A legnagyobb öröm az ilyen, feszkót nyomokban sem tartalmazó sztorikat megosztani veletek, mint Reni és Peti beszámolója. Merítsetek belőle erőt, ihletet, lessétek el, hogy kell ezt lazán, örömmel és mindennek megágyazva: a magatok módján csinálni! Reni mesél.

Idén lett 10 éve, hogy párt alkottunk Petivel, így ennek örömére megszerveztük az esküvőnket. Na, de ugorjunk is az elejére! 2001 óta ismerjük egymást, közös volt a baráti társaságunk. Aztán 2005-ben úgy gondoltuk, kipróbálnánk, milyen lenne egy párt alkotni. Az elején nagyon furcsa volt, mert hiába ismertük egymást évek óta, mégsem tudtuk, kapcsolatban milyen a másik. De szerencsére az elmúlt 10 évben nem csak megismerni sikerült egymást, hanem arra is rájöttünk, hogy nem szeretnénk egymás nélkül élni.

A lánykérés 2013.10.17-én történt, elég váratlanul. A gyűrűt én választottam ki, de nem tudtam, mit is választok. Nagyon szeretem az ékszereket, és úgy tudtam, hogy a szülinapom utózöngéje lesz az ajándék, egy átlagos csütörtöki délutánon. Nagy örömmel sétáltunk hazafelé az újdonsült csecsebecsével és Peti az úton először megkérdezte, milyen a napom. Mondtam neki, hogy elég furcsa, sok a meglepetés, de azért jónak mondható. Ekkor felvetette, mi lenne, ha lánykérő napként emlékeznénk rá. Megálltunk… és akkor tette fel az igazi kérdést: lennék-e a felesége. Természetesen igent mondtam. Ezek után az esküvőszervezést sem szerettük volna elkapkodni, így egy darabig nem is került elő a téma. Szépen éltük tovább a megszokott életünket.

Majd 2014.03.22-én túrázni mentünk az Alpokba, ahol Peti, menet közben, megkérdezte tőlem, mikor kezdjük már el szervezni az esküvőt, mert ő nem viccelt ám azzal, hogy feleségül venne. Mivel ezt nem igazán lehet túrázás közben megbeszélni, így csak annyiban maradtunk, hogy ha hazaértünk, azonnal nekilátunk. Pár nappal később pedig már azon tanakodtunk, milyet képzel el ő, és milyet én. Első ötletünk az volt, hogy elutazunk ketten. Ami, valljuk be, nagyon romantikus dolog, de a család és a barátok nem igazán örültek neki. Volt, aki azt mondta, hogy jön velünk, és volt, aki ezt nem tudta volna vállalni. Azt szerettük volna, hogy vagy csak ketten legyünk a nagy napon, vagy csak a legközelebbiekkel. Végül abban maradtunk, hogy itthon, szűk családi, baráti körben tartjuk az esküvőt.

Miskolcon születtünk, a családunk és a barátaink egy része itt is lakik, viszont mi már Budapesten élünk és a barátaink másik fele is. Emiatt olyan helyszínben gondolkodtunk, ami valahol a két város között van. Mindketten természetközeli helyszínt szerettünk volna. Sikerült elsőként megtekintenünk a befutót: a mátrafüredi Sástó Kempinget. Én félévig laktam Gyöngyösön, gyakran kirándultam a Mátrában és konkrétan a Kemping területén is.  Peti pedig 4 évvel ezelőtt egy zenei fesztiválon lépett fel ott, így akkor már közösen is bejártuk a környéket. Azóta jelentősen megváltozott a kemping, egyéb fejlesztések mellett felépítettek a területre egy hotelt, illetve faházakat is. Található itt egy kis tó is, két kis szigettel, egy kilátó, valamint a hotel szolgáltatásaként wellness és spa központ üzemel, a sóbarlang mellett. Nagyon féltem, hogy az esküvő napján is esni fog, mivel mind a négy helyszínbejárós napunkon esett. Szerencsére aznap 32 fokos verőfényes napsütéses időt fogtunk ki. A helyszíngazdák javaslatára, az iskolai kirándulós időszak utánra, 2015.07.04-re tűztük ki az időpontot.

A lefoglalt álomhelyszínünkhöz igazítva, a Natural Wedding Decor Emeséjének köszönhetően, az „erdei esküvő” lett a tematika. Emesére a neten bukkantam rá, természetes dekor inspiráció gyűjtés közben. 3-4-szer találkoztunk, de folyamatos e-mailes és telefonos kapcsolatban voltunk. Segített tökéletesíteni az erdei esküvő koncepciót, és olyan ötletekkel állt elő, amiket a barátaink azóta is emlegetnek. Nagyon meglepő, hogy még a fiú barátaink is dicsérik a dekort, mind a mai napig. A meghívónkat is Emese készítette, aminek nagyon örülök, mivel így tökéletesen összhangban volt minden részlet. Jobbnál jobb ötleteket szedtünk össze, amiket szuperül sikerült megvalósítania. Többek között asztalszámok helyett állatos jelzők, illetve a „keresd meg a helyed” ültetési rend, amivel nagyon jól elszórakoztak a vendégek.

Reni_es_Peti_24Reni_es_Peti_23Reni_es_Peti_08Reni_es_Peti_09Reni_es_Peti_10

Ami a ruhákat illeti, nos, már 2007-ben felfigyeltem Benes Anitára, a Daalarna tervezőjére. Már akkor tudtam, ha majd egyszer férjhez megyek, csakis Daalarna ruhát szeretnék. Most, hogy eljött az idő, el is látogattam a szalonba, megkeresni a ruhámat. Korábban az interneten már kinéztem, hogy melyik modelleket szeretném felpróbálni. A ruhapróbára a testvérem és a két legjobb barátnőm jöttek el velem. Elsőként próbáltam fel azt a ruhát, ami végül a befutó lett. Egy fűzős, csipke miniruhát, amire egy puha tüll, elöl rövid, hátul uszályos szoknya került. Nem szerettem volna külön menyecske ruhát; így éjfél után csak a tüll szoknyát kellett levennem, valamint a masnit és a cipőt pirosra cserélnem, továbbá feltettem egy piros kalapot is és máris kész volt a menyecske öltözék. Peti is csak a nyakkendőjét cserélte pirosra. Neki Budapesten varrattunk öltönyt a Lord Fashion öltönyüzletben, ahol nagyon jó áron szabják méretre és varrják meg választott anyagból a kiszemelt modelleket. Az elkészítési idő 4-6 hét volt.
Nem voltak klasszikus értelemben vett koszorúslányok, de szerettem volna, hogy azok, akik a mindennapokban mellettem állnak és támogatnak, valamilyen módon kiemelve jelenjenek meg, így végül egységesen, menta zöld ruhában voltak, ami a témához és a helyszínhez is remekül passzolt.
Peti, a fotósunkkal karöltve, a mindenki által ismert és felkapott Marvel szuperhősös koncepció nyomán, zenekaros és filmes pólókba bújtatta a srácokat.

Reni_es_Peti_29Reni_es_Peti_06Reni_es_Peti_05

És ha már szóba került a fotósunk, nagyszerű párost találtunk a képeinkhez. Orczy Rafael vezetésével remek képek születtek. Nem szerettünk volna túlcsinált, agyoneffektezett képeket, és Rafi – ezzel teljes egyetértésben – meg tudta örökíteni azokat a kulcsfontosságú jeleneteket, amik igazán visszaadták a hangulatot és az egész nap során érezhető szeretetet, barátságosságot.

DCIM100MEDIAReni_es_Peti_28

A fodrászunk Zádory Eszter volt, aki már közel 12 éve vágja a hajunkat. Vállalta, hogy aki igényli, annak a helyszínen elkészíti a haját. Eszterrel csak egyszer egyeztettünk, illetve egyszer készített nekem próba frizurát. Az elképzelés nem volt bonyolult: laza hullámok kis hajfonattal a frufrunál. Mivel fátylam nem volt, a ruhám csipke anyagából készült egy kis hajdísz, amit Eszter hullámcsatokkal erősített a hajamba.

Ceremóniamesterünk és szertartásvezetőnk Vidacs Éva (ForEVEr) volt, akiről először az Esküvő Classic magazinban olvastam. Éva nagyszerű ember, és nagyszerű emberismerő. Az első találkozás alkalmával egyből ránk hangolódott. 2-3-szor találkoztunk. Az első, kötetlen beszélgetés csak az ismerkedésről szólt, hogy kiderüljön, megvan-e a kölcsönös szimpátia, ami okvetlenül kell az ilyesfajta együttműködéshez. Miután erről megbizonyosodtunk, megbeszéltük, milyen jellegű szertartást szeretnénk, illetve mit várunk el egymástól. Éva mindig személyre szabott szövegekkel készül a szertartásokra. Mi igazából egy viccesebb hangvételű ceremóniát szerettünk volna, mivel főként barátok voltak jelen, illetve a családunk is ismer minket, tudják, hogy mi ilyenek vagyunk. Éva elhivatottságáról, profizmusáról tanúskodik, hogy még az esküvő előtti héten és napokban is folyamatos kapcsolatban álltunk, elkérte a kontaktokat (fotós, DJ, dekoros, helyszín), hogy segíthessen az apró-cseprő dolgok elsimításában.

Ami a gyűrűket illeti, ahogy semmiből, ebből sem szerettünk volna olyat, amit bárkin viszont láthatunk. Olyan ékszerészt kerestünk, aki egyedi elképzeléseket is vállal, és nem ragaszkodik a meglévő kollekcióhoz. Így találtuk meg a Niko ékszert. Előzetesen átböngésztük a neten a kollekciót, így már pontos elképzeléssel érkeztünk Vácra. Meg is találtuk a mindkettőnknek tetsző és kényelmes típust. Ildikóékkal talán kétszer találkoztunk és már kész is voltak a gyűrűink. Az akkori kollekcióban ez a modell csak fehéraranyban szerepelt, viszont szerettük volna, ha van benne egy kis különlegesség, így rosé arannyal kombináltuk. A női gyűrűhöz 18 követ kértünk, mivel 18 éves korom óta alkotunk egy párt, és mert ez a mennyiség pont a gyűrű felének a díszítésére volt elég.  A gyűrűink azóta bekerültek az állandó kollekcióba is, aminek nagyon örülünk.

Reni_es_Peti_22

Nagy dilemma volt a zene. Szerettünk volna zenekart, ami nosztalgia, illetve rock zenét játszik egész éjjel. Viszont nem találtunk olyat, akik tudták volna hozni az elképzelt repertoárt, vagy ha mégis, akkor YouTube-os élő felvételek alapján elvetettük. Így hosszas vívódás után egyik DJ ismerősünket hívtuk el zenélni. Azért is ez lett a lehető legjobb megoldás, mert így amellett, hogy a kedvenc zenék minősége a jól megszokott volt, a vendégek is kérhettek számokat, sőt az előre bekészített számoknak köszönhetően a DJ is gond nélkül tudott velünk enni-inni, és nem kellett azon bosszankodni, hogy miért nem játszik a banda.

Elérkezett a nagy nap. A helyszínen egy különálló faházat kaptunk, amiben volt egy rendezvényterem, mosdók, terasz a zenéhez, tánchoz, ill. a dohányzáshoz. Emese itt, a teraszon rendezett be egy hatalmas asztalt, amire a vendégváráshoz az étterem szervírozta a mártogatósokat, réteseket, gyümölcsöket és kikészítette az alkoholos italokat és üdítőket. Emese 2 nagy limonádés italadagolóval is készült, ami nagyot dobott a vendégvárás hangulatán és az asztal látványán.

Reni_es_Peti_07Reni_es_Peti_11

A ceremónia a 2. számú kis szigeten, egy fűzfa alatt zajlott. Nem volt egyházi esküvőnk, így apukám itt kísért be a helyszínre. A szertartás idejére a szigetre vezető hidak le voltak zárva, így a vendégeinken kívül más nem tudott bejönni. A ceremónia, Éva vezetésével, nagyon viccesre sikerült, pont amilyennek szerettük volna. Illetve mivel nem ismertük a végleges szöveget, sok meglepetést is tartogatott. Kiderült ugyanis, hogy Peti, a tudtom nélkül, sok plusz infót küldött még Évának, aki ezeket mind felhasználva, még személyesebbé tette a szertartást. A jelenlévők sokat tudhattak meg a kapcsolatunkról, ami még közelebb hozta őket hozzánk. Persze voltak a szertartásnak hagyományos részei is, de pl. az egyesülésünket fröccskészítéssel tettük egyedivé: Peti két borospohárba öntött rosét, én pedig szódát, majd megittuk a közösen elkészített italokat. A szertartás végén, a környezettudatosság jegyében, rizs helyett madáreleséggel szórtak meg minket. Majd egy kis fotózás következett, ahol a 38 vendéggel külön-külön is, majd csoportosan is készítettünk képeket.

Reni_es_Peti_14Reni_es_Peti_18Reni_es_Peti_15Reni_es_Peti_16Reni_es_Peti_17Reni_es_Peti_13

19 órakor szolgálták fel a vacsorát a teremben, ahova a kis szigetről közösen sétáltunk vissza. Svédasztal volt, mert szerettük volna, ha mindenki azt és annyiszor eszik, amit és ahányszor szeretne. Az italokat pincértől lehetett kérni. Süteményeket az étterem biztosított, viszont az esküvői tortát Gáspár Olga kolléganőm, barátnőm és legkedvesebb hobbi cukrászom készítette el. Itt az volt a koncepció, hogy Olga készít nekünk egy 8 szeletes tortát, amit felvághatunk és a családunkkal elfogyaszthatunk.  A többi vendég részére kétféle cupcake-kel készültünk: mogyorókrémes-csokoládéssal és mangó krémes-gyümölcsössel. A vendégek azóta is emlegetik, hogy ez milyen jó ötlet volt és mennyire jól nézett ki. Idő- és energia hatékony megoldás volt, csak ki kellett osztani a cupcake-eket. Amikor már mindenkinél volt egy-egy süti, egy nem éppen hagyományos esküvői játék következett. A barátok nagy része a Miskolci Egyetemre járt, ahol viszont hagyományos dalnak minősül az úgynevezett szülinapos nóta, amelyben sorra vesszük a hónapokat, januártól-decemberig, és aki az adott hónapban született, megiszik egy italt, miközben a többiek énekelnek neki. Ez a kis játék megmozgatott mindenkit. A „tortázás” és a játék után hajnalig tartó zene, tánc, evés-ivás tartott vette kezdetét.

Reni_es_Peti_12

Nagy meglepetés volt, hogy rendhagyó módon, a vőlegényt rabolták el a barátok, nekem pedig léggitározással kellett kiváltanom, mivel Peti gitározik. Illetve még az általam nem kedvelt vonatozás is előkerült, sőt egy mulatós blokk is kerekedett, de végül mókásak voltak ezek a be nem tervezett dolgok is. A buli 5.15-kor ért véget, amikor mindenki nyugovóra tért. A Sástó kemping elképesztő rugalmassággal kezelte a másnapi ébredezést, és a rendezvényterem helyreállítását is, amit Emesének köszönhetünk.

Reni_es_Peti_20Reni_es_Peti_19Reni_es_Peti_21

Mindent összevetve, tökéletesen zajlott a nap. Nagyon hálás vagyok a szolgáltatóknak és a családunknak, barátainknak, akik munkájukkal és támogatásukkal segítettek minket mind a szervezésben, mind a megvalósításban. Ha tehetnénk, minden éven szerveznénk egy esküvőt, mert valóban jó buli, és egyáltalán nem teher, sőt! Örülök, hogy nem hagyományos és kötött esküvőnk volt, mert így nem csak nekünk, de a vendégeinknek sem tartogatott semmiféle stresszt ez az örömteli nap.

Reni_es_Peti_03

Közreműködők:
Helyszín: Mátrafüred Sástó Kemping
Fotó: Rafael Orczy Photography
Dekor, meghívó, csokrok: Gulácsi-Szakács Emese, Natural Wedding Decor
Ceremóniamester, szertartásvezető: Vidacs Éva, ForEVEr
DJ: Kaczvinczki Attila, Dj Atti
Torta: Gáspár Olga
Gyűrűk: Niko Ékszer
Menyasszonyi ruha: Benes Anita, Daalarna
Vőlegény öltöny: Lord fashion öltönyszalon
Fodrász: Zádory Eszter
Menyasszonyi táska: Selmeczi Mariann, Marie Anne Design
Smink: Ruszin Andrea
Menyasszony nyaklánc/karkötő: Soie Essentielle

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek beszámolót, fotókat, tippeket, hogy szétkürtölhessük, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok!

comments