Konkrétan nem tudjuk eldönteni, mit imádunk legjobban Ágiék menyegzőjében: a mögötte lévő tudatosan nyugis, örömteli szervezést; a fröccskészítést, mint ceremónia elemet; a minden részletében tökéletes rusztikus és túrázós, sziklamászós tematikus dekort; vagy azt, hogy magunkra ismertünk bennük: még tinikként jöttek össze és több mint 10 év után Balázs meg tudta lepni Ágit a lánykéréssel, sőt mindmáig szerelemmel szeretik egymást. Igen, van ilyen. El szabad hinni. Szuper inspiráló beszámoló egy szuper inspiráló pár feleség felétől.

A mi sztorink elég régen kezdődött: 15 éves voltam, amikor megismerkedtünk, és egymásba szerettünk. Szóval igazi gyerekkori, első szerelem a miénk. A meghívónkon is az szerepelt idézet helyett, hogy „Hiszünk az örökké tartó első szerelemben”. Balázs 2013. decemberben, a 12. évfordulónk előtt egy nappal kérte meg a kezem. Vacsiztunk, beszélgettünk, egy nagyon jó kis otthoni este volt, de valami mégis fura volt Balázsban. Annak ellenére, hogy nem beszéltünk arról konkrétan, hogy mikor lesz lánykérés (én mindig is a meglepetéseket szerettem), valahogy megéreztem, hogy ma este készülődik valami nagydolog. Aztán amikor Balázs feltette a kérdést, hogy hozzámegyek-e feleségül, úgy meglepődtem, hogy szó szerint elakadt a szavam, és csak bólogatni bírtam.

A lánykérés utáni hétvégén az évforduló miatt amúgy is közös kikapcsolódást terveztünk, ami így még különlegesebbre sikerült. Csodálatos volt kettesben, Köveskálon, egy eldugott kis faluban, az ország egyik legvarázslatosabb részén, ahol volt időnk ráhangolódni az előttünk álló tervezgetésre, készülődésre. Nagyokat sétáltunk, sokat beszélgettünk már ezen a hétvégén arról, hogy mit hogyan szeretnénk, mik az igazán fontos dolgok számunkra az esküvőnkkel kapcsolatban.

Abban biztosak voltunk, hogy nem akarunk kapkodni, stresszelni azon, hogy mindennel megleszünk-e időben, hanem szeretnénk a szervezés minden pillanatát megélni, és sosem szem elől téveszteni, hogy az egésznek az a lényege, hogy szeretjük egymást és ezért hivatalosan is összekötjük az életünket. Emiatt találtuk ki, hogy az esküvőnk 2015 májusában legyen, így kb. másfél évünk volt a szervezkedésre.

Amit még biztosan tudtunk, hogy egy laza, jó hangulatú estét szeretnénk, a végén egy hatalmas bulival. Fontos volt, hogy ne egy szokványos éttermi/szállodai helyszínt válasszunk, hanem valamilyen természetközeli helyet. Mivel sokat járunk túrázni, és sziklát mászunk, ezért szerettük volna, ha az erdő, a természet az esküvőnkön is szerepet kap. Sokáig gondolkodtunk abban, hogy Miskolcon tartsuk az esküvőt, mert ott ismerkedtünk meg és a családunk, a barátaink egy része is odavalósi, de itt nem találtunk olyan helyet, aminek tetszett volna a stílusa és kényelmesen elfér az a kb. 85 ember, akiket szerettünk volna meghívni.

Ezért elkezdtünk Budapest környékén is nézelődni, és Etyeken az esküvői garázsvásáron beszélgetésbe elegyedtem egy 2013-as menyasszonnyal. Neki meséltem a terveinkről, és hogy milyen helyszínt keresünk. Ő ajánlotta a Pál-völgyi-barlang rendezvénysátrát. Másnap elmentünk megnézni, és annak ellenére, hogy aznap a Föld napját ünnepelték, és a rét sörpadokkal és árusokkal volt tele, azonnal beleszerettünk, hiszen pont ilyen helyszínről álmodtunk: könnyen megközelíthető, de már a zöldben van. A város zajától el van zárva a katlan, amit gyönyörű sziklák vesznek körül, a sátor maga pedig egy zöld réten áll. Méretre is ideális volt a sátor: minden asztal kényelmesen elfért és még maradt hely a tánctérnek is. Innentől kezdve nem volt kérdéses, hogy ott tartjuk az esküvőnket. Mivel ott csak a sátor állt, mindent pluszba kellett megszervezni: a cateringet, világítást, a berendezést, de a végeredmény minden szervezkedést és energiabefektetést megért.

Az ételeket, italokat az Etalon biztosította: a helyhez és az általunk megálmodott hangulathoz illően nem a szokásos vegyes tálakat kértük, hanem a sátor előtt grilleztek nekünk frissen mindent. Ez is segített a kötetlen, kerti parti hangulat megteremtésében.

Ami még a kezdetektől fogva biztos volt, hogy Török-Bognár Renit szeretnénk felkérni a fotósunknak. Korábbról, még gasztroblogger időszakából ismertem a munkáit, és mindig is odáig voltam a stílusáért: nem beállított képeket csinál, hanem csodálatosan kapja el a legjobb pillanatokat és örökíti meg azok varázsát. A személyes találkozáskor kb. 3 órát beszélgettünk végig, ami még inkább megerősített minket a döntésben. Az elkészült képek gyönyörűek lettek, imádjuk mindet.

Nagyon fontos volt számunkra, hogy az esküvő minél személyesebb legyen, tényleg rólunk szóljon, és a számunkra fontos emberek vegyenek minket körül. Ezért annak ellenére, hogy az esküvőt Budapesten tartottuk, megkértük a miskolci Avasi Templom (ahová a nagymamám gyerekkora óta jár) tiszteletesét, Hangó Istvánt, hogy ő adjon minket össze. Szerencsére erre ő is, illetve a III. kerületben a Kálvin közi református templom lelkésze is nyitott volt. Így egy budapesti templomban, de ismerős lelkész vezetésével zajlott a szertartásunk.

Szerettünk volna a hivatalos fogadalomszövegen túl személyes, egymásnak megírt fogadalmat is mondani. A polgári szertartás nem nyújt erre lehetőséget, viszont ezt nem akartuk az esküvő teljesen különálló elemeként kezelni, hanem be szerettük volna illeszteni valamelyik szertartásba. Szerencsére Hangó tiszteletes ebben a témában teljesen nyitott volt, így a templomi szertartás részeként, a református fogadalomtétel után mondhattuk el a személyes fogadalmainkat. Ezeket külön-külön írtuk meg, és meglepetés volt, hogy mivel készül a másik. Számomra ez a személyes fogadalomtétel az esküvőnk csodálatos, egyik legmeghatóbb pillanata volt. A kézírásos verziót pedig be fogjuk kereteztetni, és a hálószobánkban lesz a helye, hogy minden pillanatban emlékezzünk rá.

2015_05_16_agibalazs_templomi_retus_0762015_05_16_agibalazs_templomi_retus_062

A polgári szertartáson nem szerettünk volna hagyományos homokceremóniát, vagy gyertya-öntést. Elvetettük az anyakönyvvezető által mondott szülőköszöntőt is, mert a saját szavainkkal szerettünk volna köszönetet mondani a szüleinknek, nagyszüleinknek. Így viszont a szertartás nagyon lerövidült volna, ezért sokáig gondolkoztunk, hogy ne kérjünk-e mégis valami extrát. Végül azt találtunk ki, hogy készítsünk fröccsöt: nagyon szeretünk borozni, ez köztudomású rólunk, ezért ez az elem is tudott hozzánk kapcsolódni. A bor és a víz a fröccsben pedig elválaszthatatlanul keveredik össze.

2015_05_16_agibalazs_polgari_retus_0552015_05_16_agibalazs_polgari_retus_0452015_05_16_agibalazs_polgari_retus_0522015_05_16_agibalazs_templomi_retus_114

A szülőköszöntést végül a vacsora előtt valósítottuk meg: Balázs is és én is külön beszédet írtunk a szüleinknek és a nagyszüleinknek, felidéztünk néhány felejthetetlen családi emléket és köszönetet mondtunk mindazért, amit tettek értünk. Az ajándék egy-egy kép volt a nagyszüleink és a szüleink esküvői fotójával és a mi jegyesfotónkkal. Nagyon jó érzés volt látni az örömüket.

Reni, a fotósunk, egyébként a szervezés többi részéhez is nagyon sok ötletet adott. Kaptunk tőle egy listát, hogy milyen esküvői szolgáltatókkal dolgozott már együtt, és vannak jó tapasztalatai. Így találtuk meg a ceremóniamesterünket, Bokodi Gábort is. Én tudtam, hogy szeretnék valakit, aki koordinálja az eseményeket, segít az este folyamán, ha valamilyen bonyodalom adódik, és nem nekünk kell aznap a szervezési kérdésekkel foglalkozni. Balázs nem volt ebben annyira biztos, sőt kicsit ódzkodott a dologtól, mert nála a ceremóniamesterkedés összekapcsolódott az esküvői játékokkal, amiket viszont biztosan tudtunk, hogy nem szeretnénk. A kompromisszumos megoldás az lett, hogy elmegyünk beszélgetni egyet Gáborral, és majd utána döntünk. Azt hiszem, mindketten úgy léptünk ki a lakásából, hogy tudtuk, szeretnénk, ha részt venne az esküvőnkön. Egyébként minden párnak javaslom, hogy legyen vőfély/ceremóniamester az esküvőjükön, akkor is, ha nem szeretnének játékokat, mert az aznapi alaphangulatukhoz is hozzátesz, ha tudják, semmi miatt nem kell aggódni, minden jó kezekben van.

Szintén Reni (és aztán Gábor) ajánlotta a DJ-nket, Dawe-t, aki amellett, hogy fergeteges bulit tud csinálni, még iszonyatosan jófej is. Azt a vágyunkat, hogy felejthetetlen legyen a buli, 100%-ban teljesítette: hajnali ötig táncoltunk, nekem másnap izomlázam volt, és azóta több esküvő előtt álló barátom is biztossá vált abban, hogy őt szeretnék elhívni az esküvőjükre.

Összességében óriási mázlink volt mindennel, mert szinte elsőre megtaláltuk azokat az embereket, akikben tudtuk, hogy megbízhatunk, közel állt hozzánk a stílusuk, és láttuk, ez nekik nemcsak munka, hanem egyfajta szerelem is.

Hasonlóan szerencsés voltam a ruhámmal is. Elég sokat nézelődtem a neten, átböngésztem a kölcsönzők kínálatát, de hamar egyértelművé vált, hogy ott nem fogom megtalálni álmaim ruháját, mert nem szeretnék hagyományos, abroncsos, habos-babos ruhát. Nagyon megtetszett viszont egy fiatal magyar tervező, Sophia M. Events ruhája, aki Tatán dolgozik. Hezitáltam, hogy mennyire lesz kivitelezhető Tatára utazgatni a próbákra, aztán egyszer csak felrakta egy lány Facebookra, hogy ő szeretné eladni ezt a ruhát, ami a saját esküvőjén két órát volt rajta. Két nap múlva mentem hozzá próbálni, és tökéletesen illett rám, nem kellett rajta sehol igazítani, és csodaszép volt. Hétvégén még elmentem plusz egy helyre a barátnőimmel, de csak azért, hogy a barátnős menyasszonyi ruhapróba ne maradjon ki az életemből. Amellett pedig, hogy gyönyörű még kényelmes is volt a ruhám, simán tudtam volna benne egész este bulizni. Végül persze a menyecsketáncra azért átöltöztem.

2015_05_16_agibalazs_keszulodes_retus_0202015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_107

A menyecskeruhámat elég sokáig keresgéltem, de sehol nem találtam igazán szép piros ruhát. Az egyik barátnőm viszont látott egyet az Ali Expresszen, ami különleges és nagyon szép volt. Próba nélkül nem mertem megrendelni, ezért inkább megvarrattam Kocsis Juliannával, és élőben még szebb lett, mint az eredeti fotón. Ő készítette egyébként a barátnőim koszorúslány ruháját is (akik heten voltak, szóval bőven akadt dolga), és csak ajánlani tudom. Nagyon szép lett mindenkié, és szuper rugalmas volt mindenben. A Rómában élő barátnőm ruháját például egy hétvége alatt készítette el, amikor hazajött a lánybúcsúmra.

2015_05_16_agibalazs_buli_retus_3032015_05_16_agibalazs_csoport_retus_053

Az esküvőnkön közreműködők közül ki kell még emelnem Gruber Andit. Ő készítette a teljes dekorációt a virágdíszekkel, kitűzőkkel, a koszorúmmal és a csokrommal együtt, és egy csodát alkotott. Itt, a Bohém Esküvőn olvastam róla, és a bejegyzés alapján azonnal szimpatikus lett, mert éreztem, hogy nagyon sok mindenben hasonló az ízlésünk és azonosan gondolkodunk. Ráadásul látszott, hogy Andi számára nincs lehetetlen, mindent megtesz azért, hogy igazi álomesküvői dekorációt készítsen. Végig tudtam, hogy a dekoráció miatt cseppet sem kell aggódnom, Andi fantasztikusat fog alkotni, hiszen azt az elhivatottságot és alázatot, amit nála tapasztaltam, kevés ember birtokolja. Az már csak egy kis extra volt, hogy az ő esküvőjük egy évvel ezelőtt szintén a Pál-völgyi-barlangnál volt.

2015_05_16_agibalazs_dekor_retus_0092015_05_16_agibalazs_dekor_retus_0042015_05_16_agibalazs_dekor_retus_0922015_05_16_agibalazs_buli_retus_039

A dekoráció középpontjában a sziklamászás alapcsomója, a nyolcas csomó állt, ami egyrészt elfordítva a végtelenséget szimbolizálja, másrészt pedig egy olyan csomó, ami megkötés után magától soha nem oldódik ki. Ez jelent meg egyébként a meghívónk grafikájában is, amit egy barátunk, Krupp Vivi tervezett, a díszítésként használt papír csíkot és pékzsineget pedig mi kötöttük rá. Jó móka volt Balázzsal ketten elkészíteni az 50 db meghívó díszítését, ami elég aprólékos munka, szóval 2-3 estét rá kellett szánnunk.

A sziklamászás a dekoráció több elemében is megjelent: a csomó rá volt kötve a befőttes üveg mécses tartóinkra és a csokromra, az asztalokat pedig egy-egy olyan hegyről, dombról neveztük el, ahol az adott asztaltársasággal jártunk.

2015_05_16_agibalazs_dekor_retus_0702015_05_16_agibalazs_dekor_retus_0452015_05_16_agibalazs_dekor_retus_059

A köszönőajándékaink mini lekvárok voltak, amiket Balázzsal előző nyáron ketten főztünk. Elég nagy feladat volt megfőzni 90 üvegnyi lekvárt, de nagyon jó érzés volt, hogy olyan ajándékot adhattunk, amit mi készítettünk, szívvel-lélekkel. Az üvegcséken is megjelent a csomó, illetve a nevünk egyfajta logóként. Ugyanez a grafika jelent meg a „vendégkönyvünkön” is, egy óriási fatáblán, amit mindenki aláírhatott. Nagyon szeretem ezt a táblát azóta is, és tervezzük, hogy ha egy nagyobb lakásba költözünk, a nappalink falát fogja díszíteni.

2015_05_16_agibalazs_dekor_retus_0282015_05_16_agibalazs_dekor_retus_0412015_05_16_agibalazs_buli_retus_003

A csokrom, a koszorúm és az összes virágdekoráció is vadvirágokból készült, amik olyanok voltak, mintha a sátor előtti réten szedtük volna. Az esküvő után a megmaradt virágokat össze is gyűjtöttem, és a nászút előtti két napban még otthon gyönyörködtem bennük.

2015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0182015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0162015_05_16_agibalazs_dekor_retus_084

A sátor előtti welcome asztalon helyeztük el a régi ajtóból kialakított ültetési rendet, illetve itt voltak a közös képeink is. Nászajándékként pedig egy irányítótáblát kaptunk Anditól, 12 jelzővel: mindegyikre egy-egy évünk fontos momentuma került rá. Ezeket mi írtuk össze, de az esküvő napjáig titok volt előttünk, hogy pontosan mihez is kellenek. Nagyon jó volt közösen felidézni a legjobb élményeket, emlékeket és kitalálni a frappáns megfogalmazásokat. A dekorációt a vendégek is imádták, a vacsora előtti időben, a csoportképek készítése alatt, örömmel böngészték végig minden apró részletét.

2015_05_16_agibalazs_dekor_retus_0352015_05_16_agibalazs_dekor_retus_039

Maga az esküvő napja rettentően gyorsan elrepült. Én a Gerlóczy egyik szobájában (az esküvő előtti este ott aludtam anyukámmal, és együtt hangolódtunk a másnapra), Balázs pedig otthon készülődött. Nagyon jó volt, hogy a előkészületekben a barátnőim is részt vettek, és amint megérkeztek, minden izgalmam elszállt. Balázs a szállodába jött értem, itt láttuk meg egymást először. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor meglátott a menyasszonyi ruhámban.

2015_05_16_agibalazs_keszulodes_retus_0042015_05_16_agibalazs_keszulodes_retus_0542015_05_16_agibalazs_keszulodes_retus_066

A kreatív fotózásunk a két szertartás előtt volt: a Gerlóczy csodás lépcsőházában, a barlangnál és egy kis eldugott réten készültek a képek. A rétet egyébként néhány nappal az esküvő előtt találtuk, amikor arrafelé sétálgattunk. Megnyugtató volt, hogy már a jegyesfotózásról tudtuk, nagyjából mi hogyan fog zajlani, ezért még én is, aki nagyon nem bírom a kamerát, jól éreztem magam. Reni ekkorra szinte már olyanná vált, mint egy barát.

2015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0012015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0982015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0862015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0732015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0642015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0392015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_0302015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_012

Sokáig izgultam azon, hogy mennyire fogok sírni. Egy-két könnycsepp abszolút helyénvaló, de azért a zokogást szerettem volna megúszni. Aztán ahogy beléptünk a polgári szertartásra kézen fogva (ez volt először, a templomi pedig utána), és megláttam a barátainkat, szeretteinket, és mindegyikük arcáról sütött az öröm és a szeretet, már csak mosolyogni tudtam. Olyan boldogság töltött el, amit még talán sosem éreztem, teljesen eufórikus hangulatba kerültünk mindketten. Aztán persze a saját fogadalmaink elmondásakor a templomban volt némi meghatódás…

A helyszínre érkezéskor sós sütemények, falatkák és limonádé várta a vendégeket, amiknek nagy sikerük volt. A gyerekek különösen élvezték, hogy maguknak csapolhatták a limonádét, az Andi által készített, hatalmas limonádés üvegekből. A falatkákat pedig a tortáinkkal együtt az Erdős és fiai cukrászda készítette, akik számomra a világ legtehetségesebb desszertkészítői.

2015_05_16_agibalazs_buli_retus_0152015_05_16_agibalazs_dekor_retus_032

A vacsora előtt mondtunk köszönetet a szüleinknek és nagyszüleinknek, illetve az öcsém egy zseniális meglepetés beszéddel kedveskedett nekünk. A vacsora után pedig következett az első táncunk. Ez Balázs részéről a készülődés időszakában egy eléggé nagy parafaktor volt, mert nem igazán szeret táncolni. Nem is jártunk tanárhoz, mert attól, és a próbáktól csak még jobban stresszelt volna. Így végül én találtam ki, hogy nagyjából hogyan álljon össze a táncunk, és esténként otthon gyakoroltunk. A végeredmény szuper jól sikerült, a vendégek el sem akarták hinni, hogy ezt tényleg nem tanította be nekünk senki. Ezután pedig kezdetét vette a buli, amit már csak a tortavágás szakított meg.

2015_05_16_agibalazs_buli_retus_088

A tortánk egy álomszép rusztikus naked cake volt, amit cukorboglárkák és pünkösdi rózsák díszítettek, illetve volt néhány kisebb, kézzel festett, mesebeli csokitortánk is. Óriási köszönettel tartozunk ezért Nórának és Norbertnek az Erdős és fiai tulajdonosainak, mert még annál is szebbet és finomabbat készítettek, mint amit megálmodtunk.

2015_05_16_agibalazs_buli_retus_241

A tánc végül hajnali ötig tartott, és eszméletlenül jó volt a hangulat, amiben nagyon nagy szerepe volt Dawe-nek, és természetesen a vendégeinknek is. A húgom, aki kisbabát vár, annyira cuki volt, hogy a férjével együtt végig ott maradt velünk.

Összességében egy tökéletesen sikerült, fantasztikus nap volt, és ha újra kellene szerveznünk, akkor sem csinálnánk semmit másként.

A mostani menyasszonyoknak azt tanácsolom, hogy ne azzal foglalkozzatok, mik az elvárások, vagy mit illik, hanem tényleg azt valósítsátok meg, ami rátok, kettőtökre jellemző, a ti személyiségeteket tükrözi, és merjétek az esküvő minden pillanatában és elemében ezt a személyességet és intimitást hangsúlyozni! Tudom, már-már elcsépelt dolog, de az esküvő napjára az a tanácsom, hogy már semmilyen szervezési kérdéssel ne foglalkozzatok, hanem adjátok át magatokat az érzelmeknek, és éljétek meg az esküvőtök minden pillanatát! Számomra nincs jobb érzés, mint visszagondolni arra a boldogságra és „felhők felett járó” állapotra, amiben aznap voltunk mindketten és amiből tényleg semmi nem tudott kizökkenteni. A harmadik dolog pedig, ami szerintem nagyon fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzatok együtt, akiben teljesen megbíztok, akik számára ez nem csak egy munka, hanem szenvedély is, hasonló a stílusotok, és nem csupán szolgáltatóként, hanem szinte barátként is tudtok rájuk tekinteni! Nekünk ebben nagy szerencsénk volt, fantasztikus emberekkel sodort minket össze az élet, és ezúton is köszönjük mindenkinek az alázatos munkáját és odaadását.

2015_05_16_agibalazs_fotozas_retus_038

Közreműködők:
Fotó: Török-Bognár Renáta, Renifoto
Ceremóniamester: Bokodi Gábor
Dekoráció és virágok: Vargha-Gruber Andi, Gruber Andi Wedding  Decor
Zene: DJ Dawe
Torták: Erdős és fiai
Menyasszonyi ruha: Sophia M. Events
Menyecske ruha és koszorúslány ruhák: Kocsis Julianna
Smink: Ipsics Judit
Haj: Molnár Krisztián

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek nekünk beszámolót, fotókat, osszátok meg velünk tapasztalataitokat, tippjeiteket, hogy szétkürtölhessünk, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok nekünk!

comments