Nagy örömömre, ismét egy 100% DIY és 100% flancmentes, szerintük nem tökéletes, viszont annál inkább a magukénak érzett, őszinte, kedves, vagány, tavasz végi menyegző menyasszonyi beszámolója lát napvilágot a blogon. Eszter és Ákos esküvőjére még az éppen szomorkás, elbújós időszakát élő Nap is kíváncsi volt, hát aznap délutánra előbújt. Eszter mesél.

A mi történetünk Ákossal barátságként kezdődött, majd 2012 februárjában lett belőle kapcsolat, és 2014 decemberében a lánykérés is megtörtént egy hozzánk illően filléres, gyertyafényes, kínai gyorskajálás keretében. Eredetileg áprilisra terveztük a nagy napot. Minél hamarabb össze akartuk kötni az életünket, és én mindig is tavaszi esküvőt képzeltem el. De tekintettel az egyéb, számunkra fontos szempontokra, végül május 23-ra módosítottuk az időpontot.

A szervezés megkezdésekor, bármennyire is tisztában voltam vele elvi szinten, megdöbbentett az esküvő mint iparág pénzközpontúsága. A mi fő szempontjaink a természetesség és meghitt vidámság voltak, emellett tudatosan kerestük a költséghatékony és – amennyiben erre lehetőség volt – a környezetkímélő megoldásokat. Néhány, első látásra szerelem, második látásra kiábrándulást jelentő helyszín után a Fruska Bisztró mellett döntöttünk. Mivel a családunk és barátaink vagy Budapesten, vagy az agglomeráció budai oldalán élnek, és szerettük volna minél könnyebben megközelíthetővé tenni számukra az esküvőnk egyes állomásait, eleve budai vagy Buda környéki helyszínben gondolkoztunk. Engem a szabadtéri esküvő gondolata is nagyon vonzott, de ezt májusban még nem mertük bevállalni, egy hideg/esős idő esetén fedhető és fűthető terasz viszont megfelelt ebből a szempontból is. Emellett a Fruska bohém és vidám hangulata tökéletesen megfelelt az elképzeléseinknek. A templomhoz is nagyon közel volt, a baráti kör a szertartás után, templomtól gyalog sétált át a Kopaszi-gáthoz.

eszterakos_02eszterakos_03

A Fruska vidám berendezése, piros-kék kockás terítői alapból meghatározták a dekor jellegét. Kék, fehér és piros, keményített papírt vettem, abból hajtogattam rengeteg origami-darut, majd ezeket vegyesen fűztem fel kék, fehér és piros fonálra. Ezen a ponton a 600 km-re lakó nővérem is tudott segíteni, rengeteget hajtogatott ő is, és az éppen Budapestre utazó ismerősökkel bedobozolva átküldte őket. A Fruska személyzete nagyon kedves és segítőkész volt, a füzéreket ők aggatták fel a teraszon, a lagzi napján. Emellett üres üvegekből csipkével és spárgával díszített mécsestartókat és vázákat készítettem az asztalokra, ennél több dekorációra úgy éreztem, nincs is szükség, a terítők, színes székek, kifestett ablakok már önmagukban is egy vidám alapot szolgáltattak mindehhez.

eszterakos_04eszterakos_10

Édesanyám kertészeti egyetemen dolgozik, az egyik ismerőse vállalta a virágdekoráció és a csokrom elkészítését, gyönyörű, fiatalos és vidám lett minden, pont, amilyennek elképzeltem.

A menüt sem gondoltuk túl, húsleves gazdagon, sajttal-sonkával töltött pulykamell, magyaros serésszűzérmék, rizs és steak krumpli volt a vacsora, az italok pedig háromféle limonádé, házi jeges tea és szóda. Desszertnek mi vittünk házi sütiket és a tortát (ez utóbbi is saját sütés volt, de erről majd később). A fehér- és vörösbor egy ismerősünk szekszárdi pincészetéből érkezett, rövidital pedig saját főzésű áfonyás ágyaspálinka volt. Ennek különösen nagy sikere volt. Az „ágy” áfonyájából pedig felhasználtam egy keveset az esküvői tortánkhoz is.

A meghívókat is 100%-ban mi készítettük. A Pantonban vásároltam nagyon szép repapírból készült lapokat, és méretre vágattam. Párszáz méterrel odébb, egy nyomdában rányomtatták nekünk a meghívó általunk megszerkesztett szövegét, amihez a betűtípust a neten találtuk meg, a leginkább hozzánk és az esküvőnkhöz illőt. Édesanyám rengetegféle virágot préselt és szárított, ezekkel díszítettük a meghívókat, és hogy ne töredezzenek le és menjenek tönkre, a virágokra lamináló fóliát ragasztottam. Nagy sikert arattunk vele, mindenkitől pozitív visszajelzéseket kaptunk: egyedi volt, hozzánk illő, ráadásul nem volt két ugyanolyan darab.

Köszönőajándékot mindenképpen szerettem volna adni a meghívottaknak, boldog voltam és hálás, és ezt ki akartam fejezni mindegyikük felé külön-külön. Barnacukros-fahéjas és sós-fűszeres magokat sütöttem, ebből készítettem kis csomagokat, spárgával átkötve. A kísérőkártyák pedig ugyanabból a papírból készültek, mint a meghívók, és azok mintájára, mindegyiket egy-egy préselt százszorszép díszítette.

A ruhát illetően nagyon hamar kialakult egy határozott elképzelésem: nem akartam strasszos, abroncsos, fűzős ruhát vagyonokért bérelni, így a szalonok kínálatának nagyjából teljes egészéről lemondtam. Hosszas keresgélés után találtam egy kis varrodát, az Ilka Műhelyt. Imola, egy ott dolgozó, nagyon aranyos varrónő tökéletesen megvalósította az elképzelésemet. Végig odafigyelt az igényeimre, közösen választottuk ki az anyagokat is. A végeredmény egy csodaszép, selyemszatén-selyem muszlin, lebbenő szoknyás, tündérruha lett, ráadásul körülbelül feleannyiért, mint egy jobb szalon kölcsönzési díjai. Fátylam nem volt, édesanyám készített nekem egy koszorút az esküvő napján. Esetleges hideg esetére beszereztünk nekem a H&M-ből egy fehér kis blézert, de erre, szerencsére, végül nem volt szükség. Teljesen egyszerű, kicsit emelt sarkú, tört fehér cipőm lett a CCC-ből. Menyecskeruhát nem szereztem be, éjfél után egy édesanyámtól örökölt, sokat hordott retró ruhámba öltöztem át.

Ákos a ruha kérdését nem gondolta túl: elmentünk egy öltöny outletbe, ahol a másodikként felpróbált öltönyt teljesen megfelelőnek érezte. Az egyetlen vágya, hogy mellényt is viseljen, szintén nem jelentett gondot, nagyon gyorsan találtunk azt is. Azon nevettünk elfelé jövet, hogy én heteket töltöttem a tökéletes ruha megálmodásával és a megfelelő varrónő megtalálásával, ő pedig húsz perc alatt beszerzett mindent, amire érzése szerint szüksége volt.

eszterakos_12eszterakos_09

Persze nálunk is voltak problémák és elakadások, de mivel nem a görcsös tökéletességre törekedtünk, ezeken sosem pánikoltunk, és végül mind meg is oldódtak. A fotósunk az esküvő előtt 10 nappal mondta le a fotózást, helyette az egyik aranyos munkatársnőm férje ugrott be fotózni, szerencsére azonnal egymásra hangolódtunk, nagyon szép és természetes képeket készített egész nap folyamán, a készülődéstől a lagzi végéig.

eszterakos_15

A hajamat és sminkemet egy barátnőm készítette volna, de ő sajnos – magánéleti okok miatt – az esküvő előtt két nappal visszalépett. Így ezeket is magamnak hoztam össze, illetve a hajammal a nővérem segített kicsit. Abszolút nem zavart, hogy nem lett profi a végeredmény, végül is máskor sincs rajtam smink, szinte soha. Amennyi rám került, épp elég volt ahhoz, hogy kellően díszítve érezzem magam, de még ne feszélyezzen. Az ékszereim egy ezüst karperec és nyaklánc voltak, édesapám hozta őket ajándékba Marokkóból, még gyerekkoromban, ezeken kívül csak a már említett virágkoszorút viseltem.

eszterakos_01

Az esküvő előtti héten végig esett az eső. Tulajdonképpen már elengedtük a napsütötte esküvő gondolatát, de aznap, félórával az indulás előtt, kisütött a nap. Nem volt egy vendég sem, aki ne állapította volna meg, micsoda szerencsénk volt az időjárással. A polgári esküvőnket két tanúval, négyesben zavartuk le az esküvő előtti napon, mivel úgy gondoltuk, számunkra a templomi esküvő az igazán fontos. A Kelenföldi református templomban volt az esketésünk, utána a Kopaszi-gát bejáratánál találkoztunk újra a násznéppel, és énekelve sétáltunk át a Fruskáig; erről, ha esett volna az eső, le kellett volna mondanunk, pedig külön be volt tervezve, a hangulatot remekül megalapozta. Az idősebb vendégek részére a Fruska biztosított egy golfkocsit, egész estére. Az egyik pincérük vedlett át ideiglenes sofőrré, amikor arra igény volt, bármikor a lagzi során.

Ceremóniamesterünk nem volt. Az egyik híresen jó és vicces szónok rokont kértük meg, hogy a menyasszonytáncot és a tortát konferálja fel. Végül egy beszédet is rögtönzött vacsora után, ami hatalmas sikert aratott. A sógorom és Ákos barátai is készültek játékokkal, így programokban sem volt hiány.

eszterakos_13

A torta egy külön történet. Szenvedélyesen imádok sütni, több esküvői tortát is készítettem már. Mégis, a saját esküvőmön nem akartam azon stresszelni, jól sikerül-e, valamint tapasztalatból tudtam, mennyi munkával jár három szép, puccos torta elkészítése. De az alternatív és nekem tetsző tortákat készítő vállalkozások árait a költségvetésünkhöz magasnak éreztem, a jó minőségű alapanyagokkal dolgozó, mégis megfizethető kategóriájú cukrászdák többségének pedig számomra túlságosan sztenderd tortái voltak. Így végül kialakult az elképzelés: ha már annyi minden rendhagyó, és emberien esetlen az esküvőnkön, legyen a torta is ilyen. Így el tudom készíteni az esküvő előtti napokon, de izgulnom se kell a tökéletessége miatt. A legalsó szint répatorta volt citromkrémmel, a középső nutellás sajttorta, a legfelső pedig epres-fehércsokis pite – ebbe került egy kevés a pálinkaágy áfonyájából is. Mindhárom nagyon egyszerűen elkészíthető, nulla stresszfaktorral. Finomak lettek és a násznépnek nagyon tetszett, hogy a nagy vacsorázás után nem kell vajas tortaszeletekkel birkózniuk. A háromból két torta teljesen elfogyott, csak a répatortából maradt egy kis darab, amit én az alternatív torták teljes sikereként könyveltem el.

eszterakos_05eszterakos_06

A lagzin mindenki remekül érezte magát, semmire nem volt panasz. Az egyetlen dolog, amit terveztem és nem maradt rá időm a sok-sok egyéb teendő mellett, a zenék összeválogatása. A DJ-nkkel így is meg voltunk elégedve, de én személy szerint kevésbé hagyományos zenéket is szerettem volna a repertoárba. Nagyon szeretem a korai Beatles örömzenéit, és kezdettől fogva Elvis Presley Fool such as I című számára szerettem volna a nyitótáncot táncolni Ákossal. Plusz mindketten, és a baráti társaságunkból még sokan, kevésbé hallgatunk mainstream zenéket, inkább a chill-ambient, psytrance, goa trance vonalon mozgunk, és ilyeneket is szerettünk volna hallgatni a buli vége felé, amikor már főleg a fiatalabb korosztály diktálja a tempót, de így erre nem került sor, maradt a rocky és társai, de persze ezekre is nagyon jót buliztunk.

eszterakos_08eszterakos_07

Szuper alap volt a szervezéshez, hogy el mertünk rugaszkodni attól, amit az esküvő-gyár várt volna el tőlünk. Elengedtem a tökéletes esküvő fogalmát, és ezzel együtt a készülődéssel járó stresszt szinte teljesen kiiktattam a szervezés négy hónapjából. Mindvégig azokat a dolgokat választottam, azokat a döntéseket hoztam, amiket ténylegesen magunkhoz illőnek éreztem. Sajnos a barátnői kör, akikkel a rengeteg DIY cuccot terveztem összehozni, kevéssé volt aktivizálható, ezért a bevizionált barátnős-bulis-készülős esték helyett ebben a pár hónapokban majdnem minden estémet a meghívók, köszönőajándékok, dekor készítésével töltöttem. Mégsem bántam, élveztem minden percét, hiszen annyira rólunk szólt, és így teljesen olyan lehetett, amilyennek megálmodtuk.

eszterakos_14

Közreműködők:
Virág: Végh Anita Floral Design
Fotók: Pribil Ádám
Ruha: Ilka Műhely
Helyszín: Fruska Bisztró

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek beszámolót, fotókat, tippeket, hogy szétkürtölhessük, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok!

comments