Barbi és Michael maguk birkóztak meg az esküvőszervezéssel, az előkészületekkel és gyakorlatilag minden teendővel, de élvezték és így lett 100%-osan a sajátjuk. Nem bántak meg semmit, pontosan ugyanígy csinálnák, ha elölről kezdenék. Barbi beszámolójából és a képekből pontosan ez jön át.

Michaellel 3 éve találkoztunk egy állásinterjún, mind a ketten ugyanarra az állásra pályáztunk, de szerencsére mindketten bekerültünk és csapattagok lettünk. Egy hét sem telt el, máris tudtuk, hogy van valami a levegőben. Ő venezuelai, én debreceni vagyok, de Pesten élünk már 8 éve. Egy év elteltével összeköltöztünk, majd rá egy évre Michael megkérte a kezem.

Prágába utaztunk egy hétre, ahol nagyon jól éreztük magunkat, bár tudni kell rólunk, hogy mind a ketten elég heves vérmérsékletűek vagyunk, ezért sokat civakodunk. Ezek persze nem nagy összeveszések és mindig boldogan érnek véget. Éppen ezért Michael, mint utólag elmondta, több alkalommal is fel akarta tenni a nagy kérdést, de végül az apró összeveszések miatt az utolsó napra halasztódott a lánykérés, akkor viszont tökéletesen sikerült. Lemaradt a féltérdre ereszkedés és a tűzijáték, de ismer, tudja, hogy nem is erre vágytam. Az Óvárosi téren ültünk egy teraszon és vacsoráztunk. Hűvös, szeptemberi este volt, én pedig fázni kezdtem. Ekkor Michael odaadta a táskáját, hogy vegyem ki belőle a kabátját. Majdnem újra elrontottam a meglepetést, mert elutasítottam a felajánlást. Ekkor már nevetve ráncigálta ki a kabátot, aminek a zsebéből előhúzta a gyűrűt és nevetve megkérte a kezem. Persze egyből igent mondtam.

Már ott, Prágában elkezdtünk gondolkodni, hogy mikor legyen az esküvő. Mind a ketten augusztusra szavaztunk, így még volt majdnem egy évünk a szervezésre. Azt kellett először eldöntenünk, hogy hol tartsuk a ceremóniát. Az összes barátunk Pesten él, Michael családja Venezuelában, az enyém Debrecenben, ezért biztosra tudtuk, hogy valakik utazni fognak. Michael családja sajnos nem tudott eljönni a venezuelai politikai helyzet miatt, ezért Debrecen mellett döntöttünk, mivel a barátoknak egyszerűbb megoldaniuk a 240 km-es utazást, mint az idősebb családtagoknak. Mindenképpen valami festői helyszínt szerettünk volna, valahol távol a város zajától, ahol nem állnak sorban a menyasszonyok, csak mi vagyunk és szabadjára engedhetjük a bulit. A lánykérést követő első debreceni családlátogatásunk alkalmával jutottunk el a debreceni Golf Étterembe, amelyet édesanyám javasolt, lévén ő jobban ismeri a város adta lehetőségeket, mint én. Elsőre beleszerettünk a helybe, egy kedves, hangulatos kis étterem erdőkkel és mezőkkel övezve, saját kis kápolnával, ceremónia helyszínnel. Pont, amilyet elképzeltünk. Miután körbevezettek minket, azonnal lecsaptunk az egyetlen augusztusi időpontra, ami mint utólag kiderült szerencsés dátum, 08.08.

Miután megvolt a helyszín és az időpont, és láttuk, hogy nem is nagyon lehet válogatni 11 hónappal az esküvő előtt, azonnal ráálltam a fotós keresésére. Valami mást, valami frisset, fiatalosat szerettem volna és nem az elcsépelt, beállított stúdió képeket. Rengeteg honlapot néztem át és sok helyről kértem ajánlatot, de egyiknél sem éreztem azt, hogy az ár-érték arány megfelelő lenne. Ekkor akadtam a Fairy on Canvas honlapjára, ahol pont olyan fotókat találtam, amilyeneket én is szerettem volna viszontlátni az esküvőm után. Bennel sikerült megegyeznünk és egy újabb kő gurulhatott le a szívemről. Megtaláltam a fotóst is. Minden nagyon flottul alakult, gondoltam, pikk-pakk meglesz minden, nem is olyan nagy dolog az esküvőszervezés. Aztán persze menet közben láttam, hogy rengeteg minden van még hátra, és bár a nagy döntéseket meghoztuk, sehol sincs még a ruha, a dekoráció, a meghívó, a névsor, az ültetés, stb.

fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-33fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-46fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-18fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-23fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-42fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-16

A ruha kiválasztása nagyobb falatnak bizonyult, mint azt elsőre gondoltam. Abban biztos voltam, hogy nem szeretném kölcsönözni, mert úgy érzem, hogy nem egy „jelmezt” szeretnék viselni, hanem valamit, ami engem ábrázol, ami tényleg én vagyok. Konkrét elképzelésem azonban nem volt. Ekkor indult a keresés, beszippantott az internet világa, a Pinterest, az Etsy és a hasonló weboldalak lettek a legjobb barátaim. Napi több órát is képes voltam eltölteni a kereséssel, hiszen nem szerettem volna százezreket költeni, és az is fontos volt, hogy az alakomhoz és az egyéniségemhez illő ruhát találjak. Bár nagyon megtetszett néhány Daughters of Simone és a Grace loves lace ruha, de egyik sem volt az igazi, ráadásul nem is fértek volna bele a budgetbe. Abban azonban segítettek, hogy megtaláljam a csapásirányt… crop top wedding dress! Ez az, ami kell nekem. Nyárias, bohém, a hagyományostól eltérő, és annyira én vagyok. A szoknyát szerettem volna először megvenni, úgy gondoltam, hogy az a nagyobb falat, a felső talán egyszerűbb lesz. Összegyűjtöttem a bátorságom és az Etsy-ről megrendeltem egy, a méretemre szabott hatrétegű tüll szoknyát Bulgáriából. Két hét alatt érkezett meg a csomag, amit remegő kézzel nyitottam ki, de az eredménnyel végtelenül elégedett voltam. Jó minőségű, szélben szálló tüllből készült, gyönyörűen megvarrt, pont rám illő szoknyát szereztem, mindössze 40 ezer forintért. A felsőt illetően sokféle elképzelésem volt, de végül a varratás mellett döntöttem. Szorított az idő és az üzletekben nem találtam meg az igazit. Sikerült olcsón hozzájutnom egy szép anyaghoz, amit potom áron megvarrattam saját tervezés alapján. A kiegészítőkön is sokat törtem a fejem, nem akartam túlzásba esni, de ott is szerettem volna valami különlegeset találni. Ismét felcsaptam az Etsy-t, ahol rábukkantam egy gyönyörű aranyozott karperecre, ami két galambot ábrázol. Nagyon megtetszett, és úgy éreztem, hogy illik is a naturális ruhához és a helyszínhez. A fülemben sem hagyományos fülbevaló lógott, hanem a legfrissebb divatnak megfelelően egy arany színű virágos ’ear cuff’. Úgy érzem, hogy sikerült megtalálnom a hozzám leginkább passzoló összeállítást, és tudom, sokan nem ilyen ruhát választanának maguknak, de bárki látta a fotókat, mindenki azt mondta, hogy ez annyira én vagyok. Nem az számít, hogy mennyibe kerül a ruha vagy ki a tervezője, csakis az, hogy olyan legyen, ami a menyasszonyhoz a leginkább illik, és amiben a legjobban érzi magát. Hiszen ő az egyik főszereplője az eseménynek.

fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-7fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-13fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-27fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-77fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-67fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-64

A dekoráció szintén fontos volt számomra, valójában nem volt dekoratőröm, mindent én találtam ki és szereztem be, így biztos voltam benne, hogy nem ér csalódás a nagy napon. Michael az esküvői előkészületekben a láttamozással vett részt, mikor rendeltem valami újabb kis apróságot, kikértem az ő véleményét is. Tudtam, hogy a helyszínhez, az évszakhoz és a ruhámhoz illő dekorációra lesz szükség. Rengeteg képet, blogot, weboldalt néztem át, próbáltam inspirációt gyűjteni, illetve a saját ötleteimhez próbáltam az alapanyagot beszerezni. Az Etsy ismét segítséget nyújtott, több apróságot is onnan rendeltem meg. A köszönetajándékhoz a kis zacskókat és a matricákat onnan szereztem be, az viszont kérdéses volt, hogy mit tegyünk bele. Először tulipánhagymára gondoltam, fejenként két darab, ami az ifjú párt szimbolizálja, és mindenki elültetheti akár a kertjében, akár egy kaspóban. Ahogy közeledtünk a naphoz ki kellett ábrándulnom, mivel a kereskedések közölték velem, hogy szeptember előtt sehol nem fogok tudni tulipánhagymát szerezni. Új ötlet kellett, de nem akartam elrugaszkodni a növényektől. Ekkor jött anyukám ötlete, aki nagyrédei lányként emlékezett rá, hogy az esküvőkön rozmaring ágat tűztek a férfiak a kalapjukra, és a vőfély almájában is rozmaring volt. Gyorsan utánaolvastam a jelentésének, végül kiderült, hogy a szerelmesek és a friss házasok szimbolikus növénye ez, és nem utolsó sorban finom fűszernövény, bármelyik háztartásban jól jöhet. Egy-egy csomag rozmaring magot tettünk tehát a felnőttek tasakjába, a gyerekek pedig Kinder tojást kaptak.

fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-78fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-80fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-84fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-85fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-83fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-89fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-90

Mivel a helyszín maga alapból szép volt, nem szerettem volna túldíszíteni. Az asztalokra egy-egy csokor rezgő került kis farönkökön, illetve egy-egy fotó, amely valamelyik fontos pillanatunkat örökítette meg. A farönk motívum máshol is megjelent. Nem volt tortánk, helyette szépen feldíszített, a legjobb barátnőm által készített házi muffinokat szolgáltunk fel, saját készítésű farönk-állványokon. A muffin toppereket is magam terveztem és készítettem, minden egyes beszúrón más és más nyelven szerepelt az a szó, hogy szeretlek. Úgy érzem, hogy összességében az esküvő tökéletesen tükrözte azt, amilyenek vagyunk és kétszer ennyi pénzért sem sikerülhetett volna tökéletesebben.

fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-87fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-88fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-115Ami a zenét illeti, azt sem bíztuk a véletlenre. Nem volt zenekar, egy kedves ismerősünket kértük meg, hogy eljátssza a DJ szerepét. A zenéket mappákba rendeztem, ahol könnyű volt keresni, ráadásul Youtube-ról is lehetett zenét kérni, ha valaki szeretett volna meghallgatni egy a repertoárban nem szereplő számot. A kezdő táncunkat nem gyakoroltuk, improvizáltunk. Mivel távol állunk a profi táncosok tehetségétől, vicces pillanatokat szereztünk a násznépnek. De önmagunkat adtuk. 80-ra szűkítettük a meghívottak számát, így tényleg csak azok voltak ott, akik a legközelebb állnak hozzánk, és akik előtt nem szégyellünk semmit. Ez már önmagában garantálta a jó hangulatot.

fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-102fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-107fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-97fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-2fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-14fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-112fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-110fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-118

Ha három szóban kellene jellemeznem az esküvőnket, azt mondanám, hogy DIY, vidám, vidéki esküvő. Sok mindent magunk terveztünk és kiviteleztünk, nagyon vidám, néha vicces perceket éltünk át, és a természet ölelésében tölthettük el ezt a csodás napot. Ennél többet nem is kívánhattam volna. Mint ahogy az általában lenni szokott, nálunk sem minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Egy énekes barátunk adott volna élő koncertet 2x fél órában a vacsora alatt és után, de reggel derült ki, hogy mégsem tud részt venni az eseményen. Egy pillanatra lelombozott a hír, mivel ez lett volna az egyetlen tervezett program. Szerencsére gyorsan túlléptünk rajta, hiszen úgysem tudtunk volna változtatni a helyzeten. Megpróbáltuk inkább vidáman tölteni a napot és nem idegeskedni. Végső soron az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, ezért nem is terveztünk kötött programokat. Nem volt ceremóniamester, mi magunk beszéltünk a meghívottakhoz, irányítottuk az estét. Így még közelebb éreztük magunkat a családhoz és a barátokhoz.

Őszintén, visszagondolva, semmit nem csinálnék másképp. Bár nem minden úgy sült el, ahogy terveztük, szerencsések voltunk az időjárással, a szolgáltatókkal és a hangulat is remek volt. Boldogan gondolunk vissza arra a napra. A szervezésnél tartó jegyespároknak azt tudnám javasolni, hogy ne hagyják, hogy elkapja őket a gépszíj. Az esküvőszervezés mára egy jól menő üzletág, minden a reális ár többszöröséért szerezhető be. Ha ti magatok tervezitek meg az egész esküvőt és sok mindent magatok vagy a barátokkal közösen készítetek el, akkor nem csak pénzt spóroltok, de az esküvőnek is sokkal meghittebb hangulata lesz, és biztosak lehettek benne, hogy a ti egyéniségeteket tükrözi majd.

fairyoncanvas.com_Barbi&Michael-57

Fotó: Fairy on Canvas Wedding Photography

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek nekünk beszámolót, fotókat, osszátok meg velünk tapasztalataitokat, tippjeiteket, hogy szétkürtölhessünk, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok nekünk!

comments