Visszahaverinázok: réges-régi haverinánk valamint a lelkes lánybúcsús csapat többi tagja igazán remek, csupa szív és kreatív bulit hoztak össze kismama-menyasszony barátnőjüknek. Kérésünkre örömmel számol be nektek a hogyan és mikéntről.

Miután a posta meghozta a rég várt, kézzel írott levelet, benne a barátnői élménybeszámolóval, ami az előző kb. 1 hónapról szólt, épp volt egy kis várakozós időm. A pezsgő utcán árnyékot kerestem, egy fának dőlve feltéptem a borítékot és gyorsan olvasni kezdtem a girbegurba mondatokat. (Be kell valljam, kicsit szkeptikus voltam, amikor a kézzel írott levelezés ötlete felmerült. Azt hittem, nem fogunk kitartani, de nagyon jó, sokkal jobb, mint hittem, csak a kézírásaink okoznak néha némi gondot…) Valahol a levél közepén, egy elsőre szenvtelennek tűnő, szülinapos sztoriba belecsempészve jöttek sorban az örömhírek: eljegyzés, baba, mégiscsak idén esküvő. És egyből a meghívás is, augusztus végére. Nekem meg egyszer csak már a lánybúcsún járt az eszem. Lassan harminc vagyok, mégis ő az első igazán közeli barátnőm, aki férjhez megy. Ettől csak nőtt bennem a szertartásosság érzet. Végre lehet szervezkedni! Peregtek az ötletek, pro és kontra érvek. Abban biztos voltam, hogy rendesen el kell búcsúztatnunk, meg kell adjuk a módját. Persze a magunk szája íze szerint.

Lassacskán kiderült, szinte semmit sem tudok a lánybúcsúkról, legalábbis olyat keveset, amit bevállalnék a magunk bulikájára. De előbb még gyakorlottan (mondhatni ez a munkám) nekiláttam a szervezés előkészítésének. Gyorsan megírtam a válaszlevelet, sok-sok praktikus kérdéssel: Mikor? Kiket? Mit semmiképp?…; felvettem a kapcsolatot biztosan meghívott lányokkal, akikkel lehet közösen konspirálni; elkezdtem a neten bogarászni és megfejteni, mi is történik egy ilyen eseményen, főleg ha babóca is van a képben.

A lelki szemeim előtt egy cuki kerthelyiség lebegett, amit királylányosra díszítünk fel, és aminek fedett része is van, ha esetleg esni kezd. Van limcsi, alkoholmentes koktél, könnyű vacsi. Nem zsúfolt, de vannak rajtunk kívül, csak nem zavarnak. Na és valahol itt volt az a pont, ahol kezdtem elakadni. Évek óta nem élek Pesten, a meghívottak többsége és a barátnő viszont igen, és vajmi kevés volt rá az esély, hogy el akarná hagyni a várost.

Közben a beszervezett konspiratőrnők, beleértve magamat is, tudattalanul a saját vágyainkat próbáltuk erőltetni, amik nem igen akartak találkozni egymással, sem a barátnő elképzeléseivel. Meg kiderült, hogy játszani szokás mindenféle olyat, ami minimum súrolja az intim szférát, és/vagy közönséges, meg hogy közös ajándék kell… és a többi. Én meg folyamatosan rebootoltam magam és próbáltam legalább a saját fejemben uralni a helyzetet. Mennyi idióta oldal van a neten, mindenféle nyelven?! Igen nehéz olyasmire lelni, ami valódi segítség, ha nem az alkohol, a fallosz és a mennyasszony büntetése a központi témák. De gondolom, ezt már ti is tudjátok, meg hát pont ezt az űrt hívatott betömögetni ez a blog is. Jelzem, itt is olvasgattam.

De legfőképp közvélemény kutatós kávézásokat tartottam „ráérünk még” alapon és próbáltam begyűjteni mindenféle tapasztalatot, ha már nekem csak egy lánybúcsús élményem volt, és annak a bulinak is csak a közepén voltam ott (viszont pont akkor volt egy nagyon jó játék). Gondoltam, így lesz ez a többivel is: mindenhol kell lennie valami jó ötletnek, ami átemelhető vagy megihlet.

Aztán megjött a válaszlevél, amiből kiderült, a polgári július végén lesz, nem a templomi előtt, augusztus végén, így ha valóban lányként akarjuk elbúcsúztatni, három hét áll rendelkezésünkre megszervezni és meg is tartani. És csak a miheztartás végett küldött egy „MIT SEMMIKÉPP” listát is. Némi pánik, egy sor villámgyors egyeztetés és kiderült, hogy gyakorlatilag egyetlen hétvége felel meg mindenkinek és ezzel hirtelen beállt a rend. Sok vitás kérdést zárt le a barátnő listája, és az idő rövidsége miatt mindenki iszonyat hatékony lett. Gyorsan szétdobtuk a feladatokat: én vállaltam, hogy kitalálom és megvalósítom a dekorációt, N. a játékokat, J. a helyszínt meg a plusz programot és keep in touch!

Létrehoztam egy zárt Facebook csoportot. Sokkal jobban működött, mint reméltem. Nagyon jól és gyorsan lehet rajta kommunikálni, döntéseket hozni. Viszont egyre figyeljetek, ha így szervezkedtek: lehetnek olyanok, akiknek elkerüli a figyelmét a csoportba való meghívás és más értesítések, így lemarad, vagy utolsó pillanatban értesül a dolgokról! Ezért érdemes legalább első körben személyesebben is megkeresni egymást, hogy „Hello, meghívtunk és az éterben kommunikálgatunk, csatlakozz!”.

A szabadulós játékok nem csak trendik most, de jó közösségi, összehozós programok, főleg olyankor – mint a mi esetünkben is – ha 3-4 különböző körből vannak meghívottak és nem igazán ismerik egymást. A Vérmező utcai Locked mellett döntöttünk, részben mert közel van a Barátnő lakjához, és hát babóca a pocakban, meg dög meleg; részben mert már több kiszabaduláson vett részt, és tudtuk, ott még biztosan nem járt, viszont többen is ajánlották. Kiszabadultunk.

Több helyszín-ötlet után végül a szabadulós játékhoz közeli Margitutcakilencet választottuk. Amikor J. felvetette, nagyon megörültem, mert már olvastam róla cikkeket és tökéletesen megfelelt az elképzeléseimnek. Kedvesek voltak, szívesen fogadtak minket, nem csináltak belőle problémát, hogy mi ott előre díszítünk, aztán elmegyünk, majd visszajövünk. Gyakorlatilag szabad kezet kaptunk. Van udvar, vannak fedett, viszonylag nagy placcok, amik könnyen elválaszthatók egymástól, vagy éppen egybenyithatók. Sok a keresztgerenda, ami a díszítésnek mindenképp kedvez. Van kaja, limcsi, szörp, alkoholmentes koktél, nem ülnek a nyakadon, és nem zaklatnak a felszolgálók. A puritán berendezéshez pedig nagyon passzolt a dekoros elképzelésem.

lila_rozsaszin_eredeti_lanybucsu02Dekoráció. Az egyszerű, barnás, újrahasznosított papír alapú, fekete-lila betűs, mintás, ízléses esküvői meghívó és a több mint 10 éves barátnőség miatt tudtam, hogy a lila-rózsaszín díszítés, egy kis fehérrel, egy kis natúr színnel, el fogja nyerni a tetszését. Rászántam Pinterest barátomra pár órát, hogy inspirációt gyűjtsek. Semmi mást nem tudok ajánlani, ott egy helyen minden könnyen megtalálható. Aztán mindenféle egyéb konkrét döntés meghozatala nélkül egyik délelőtt elindultam vásárolni. (Alkotás szempontjából elég spontán vagyok, majd kialakul, mindig kialakul.) Papírboltban kezdtem, ahol egy kedves, lelkes eladólánnyal közösen választottunk színben a tervekhez passzoló papírokat: kartont, nyomtatóst, ragadósat, kreppet, meg csomagoló papírt, kötöző szalagot, celluxot, natúr csipeszt. Egy nagyobb virágboltban vettem még szép vastag szalagokat, amikre majd jöhetnek a díszek. Alapnak ez elégnek tűnt, gondoltam, a többi vagy van otthon vagy majd veszünk hozzá, úgysem végzünk egy nap alatt.

Természetesen a gyártást nem egyedül végeztem. Délután érkezett Kutyi barátnőm, akivel együtt nőttünk fel. Rokonszámba megy, szintén jól ismeri az ünnepeltet és tökéletesen kiegészít engem, türelmes, máshogy pepecselős és nagyon ügyes. Jó csapatot alkottunk mindig is. Gyorsan megmutattam neki, miket gyűjtöttem a bevásárló körúton és miket a neten. Ő meg egyből beleszeretett a WC papír gurigából készíthető kis koronákba. Guriga meg volt otthon dögivel, mivel egy program miatt gyűjtöttük őket anno, és hát a kinemdobásra könnyebb egy férfit rászoktatni, mint az ellenkezőjére. Csodásak lettek. Másnap vettünk még hozzájuk egy kis csillámfestéket, a plusz csicsázáshoz, de egyébként egy olló, akril festék, kalapgumi és már kész is. Persze lehetett volna még cifrázni, strassz követ ragasztani rájuk, stb. Gyerekzsúrra is szuperek.

lila_rozsaszin_eredeti_lanybucsu06lila_rozsaszin_eredeti_lanybucsu03

Én meg gyártottam közben a papír virágok tömkelegét. Gyorsan megy, nem kell precízkedni velük és szinte bármiből elkészíthetők, pl. nejlonzacskóból is, ami különösen jól néz ki, tényleg. 4-5 réteg téglalap, még egyforma méretűnek sem kell lenniük, csak kb. vagy direkt nem. Legyezőbe hajtogat, közepén megköt és elkezd finoman széthúzogatni, vagy előtte még legyező állapotban a végét lekerekít, kiháromszögez, bevagdos, és így más-más karakterűek lesznek. Kisebb, nagyobb, vegyes színű, egyszínű, különböző anyagú. Számtalan verzió, és mégis jól mutatnak együtt.

lila_rozsaszin_eredeti_lanybucsu05

Aztán, hogy legyen még valami, megpróbáltuk a sordísz-füzér készítést. Tudjátok, szintén legyezőre, csak nagyobb felületet hagyva hajtogatjuk a papírt, és úgy vágunk ki formát, hogy ne essen szét darabokra, csak sokszorozódjon a minta. Bevallom, ez rosszabbul ment, mint gondoltam. Azért a háromszög formát bátran tudom javasolni bárkinek, a kör viszont pepecselősnek, a kisvirág pedig már magasabb szintnek bizonyult. Hiába tetszett annyira a képeken, ehhez nem volt se türelmünk, se időnk. A kartonlegyezőből kördísz készítésbe is belekóstoltunk, egy jó minőségű tűzőgéppel aránylag gyorsan megy, de azért nekem még mindig a virágok felé húz a szívem…

lila_rozsaszin_eredeti_lanybucsu04

A dekoráláskor főszalagnak laza kötésű textilt használtunk, így az anyag lyukain gyorsan át lehetett húzni a virágok kötelét, ezen kívül csipeszeket és a csodás tűzőgépet vetettük be a szalagok és díszek összekapcsolásához. Biztos, ami biztos alapon vittem a tipikus csomagokra való díszt is, amit össze kell csak húzni és kész is a virágocska. Ezeket bátran használtuk az üresen maradt szabad felületeken.

Speckó ajándék album. Nagy nehezen megegyeztünk az albumban, mint közös ajándék, de akartam bele némi csavart, mert szerintem a mai számítógépes, netes korban felesleges egy nagy album, ami porosodik a polcon, főleg ha annyi könyve van a párnak, hogy nemrég csináltattak könyvespolcot és még így sem férnek el. Így ismét a Pinterest elé ültem, ahol találtam egy kártyapakliból készített, házassági évfordulós albumot, tele fotókkal, meg kedves gondolatokkal. Gondoltam, ezt könnyű átbarátnősíteni, kézbe vehető, ellátja az album szerepét, mégis kicsit más, és persze nem foglal sok helyet. Így próbáltam mindenkitől szerezni képeket, főleg a barátnővel közöseket, vagy róla régi vicceseket, a leánysága korából, meg mellé mindenféle jókívánságokat. Ezen kívül nem kellett más, mint egy pakli kártya, lyukasztó, szalag, amivel összekötjük, és persze a fotók öntapadós papírra kinyomtatva. Na meg Kutyi körmei, mert ha rajtam múlik, még most sincs egyetlen fotó sem szétválasztva a hátlapjától, ellenben egy szál hajam sem maradt volna. A szép kézírásáról meg ne is beszéljünk, amikkel a jókívánságokat, a fedlapra pedig a főcímet bele- és ráírta. Aztán már csak ragasztgatni kellett, az már nekem is ment.

Játékok. Végül a következők mellett maradtunk.

1. Férj kvíz, jutalom kuponokkal: kérdések a jó ízlés határain belül, büntetés helyett pelenkacserére, felvigyázásra, stb. beváltható ajándék kuponok zseniálisan megfogalmazott szövegekkel N. jóvoltából.

2. Puzzle: egy sztár és a vőlegény portréjának összekevert darabkáiból értelem szerűen a két eredeti képet kellett kiraknia, jutalom pelenka tortával a végén, ami ugyan kicsit babavárós ajándék, de jelenleg aktuális és J. nagyon jól elkészítette.

3. Lufis üzenet a jövőbeni feleségnek és anyukának: az ünnepelt, lakhelyére megcímzett képeslapokra (jelen esetben filmes képeslapokra, a speciális érdeklődés miatt) üzeneteket ír magának, kis felirattal, hogy ha valaki megtalálja, dobja be egy postaládába. Majd héliummal töltött lufikra kötve elereszti őket. Ezen a ponton egy kicsit mindenki újra gyerek lesz, úgy drukkol a lufiknak és nézi őket, mintha csodát látna. Sőt, én még most is izgatott leszek, amikor eszembe jut, vajon melyik talál haza.

4. Szerelmes vers írás a genya lányok szavaiból: fergeteges vers született, annak ellenére, hogy mennyire meg volt nehezítve az ünnepelt dolga, mind a szavak, mind az erősen limitált, 10 perces időkeret miatt. A vőlegény is nevetett és egyúttal meg is hatódott, akinek telefonon olvasta fel a friss művet. Mi meg a speckó ajándék albummal jutalmaztuk.

5. Tárgyfelismerős játék: az ünnepelthez kötődő tárgyakat tettünk ki egy asztalra és ki kellett találnia, melyiket ki hozta, és mi a közös emlék. Ez szuper le- és átvezető játék a fesztelen, nosztalgiázós dumcsihoz. „Fúúú, és arra emlékszel, amikor…?”

Jelentem, végül szuperül sikerült minden, a barátnő nagyon boldog és elégedett a bulikával, én meg gondolatban felvettem a leendő álom katyvasz bizniszem tevékenységi köreibe a parti dekorálást. És persze mindent bőszen próbáltunk dokumentálni, hogy legyen mivel villogni az új blogomon, ahova mindenféle saját, sokszor közösségben készített alkotás felkerül. De az eszembe sem jutott – ellenben nagyon-nagyon örülök neki – hogy felkerülhetünk vele az újdonsült anyuka haverinánk szuperblogjára. Remélem van, akinek segítünk a beszámolónkkal.

 

comments