos időbeosztással: templomdíszítés, vendégek beterelgetése a templomba, szoros ültetés (mivel meglehetősen kicsi volt a templom), gyertyagyújtás a tánchoz, néha tömjenek a szánkba pár szem pogácsát, ha nem lenne időnk enni, segítsenek a vendégeknek megtalálni a szállásukat a táborban… Nem fogadtunk vőfélyt, hanem Tüsi kurjantotta el magát időről-időre, ha fotózást vagy koccintást terveztünk. A vőlegényre amúgy is mindenki odafigyel. Ráadásul neki ez egy testhezálló feladat is volt. Ezeket a közös programpontokat akkorra időzítettük, amikor egyébként is együtt volt a csapat. Olajozottan működött minden és még az eső miatt sem kellett erőlködnünk, nehogy szétszéledjen a násznép.

37_kep

Amit semmi pénzért nem csinálnék másként: Az esküvőt megelőző estére a családtagok fogadásán kívül nem hagytunk feladatot. Igaz, őket kértük meg, hogy bontogassák ki a papír pomponok szalvéta rétegeit, amitől mindenki maga elé meredve koncentrált kb. 2 órán át. De ez a koncentrált figyelem megfelelő alkalmat is teremtett arra, hogy az eligazítást megtartsuk. Miután ezzel végeztünk, elvonultunk Tüsivel a vendégházunkba és egy esküvőre hangolódó rítust csináltunk. Egy üveg bor mellett, gyertyát gyújtva, zenét hallgatva csendesítettük el a bensőnket, ami felért egy meditációval. Kisimulva, izgatottan ébredtünk. Így vágtunk neki házasságunk első napjának.

Azt hiszem 3-ig tartott a dajdajozás. Hulla fáradtan hagytuk magára az akkor még bőszen bulizó kemény magot (kb. 6 főt). Másnap 9 körül indult a közös reggelizés, élmény megosztás. Mindenki vihetett magával sütit, gombócot, pompost… és a boldogságban eltöltött egyszerű-szép nap emlékét.

38_kep

Közreműködők:
Angyalkert Tábor
Gordon Éva, ékszerész
Ladinek Viktor, fotós
Sarkadi Petra, fotós
Molnár Bence, fotós
Sólyom Balázs, fotós
Bényei Betti, smink
Vas Annamária, haj
Kutassy Andrea, ezüst füldísz

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek nekünk beszámolót, fotókat, osszátok meg velünk tapasztalataitokat, tippjeiteket, hogy szétkürtölhessünk, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok nekünk!

comments