Nagyon régóta érlelődik ez a bejegyzés. Azért is, mert kiemelten fontosnak tartjuk és azért is, mert nem könnyű helyesen megragadni a témát. Talán most van itt a megfelelő alkalom, hogy testet öltsön és útjára engedjük. Még karácsony előtt, hogy ha valóban létjogosult és ha akár egyetlen családban is tud segíteni, feszkót oldani, akkor még azelőtt fejthesse ki ebbéli hatását, mielőtt megjön a Jézuska és leülünk az ünnepi vacsorához.

Nem tisztünk és nem is szeretnénk senki családi életébe beleszólni. Csak elmondjuk az őszinte véleményünket és vagy meghallgatjátok, vagy nem, vagy segít, vagy nem. Belőlünk kikívánkozik. Totál a segítő szándék miatt.

Sok pártól halljuk, hogy a szüleik mennyire jófejek voltak a szervezés alatt, hagyták, hogy minden úgy és olyan legyen, ahogy ők, a házasulók szerették volna, és ha pár dolgot nem is értettek, vagy előzetesen nem tudták elképzelni, utólag megszerették az egészet és végül úgyis csak a boldogság számított, semmi más. Viszont legalább ennyi jegyespártól halljuk, hogy bizony a szülők a túl sok beleszólással, nyomasztással és főként rugalmatlansággal  megkeserítik a készülődést. És ez nagy kár. Szóóval…

oromszulok_1

Kedves Örömszülők!

Először is szívből gratulálunk nektek, hiszen olyasvalakit hoztatok a világra, neveltetek fel, aki egy másik ember nagy ő-je, aki képes arra hogy valakit boldoggá tegyen és csak úgy puszta önmagával, hétköznapi létezésével levegye a lábáról olyannyira, hogy a másik tiszta szívéből arra vágyjon, vele élje le a teljes életét. Ez mennyire jó már?! Micsoda boldogság, micsoda öröm?! Szóval nagyon ügyesek vagytok, le a kalappal!

Nos, ezek után joggal érezhetitek, hogy az ő esküvőjük rólatok is szól, kicsit a tiétek is és természetesen a legszebb, legtökéletesebb menyegzőt szeretnétek a kislányotoknak / kisfiatoknak, ahogy egész életében mindenből a legjobbat akartátok és adtátok is neki. Viszont mint már oly sokszor, most is falakba ütköztök és nem értitek, miért nem hagyják, hogy segítsetek, miért nem hallgatnak rátok. Persze a csemetétek kamaszkorában (Vagy már előbb? Ezt és még nagyon sok mindent mi nem is tudhatunk, hiszen még nem vagyunk szülők…) már ki lettetek képezve a dac, az ellenséges, elutasító, mellőző magatartás profi kezelésére. Pont ezért nem olyan könnyű titeket leszerelni, kikapcsolni, ahogy azt az ifjak szeretnék. :D

A „gyerekek” és az általatok is, szóval valójában minden érintett által vágyott békesség, felhőtlen, boldog készülődés elérésének kulcsa egyáltalán nem abban rejlik, hogy vagy keresztülviszitek az akaratotokat és majd idővel belátják, hogy így volt a legjobb; vagy nagy kegyesen ugyan, de jó nagy sértettséggel elengeditek és még később azért vissza-visszautaltok, hogy hát így meg úgy jobb lett volna, és ti megmondtátok…

Az esküvő családi esemény, a két szülői ház ünnepe, kicsit külön-külön és még inkább együtt. IS. De leginkább az aznap születő új családé. A két szerelmes egyesüléséről, az ő szövetségükről, róluk, kettejükről szól. Ezért – szerintünk – az örömcsaládok szerepe leginkább az örömteli, szép, szeretetteljes elbúcsúztatásban, útnak engedésben rejlik. A régi méltó elengedésében, az újnak való mérhetetlen öröm megélésében.

Ez az egész nagyon szép és eszméletlen súlyos, higgyétek el, nekik legalább annyira, mint nektek! Ők legalább annyira érzik rólatok szólónak, mint ti a magatokénak. Pontosan emiatt, amint a gyakorlatias, anyagias, kicsinyes részletekkel kapcsolatos nyomasztás súlya lekerül róluk, ott fognak nektek kedveskedni, ahol csak tudnak. Maguktól. Örömmel, tiszta szívből. Biztosak vagyunk benne, hogy egy egészségesen (nem tökéletesen) működő családban ez így zajlik.

Szóval hagyjátok, engedjétek el őket kicsit, hadd csinálják ezt az egészet már úgy, ahogy az ő új kis családjuk csinálná! Bőven lesz nektek hely benne. Ezt garantáljuk.

oromszulok_2

Kölcsön képek: Köszi Köszi

comments