Szeretek empatikus párhuzamokat vonni életutak, életszakaszok között, jobbra, balra, előre, hátra, megteszem most is. Kicsivel több mint egyévnyi anyuka tapasztalattal és exmenyasszonyként bátran állítom: a két állapot között nagyon sok a lényegi hasonlóság. Mindkettő egy 0-24 pörgős, agyalós létforma. Ami kimerítő. Nagyon. Ha hagyjuk.

Menyasszonyok, anyukák és mindenki: a legeslegfontosabb teendőnk megtanulni az ügyes-bajos dolgokat szimpla cselekvésként megélni és egyáltalán megélni a dolgokat, legyenek azok bármilyenek is. Mert ez az életünk. Szóval ne akarjuk letudni és rohanjunk át rajtuk, hanem próbáljuk meg odafigyelve csinálni, sőt élvezni! Mindezek mellett pedig szakítsunk időt, energiát mindarra, ami segíthet kikapcsolni, töltekezni! Megérős befektetés, hiszen a rászánt időt és energiát is visszakapjuk. Többszörösen.

Szintén anyukaként mélyült el bennem a bizonyosság, hogy ahányan vagyunk, annyifélék. Így egész egyszerűen nincsenek általános szabályok, törvényszerűségek, mindenkinél működő módszerek. A babák fejlődését hónapról-hónapra megmondó kinyilatkoztatások ugyanúgy felesleges stresszforrások, ahogy az x héttel az esküvő előtt hol kell tartani a szervezésben paramankók is. „Babák” és „esküvők” nem vehetők egy kalap alá. Hát még mennyire különbözőek a kétemberes dolgok, legyen az egy jegyespár esküvőszervezése vagy egy anya és gyerek életvitele. Szóval a lentieket szigorúan E/1-ben írom, mintegy beszámolva arról, nekem mi vált be lelassításra, jelenben tartásra, épeszűnek maradásra, kikapcsolásra, töltődésre. Ha bármelyik szimpi, úgy érzitek, neked, nektek szól, próbáljátok ki, ha egyik sem, jusson eszetekbe róluk valami más, ami esetleg beválhat!

1. Óriási felfedezés következik: TESTMOZGÁS. Nekem sajnos egy évbe telt, mire az új életvitelembe be tudtam illeszteni a számomra tökéletes mozgást, a jógát, pedig mindvégig tudtam, hogy ez lenne a kulcsa a teljes jóllétnek. Pontosítok: a „beillesztettem” elég elhamarkodott kijelentés, hiszen egy anyupajti korábbi javaslatára hallgatva, egy 30 napos jóga challange 17. napjánál tartok. Azt várom ettől az elköteleződéstől, hogy egyrészt mély álmából felébresszem a testemet és az összes porcikámat, másrészt, hogy egy hónap kitartó gyakorlással kialakuljon egyfajta igény a rendszerességre. Ha nem is mindennaposra, de heti pár alkalmasra. Onnantól pedig jöhet az energiatöbblet cunami, egyúttal sorban minden plusz tevékenység, célkitűzés, amikre vágyódom és amik jelenleg nem férnek bele. Szorítsatok!

slow_down_3

2. L’ART POUR L’ART HOBBI, ami ténylegesen kikapcsol és aminek nem feltétlenül van gyakorlati haszna. Nekem ez most a gang- és lakásKERTÉSZKEDÉS. Nagyon jól esik esténként az a nyugis 5-10 perc, amíg végigjárom, meglocsolom őket, leszedem a száraz levélkéket róluk, ha nagyon megindultak a Nap felé, akkor forgatok rajtuk picit, stb. Fontos, hogy ezt nem plusz, nyomasztó feladatként, hanem igazi, minőségi énidőként élem meg.

slow_down_2

3. TO-DO LISTA. Ez most a legújabb nálam. Legalábbis ez a fajta ráérős, rajzolgatós, színezgetős módja a teendők összeszedésének, egyúttal a kusza gondolatok rendszerezésének. Szóval nem az idegesen, kapkodva, ide-oda, cetlikre, post-itekre és határidőnaplóba kaparós, közben szívzakatolva sóhajtozós és a végére elkeseredős. Bónusz jóérzés kihúzni a teljesített, megoldott feladatokat.

slow_down_1

4. A feladatlistához szorosan kapcsolódik az ELÉGEDETTSÉG. Az egyik legnehezebb dolog, de igenis tanulható, fejleszthető. Azt hiszem, nekem már egész jól megy elégedettnek lenni az életemmel, magammal, az aznapi teljesítményemmel. Ha ügyesen menedzseltem a napunkat és mégsem fért bele minden, vagy már napok, hetek óta nem fér bele az időmbe valami, akkor sem gyötröm magam vele. Szépen, sorjában mindenre jut majd idő és energia, ami igazán fontos. De tényleg! A többi meg kopjon csak ki a fejemből!

5. ALVÁS ÉS PIHENÉS. Na ez szuper fontos. Egyáltalán nem sajnálom rájuk az időt. Leszoktam arról, hogy fektetés után még minden lemaradásnak vélt teendőt gyorsan felhajtsak. Ez a napszak számomra sosem volt igazán alkalmas a hatékony tanulásra, munkára, alkotásra. Annál inkább a haszontalan punnyadásra és a pihentető alvásra. Persze ha valamit tényleg határidőre kell megcsinálnom, akkor áldozok be ebből a becses időből, de alapvetően nem számolok vele.

6. És egy aranyszabály a végére: ha minden igyekezetem és zen mesterkedésem ellenére csőstül jön a szar és szakadna a cérna, meg amúgy is, mindig, SZÓLJON A ZENE! A megfelelő. Segít.

 

comments