Lánybúcsúztunk, véégre, megint. Tavaly egy egész év kimaradt, méltatlankodtunk is eleget miatta az egyik asszonypajtival, akivel egy évben, 2013-ban voltak a mieink. (és milyen szuperek voltak…) Na, de most nem is akármivel kaptuk el újra a fonalat: a legjobb barátnőmet, Julit búcsúztattuk el szombaton. Örömmel jelentjük: szuper jól sikerült, pedig a több hónapos fészbúkos szervezkedés gyümölcsét végül egy utolsó hetes esőtervnek kellett leváltania. Egyszer már csak összejön egy napsütéses, ~25 fokos, kellemes szellős piknik lánybúcsú is… ugyanis anno az enyém és most Julié annak készült. Még vízitaxiztunk is volna, ráadásul még frappáns apropója is lett volna, nem csak a #highlife effekt.

Szerda estére érett meg a gondolat, a végső feladás: ennek bizony annyi, muszáj gyorsban ráfeküdni az esőtervre. Végül az egyik kedvenc fővárosi helyünkön, a Margitutca9-ben találtunk menedéket és lehetőséget egy kedves, személyes, bekuckózós, félig-meddig mégis szabadtéren maradós B terv megvalósítására. A csapat nagy részének, a Győrből, Pécsről, Szombathelyről érkezőknek, így a menyasszonyunknak is, újdonság helyszín ezúttal is csillagos ötösre vizsgázott. Abszolút hozta azt, ami miatt hozzájuk fordultunk: otthon érezhettük magunkat az egyik kis zugban, nem volt folyton a nyakunkra járó, fogyasztási kényszert okozó pincér, cserébe voltak fincsi kézműves sörök, termelői finomságok, szörpök, szeretetteli vendéglátás és tényleg zéró feszengés. Azért rákérdeztünk persze, de komolyan nem volt kérdés: a nekünk foglalt kis részt feldíszíthettük, magunkévá varázsolhattuk a saját cuccainkkal: terítőkkel, madzagra csíptetett fotókkal, befőttesüveges mécsesekkel, virággal. Senkit nem zavartunk vele, nem kellett azt éreznünk, mekkora szívességet tesznek nekünk azzal, hogy tolerálnak minket.

DSC_2883_csin_600DSC_2877_csin_600DSC_2834_csin_600DSC_2573_csin_600DSC_2946_csin_600DSC_2885_Csin_600
A piknik-finomságok nagybevásárlását szerencsére csak péntek estére ütemeztük, így még nem költöttük el a büdzsénket, és tudtunk belőle a vendéglátóinktól az eredeti tervre: A Nagy Csökkentett Szénhidráttartalmú Piknikre hajazó terülj-terülj asztalkámat rendelni. Kétféle mennyei bio salátával, majonézes buggyantott csirkével, rusztikus házi kenyérrel vártak minket. Torta helyett egy piros vájlingba almákat pakoltunk. Mindezek mellé pedig érkeztek a csapolt sörök, rozé fröccsök, házi szörpök. Nagyon guszta volt az összhatás.

DSC_2577_csin_600DSC_2533_csin_600DSC_2571_csin_600DSC_2580_csin_600DSC_2931_csin_600

Játszottunk is, naná. Próbáltunk olyan feladatokkal készülni, amikből nem vadidegenek bevonásával történő megalázó beégetés, hanem nagy sztorizások, nosztalgiázás, nevetés, beszélgetés kerekedik. Sikerült. A Lufi Szeánsz során Juli ún. fickográfiáján mentünk végig, minden ex fickó emlékére fel kellett fújnia egy-egy lufit, ill. beszélnie, mesélnie róluk. Ez eltartott egy darabig. :D Végül sikerült mindenkit kipukkasztani, elengedni és csak egyetlen felfújt lufi maradt: Levié, a vőlegényé.

DSC_2854_csin_600DSC_2850_csin_600

Az ő lánykérős sztorijuk sem túl gyenge: tavaly nyáron végigsátrazták a norvégiai fjordokat. Ott, egy tényleg mesebeli helyszínen, egy hegyek által közrefogott tavon, egy csónakban hangzott el a kérdés és az igen. Erre emlékezve hajókat hajtogattunk és mindannyian üzentünk a hajtogatott papírokon valamit a jövőbeli feleség-Julinak, beleértve őt is, ő is üzent saját magának a jövőbe. Ezekből a hajó-levelekből majd kibonthat egyet-egyet, vagy akár mindet is, ha úgy érzi, szüksége van rájuk.

DSC_2866_csin_600DSC_2871_Csin_600

Ezután előkerült az ajándékunk: egy antik koffer, (eredetileg, nem általunk) teleragasztva régi, belföldi utazótáska matricákkal, benne pedig fejenként egy vagy több közös emlékekre utaló tárggyal, fotóval. Julinak ki kellett találnia, melyik melyikünktől van. Mondani sem kell, ebből is jó nagy visszaemlékezős, felidézős, nevetős dumálás lett. A végén az emlék cuccok és az origami hajók is visszakerültek a bőröndbe.

DSC_2891_csin_600DSC_2918_csin_600

Egy villamospótló buszozós-logisztikai szünet után a Mika Tivadar Mulatóban folytattuk a bulikát, ahol a csodás, izzósorral díszített hajó-asztalt foglaltuk le (ugyancsak a lánykérés emlékére), amiben kényelmesen elfértünk 11-en, körben. Itt még egy próbatétel várt Julira, a Menyasszony Challange, egy vicces, személyre szabottan neki összeállított kvíz az esküvőn felmerülő gikszerekről. A jutalma egy menyasszonyi túlélő szett volt: egy, a H&M gyerekrészlegén beszerezhető lila-pink plasztik kistáska (“have a petal perfect day!” felirattal, állatkákkal szaladó kis hercegnő mintával), benne ténylegesen hasznos holmikkal: ragtapaszok, biztostűk, cérna-tű kombó, fejfájáscsillapító, természetes nyugtató készítmény, zsepi, fogselyem, kisolló, stb.

Innentől, miután a most mesélő kismama haza- és nyugovóra tért, kötetlen, fakultatív program keretében, hajnali 4-ig ment a randalírozás a vígalmi negyedben. Pá-pá lány-Juli!

Juli_szett_cut_csin_600

comments