Barbi olvasmányos beszámolója és persze a történetük nagy kedvencem lett. Az esküvőjük egy igazi unikornis itt, a bohém esküvők között is. Arról nem is beszélve, hogy ennél zöldebb aligha lehet egy esküvő. Zseniális ötletekkel, egyszerű, tiszta szimpiséggel teli bejegyzés. Mosolygós, jó szórakozást hozzá!

A mi esküvőnk több szempontból is rendhagyóra sikeredett. Bevallom, el is bizonytalanodtam, vajon beleillik-e a bohém esküvők hosszú sorába, melyek minden egyediségük mellett két dolgot biztosan tartalmaznak: a fehér menyasszonyi ruha és a zenés-táncos buli nem hiányozhat egyikről sem. Mielőtt belefeledkeztem volna az írásba, feltettem magamnak a kérdést, ha újrakezdhetném a szervezést, megváltoztatnám-e bármely lényeges részét, a válasz pedig egyértelműen nemleges. Így hát beszámolok fehér ruha és bulimentes bohém esküvőnkről azzal a reménnyel, hogy nem csak mi gondoljuk azt, hogy így is lehet jól szórakozni, maradandó élményekkel gazdagodni mind vendégként, mint menyasszonyként-vőlegényként.

Férjemmel, Attilával nagyjából tíz éve ismertük meg egymást, kilenc éve élünk együtt és öt éve saját otthonunkban neveljük óvodás kislányunkat. Elmondhatjuk, hogy ennyi idő alatt a kapcsolatunk már sok hullámvölgyet túlélt és különbözőségünk ellenére, vagy éppen emiatt jól kiegészítjük egymást. Hárman egységet alkotunk és tavalyelőtt nyárig nem is gondoltam, hogy szükség lenne ennek hivatalos megerősítésére és azt sem, hogy mindez mennyit fog jelenteni nekünk.

2015. augusztusban egy barátnőm és férjének meghívására Bretagne-ben töltöttünk három hetet. Itt kérte meg Attila a kezemet, méghozzá a Mount Saint-Michel tetején egy szép, áttört indamintás ezüstgyűrűvel. Hogy mennyire nem számított erre senki, beleértve engem is, jól mutatja, hogy a gyűrűs kezemről készült fotó láttán egyedül anyósom találta ki rögtön, hogy készülhet az esküvőnkre. Hazaérve persze mindenki kérdezgette, hogyan képzeljük el a nagy eseményt, mikor, hol fog rá sor kerülni, de akkor még csak egy dologban voltunk biztosak, Nógrád megyében, lehetőleg a Börzsönyben fogunk összeházasodni.

A Börzsönyhöz több generáció óta kötődik a családom anyai ágról és páromat is sikerült „megfertőznöm” ennek a gyönyörű tájnak a szeretetével. A kislányunk az első önálló lépéseit a Berkenye-tó partján tette meg, de a Nógrádi várnak is visszatérő látogatói vagyunk, évente többször is. A helyszínválasztást az esküvő jellege is befolyásolta. Piknik-esküvőt szerettem volna, családias hangulatban, szabad ég alatt, Attilának pedig megtetszett az elképzelés. Olyannyira, hogy rengeteg jó ötlettel gazdagította azt és voltaképpen a szervezés oroszlánrészét át is vette tőlem.

Nagyjából 50 vendéget írtunk össze, mivel kis családunk van és sajnos az idősebb generációból már kevesen lehetnek velünk, viszont szinte minden barátunk házas és kisgyerekes szülő. Szerettük volna, ha a gyerekek egyenrangú vendégekként ünnepelnek velünk, így kifejezetten családbarát eseményt terveztünk. Egyikünk sem az a kifejezetten bulizós típus, így nem volt szempont, hogy tánctér és komolyabb hangosítás is legyen a helyszínen.

Az augusztusi lánykérést követően belevetettem magam az esküvői honlapok böngészésébe és rátaláltam a Bohém Esküvő blogra, amely megerősített abban, hogy nem ördögtől való a hagyományostól eltérő helyszíneket keresni sőt, akár még egy erdei tábor is megfelelő lehet a célnak. Ezért célzottan az Ipolyerdő Zrt. turistaházaira, erdei iskoláira, vendégházaira fókuszáltunk. Így találtunk rá a nemrég igényesen felújított Kútbereki Turistaházra, mely egy közel hektáros, erdővel körbevett réten található.

Barbi_Attila_07

Sem vezetékes áram, sem vezetékes víz nincs, ellenben napelemek, aggregátor gondoskodik az elektromos berendezésekről, a világításról és jó minőségű ivóvizet szolgáltat a fúrt kút a ház mellett. Egy kiegyenlített hőmérsékletű, tágas pince is található a területen, előtte fedett terasszal, ahol akár 40 ember is kényelmesen elhelyezkedhet a súlyos, gerendából ácsolt asztaloknál, de máskülönben a helyszín akár egy 200 fős esküvőt is könnyedén befogadhatna, csupán rendezvénysátorról kellene gondoskodni.

Ahogy megláttuk a hangulatos tornác előtt álló óriási, idős lucfenyőt, rögtön tudtuk, hogy a szertartást az alatt szeretnénk megtartani.

Barbi_Attila_13Barbi_Attila_14

A tágas rét láttán Attila felvetette, hogy béreljünk barátja és kollégája rendezvényszervező cégétől szabadtéri játékokat, trükkös bringákat, quadokat. Ez utóbbihoz Attila ragaszkodott és az egyik legjobb ötletnek bizonyult, kicsik, nagyok egyaránt imádták. Ezt még kiegészítettük a turistaház saját játékaival, tollassal, kis focikapukkal, az IKEA-ból édesanyámmal beszereztünk két sárkányt, húgom nyomtatott különböző stílusú színezőket. Tombolával is készültünk, apró, ötletes játékokat sorsoltunk ki délután a kicsiknek.

Barbi_Attila_12Barbi_Attila_16Barbi_Attila_08Barbi_Attila_03

A Kútbereki Turistaház (ahol egyébként a miénk lett az első esküvő) abszolút szerelem volt, de azért rengeteget izgultunk az időjárás miatt, mivel egy földúton lehet megközelíteni, amely esős időben személyautók számára járhatatlan… Szerencsére a turistaház gondnoki teendőit is ellátó erdész biztosított minket afelől, hogy ha kell, terepjáróval mindenkit felvisz a házhoz. Dávid az első kapcsolatfelvételtől kezdve rengeteget segített nekünk, saját bevallása szerint legalább annyira izgult az esküvő sikeréért, mint mi. Ennek ellenére az egész esküvőszervezés alatt semmi más nem okozott akkora stresszt, mint a folyamatosan romló időjárás-előrejelzést figyelni, hiszen a programokat kifejezetten szabadtérre terveztük és semmiféle rendezvénysátor nem helyettesíthette volna a hatalmas rétet.

Természetesen igyekeztünk esőtervet is kitalálni, de az utolsó hétig nem sikerült második helyszínt is foglalni. Az esküvő előtti szerdán már annyira szakadt a térségben az eső, hogy komolyan elkeseredtünk. Ekkor a drégelypalánki anyakönyvvezető hölgy, Erika sietett a segítségünkre, aki felhívta a problémánkkal a Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központot. Ott azonnal és készségesen vállalták, hogy rossz idő esetén az egész esküvőt lebonyolíthatjuk náluk. Ez nagy megkönnyebbülést jelentett, de azért drukkoltunk rendesen, hogy ne kelljen a felajánlott segítséget igénybe venni. Végül péntekre kiderült az ég és egészen vasárnap 11 óráig gyönyörű, napos időben szórakozhattunk, játszhattunk az eredeti helyszínünkön.

Az időpont és a turistaház lefoglalása után küldtük ki a meghívókat a vendégeknek. Hogy ne használjunk papírt, e-mailben csatoltuk az általunk szerkesztett meghívót, amin csupán egy nagy, lombos fa a grafika, ami jól tükrözi az esküvő hangulatát is. Egy térképet is csatoltunk a meghívóhoz, nehogy valaki elkeveredjen. A programok mellett azt is feltüntettük, hogy nem szeretnénk ajándékokat, de ha valaki mégis hozna, az egy tepsi sütivel készüljön. Az esküvői fotóknak Attila készített egy honlapot, ahonnan a vendégeink a mappákba rendezett képeket könnyedén, teljes méretben letölthették.

A helyszín után az étkezés megoldása is tartogatott kihívásokat. Korai ebédet és vacsorát is terveztünk, ráadásul reggelit is azok számára, akik velünk maradnak vasárnap is. A turistaház jól felszerelt konyhával és kerti bográcsozáshoz, szalonnasütéshez is alkalmas tűzrakóhellyel, bográcsokkal, nyársakkal is rendelkezik, ezért az első gondolatom az volt, hogy saját magunk főzünk a vendégeinknek. Erről végül Attila beszélt le, mondván sem időm, sem energiám nem lesz rá és végül is azt kell mondanom, teljesen igaza volt. Így olyan éttermeket kerestünk a megyében, ahol vállalnak kiszállítást, kitelepülést is. Több kudarcos próbálkozás után párom állt elő a megoldással, eszébe jutott, hogy egy barátja tavalyi születésnapi összejövetelén remek cateringes cég szolgáltatta a vacsorát, így őket kerestük fel az elképzeléseinkkel. Jobban nem is választhattunk volna, egyrészt mert a cég tulajdonosai és alkalmazottai nagyon kedvesen és nyitottan álltak hozzánk, másrészt pedig minden vendég csak dicsérni tudta a grillezett finomságokat, zöldsalátákat, házi mentás limonádét és málnaszörpöt, amelyet nyolc órán keresztül lehetett frissen elkészítve kérni tőlük. Remek kávét is főztek és az általunk hozott házi pálinkát, Unicumot és egyéb italokat is felszolgálták. Az ételek kiválasztásánál az egyszerűségre törekedtünk, de szerettük volna, hogy mindez izgalmas ízekkel párosuljon, a Háncs grillételeivel mindezt meg is kaptuk. Két hordó sör párom régi barátjától, az Élesztő Kézműves Söröző tulajdonosától érkezett, aki az egyik hordót ráadásul nászajándékba adta. Mondanom sem kell, hogy ez is osztatlan sikert aratott a nagykorúak körében. A szertartás utáni koccintáshoz a felnőttek Kir Royal pezsgőkoktélt kaptak, amelyhez a bio feketeribizli likőrt Bretagne-ből hoztuk magunkkal, a gyerekek pedig narancslét ihattak pezsgőspoharakból.

Barbi_Attila_09

Az esküvői tortát először egy ismert, óbudai cukrászdából szerettük volna venni, ahová évek óta rendületlenül visszajárunk, szinte mindenkinek onnan viszünk születésnapi tortát. Éppen ezért vettük észre, hogy a sikeres és bővülő cukrászda süteményei elvesztették egyediségüket, azt a bizonyos pluszt, amiért megszerettük. Végül egy ismerős javaslatára felkerestük Kemencén a Palacsinta Király fiatal cukrászát Krisztinát, aki változatos édes és sós finomságokkal várt minket egy kóstolóra. Így végül az egyedi ízvilágú házi tortákat, elképesztően finom eperlekváros piskótatekercset, házi mézes-krémest, sós aprósüteményeket helyben szerezhettük be. A minőségéről elég annyit mondanom, hogy a tortákból és édes süteményekből végül nem maradt elcsomagolni való, a sósból is csak azért, mert kissé túlzásba estünk a rendelésnél. Vendégeink is hoztak házi süteményeket, így még vasárnapra is jutott finomság a reggelihez. Vacsorára bográcsozást terveztünk. Ebből végül morzsaparti sikeredett. Reggelire pedig megtöltöttük a hűtőt primőrökkel, sajttal, kolbásszal, tejjel, egyebekkel, ezt egészítették ki a maradék házi sütemények és a Lipóti pékség óriási parasztkenyerei.

Barbi_Attila_15

Az ideális fotós megtalálására mindenki nagy hangsúlyt fektet. Nekünk ebben is szerencsénk volt, mert párom tavasszal elvégzett egy fotós tanfolyamot Mayer Miklós fotográfusnál, így a bizalom az ő részéről már megvolt, amikor felkérte az esküvő fotózására. Emiatt és mert nagyon időhiányban szenvedtünk a szervezés vége felé, nem ragaszkodtunk a jegyesfotózáshoz, de Miklós rábeszélt minket és ezt nagyon jól tette. A jegyesfotózás helyszínének a Nógrádi várat és a vár alatti rétet választottuk, nagyon hangulatos képek születtek ott. Az esküvőn Miklós főleg az elkapott pillanatokat örökítette meg, a kizárólag kettőnkről készített képek voltak egyedül beállítva, instruálva.

Barbi_Attila_01

A dekorációra a programokkal és az étkezéssel ellentétben nem fektettünk nagy hangsúlyt. A helyszín maga olyan gyönyörű, hatalmas fáival, az üde zöld fűvel, az enyhe emelkedőkkel és lankákkal, hogy úgy éreztük, nem kíván sok díszítést. Emellett pedig nem vagyok híve az egyszer használatos dekorációs elemek alkalmazásának akkor sem, ha azok egyébként rendkívül hangulatosan mutatnak a fotókon.

Barbi_Attila_05

Emese barátnőm vállalta a csokrom, az asztali virágdíszek és a kitűző elkészítését, csak annyit kértem tőle, hogy a színe és stílusa a ruhámhoz illő legyen és hazai, egyszerű, kerti virágokat használjon fel. Emesével együtt végeztünk, mint kertészmérnökök, mindketten tanultunk virágkötészetet, de míg én megelégedek azzal, hogy meg tudok kötni egy körcsokrot, Emese komplett esküvői dekorációkat vállal. Az én kérésem szerény volt a vágott virágok tekintetében és csak egyszer egyeztettünk, de olyan vidám, kedves csokrot és díszeket kaptam, amelyek teljes egészében megfeleltek az elképzeléseimnek. A menyasszonyi csokor fő virága a rózsaszín bazsarózsa lett, az asztalokra pedig csipkés IKEA kaspókba (amelyet egy korábbi esküvőről kértünk kölcsön) helyezett kék búzavirág került.

Barbi_Attila_10Barbi_Attila_11Barbi_Attila_02

A turistaház tornácát zászlófüzérekkel díszítettem, ebben édesanyám volt segítségemre, aki hosszú órákon keresztül, lankadatlanul szabta a színes háromszögeket. Itt is arra törekedtem, hogy a zászlófüzér olyan színvonalon készüljön el, hogy később is használhassuk, így színes ferdepánttal összefogott tiszta pamutvászonból varrtam meg. Az elképzelésem be is vált, az egyik füzér a kis unokahúgom, a másik a lányom szobáját díszíti. A maradék háromszögekből anyukám is kért egy füzért a konyhaablakára. Érdekes módon, bár rengeteg esküvői és dekorációs honlapot átböngésztem, utólag jöttem rá, hogy a színek és hangulat kiválasztásánál nem ezek, hanem kedvenc sütis műsorom, a „The Great British Bake Off” inspirált.

Barbi_Attila_18Barbi_Attila_06

Természetesen a ruha sem maradhat ki a leírásból. Én magam kifejezetten nadrágos típus vagyok, húgom esküvőjén volt rajtam utoljára rendes, nőies ruha. Különben a farmer, blúz vagy póló a mindennapi viseletem, ünnepélyes körülmények között pedig szövetnadrág és blúz, esetleg nadrágkosztüm. Én így is az anyakönyvvezető elé álltam volna, ám Attila hallani sem akart erről. A fehér esküvői ruhát nem tudtam elképzelni magamon (bár magazinokban, honlapokon gyönyörködöm bennük eleget) ezért kompromisszumos megoldást kerestünk. Születésnapomra családom egy régóta áhított varrógéppel lepett meg és tavaly nyáron el is kezdtem tanulni a varrás alapjait. Így felvetettem, hogy magam varrom meg a ruhámat valamilyen természetes anyagból. Mondanom sem kell, Attila nem túlzottan örült az ötletnek, mert ez elég időigényes, de felvettem a kapcsolatot varrótanfolyamos oktatómmal, Mészáros Erika ruhakonstruktőrrel, aki vállalta, hogy vezeti a kezemet a munka folyamán és így nem fogok kicsúszni az időből.

A ruhaanyagot illetően megint csak azt mondhatom, szerencsém volt, mert a Fabrikashop kínálatában első látásra beleszerettem egy gyönyörű, türkizkék alapon rózsaszín rózsás-szegfűs designer pamutvászon anyagba (Garden romance – Sea mist a Free Spirit Rosewater kollekciójából) és bár nem volt raktáron a kellő mennyiség, de az üzlet tulajdonosa sürgősen megrendelte részemre és a munkatársával még a méretvételben és a választott modellhez szükséges anyagmennyiség kiszámolásában is segítettek. Az élénk, hangsúlyos textil egyszerű modellt kívánt, így egy ingruhára esett a választásom a Burda magazinból, amelynek a nőiességét a szűkítések és a szép ujjmegoldás adja. A ruha elkészítését elejétől a végéig nagyon élveztem. Erika türelmes és figyelmes tanár, aki sok önbizalmat adott a folytatáshoz. Nagyon jó érzés, hogy a saját kezemmel készítettem el az esküvői ruhámat, miközben rengeteget fejlődött a varrótudásom és ezt a ruhát bármikor ismét felvehetem. A cipő kiválasztásánál négy szempontot vettem figyelembe: nagyon kényelmes legyen, mert utolsó pillanatban veszem meg, világos színű legyen, de ne fehér, legyen egy kis sarka, mert sem a tűsarok, sem a balerina nem az én világom és végül ne kelljen féltenem benne a lábamat sem a zúzott kövön, sem a gyepen. Egy egyszerű, pántos, zárt orrú, Signora cipőt vettem végül és nem bántam meg. Párom, ahogy beszereztem a ruhaanyagot, kért egy kis darabot belőle és nyakába vette a ruházati boltokat, hogy hozzáillő inget és nadrágot vegyen. Nem könnyítette meg a dolgát a türkiz-rózsaszín párosítás, de talált egy szép, rózsaszín inget, amely remekül állt neki világosszürke vászonnadrággal.

Barbi_Attila_04

Koszorúslányom nem volt, így nem kellett klasszikus koszorúslány-ruhán gondolkodnom, de a vendégektől egyébként is azt kértük, hogy sportosan, kényelmesen öltözzenek, mi sem teszünk másként.

Ékszerek tekintetében nem jutottam túl a nézelődés, kedvencek közé mentegetés fázisán, de minthogy általában sem viselek ékszert, nem is hiányzott. A jegygyűrű körül volt némi bizonytalanság. Eleinte úgy gondoltuk, nem veszünk, hiszen a hétköznapokban egyikünk sem hord gyűrűt. Igen ám, de akkor a gyűrűhúzást a ceremónián kölcsön ékszerekkel kellett volna megejteni, az meg mégsem az igazi. Így mégis a saját gyűrű mellett döntöttünk és a Meskán találtunk is egy ötvöst, Réczey Melindát, aki a nekünk megfelelő egyszerű, de igényes ezüst karikagyűrűket rövid határidővel elkészítette. Végül Melinda pöttyösre kalapált gyűrűje ottmaradt az ujjamon az ünnep elmúltával is.

A szertartás hagyományos elemekből építkezett, de Attila ebbe is bele tudott csempészni egy különleges részletet. Kitalálta, hogy a homokszertartás mintájára kérjünk ’magszertartást’. A ledugaszolható palackba homok helyett kétféle vetőmagot öntöttünk, ez egyrészt nagyon illett az én hivatásomhoz, másrészt pedig a hely szelleméhez is.

Ahogy írásom elején említettem, semmilyen lényeges elemen nem változtatnánk, ám van egy-két apróság, amire jobban odafigyelnénk, ha a szervezést most kezdenénk el. A nyílt terepen érdemes lett volna az anyakönyvvezető számára hangosításról gondoskodni, mert e nélkül sajnos csak mi és a tanuk élvezhettük Erika szép mondatait a szertartáson. A vendégek számát előre meghatároztuk, de ha tudjuk, hogy átlagosan a meghívottak 10 százaléka visszamondja a részvételt az esemény előtti napokban, túlterveztük volna a létszámot. Így lemondtunk olyan barátaink társaságáról, akiket szintén nagy örömmel láttunk volna az esküvőnkön és mivel tényleg bekövetkezett a létszámcsökkenés, semmi gondot nem okozott volna az előre tervezett többlet. Ha három szóval kellene jellemeznem az esküvőnket, azt mondanám: családbarát, természetes, kötetlen.

Barbi_Attila_17

 

Gyorsított felvétel a nagy napról

Korán reggel a fodrásznál és a péknél kezdjük a napot, míg édesanyám a még alvó kislányunkra vigyáz. Ugyan a hajam rövid, egy kis igazítást, befésülést azért igényel. Míg én Icánál szépülök, Attila átveszi a Lipóti Pékség helyi üzletében a megrendelt óriás parasztkenyereket. Később kiderül, hogy alaposan túlbecsültük a kenyérigényt, de legalább egy hétig van bundáskenyér-alapanyag. A cateringes cég korán kezd a helyszínen, így mi is igyekszünk, hogy fél tíz körül kiérjünk Drégelypalánkra Budapestről. Tiszta, bár hűvös idő fogad minket, fantasztikus levegő, madárdal és úgy látjuk, nincs okunk aggodalomra, ami az esőt illeti. Amíg én a füzéreimen végzem az utolsó simításokat az otthonról elhurcolt varrógéppel, párom a tortákért és süteményekért száguld Kemencére. Néhány vendég már dél körül megérkezik, ekkor én még az utolsó gombokat varrom fel a ruhámra. A Háncs munkatársainak gondja akad az elektromossággal, szerencsére Dávid befut és elindítja az aggregátort, így a cateringesek már kész vendégváró falatokkal és alkoholmentes itallal várják az első fecskéket és beüzemelik a hűtőt és a kávégépet. Nyálcsordító illatok szállnak, ahogy a faszenes grillen az első hússzeletek pirulni kezdenek. Ami engem illet, elég feszült és ideges vagyok, de segítségemre sietnek a baráti kör hölgytagjai, akik egyszerűen kiveszik a kezemből a zászlófüzéreket, asztalterítőt, palackot és megoldják a díszítést együtt, csupán azt kell megmondanom, mit hová kell tenniük. A fiúk létrát kerítenek és perceken belül felkerül tornác fölé a két zászlófüzér. A gyerekek rögtön birtokba veszik az egész házat és rétet, már ekkor látszik, hogy jól fogják érezni magukat a felnőtt társaság nélkül is. Olivér is korán megérkezik az Enjoy Event-től és sorban pakolja ki a játékokat. A később érkező vendégek már a quadok között hajtanak be a kijelölt parkolóhelyre. Emese barátnőm két esküvői csokorral is készül, hogy választhassak közöttük, a második csokor az anyakönyvvezető asztalára kerül, amit egy kékfestő terítővel (nagyanyai örökség) takarunk le. A lányok rám parancsolnak, hogy öltözzek át végre, Emese megpróbál rábeszélni egy hajdíszre és sminkre – hozott magával mindent, tudja, hogy nálam semmi sem lesz – de nem jár sikerrel. 13 órára tervezzük a szertartás kezdését, ám az egyik tanú egy kissé késik, így csúszunk harminc percet, de ez szemlátomást nem rendíti meg sem az anyakönyvvezető nyugalmát, sem a társaság jókedvét. A nap már hét ágra süt, csodálatos az idő, mi is lelassítunk. A vendégek helyet foglalnak a félmázsás padokon a hatalmas fenyőfa előtt, mi pedig besétálunk a Metallica ’Nothing else matters’ című számára egymás kezét fogva az anyakönyvvezető elé. Erika gyönyörűen beszél, a szertartás nagyon szép, megható, szerencsére a húgom, aki egyben a tanúm is készült zsebkendővel, így van mivel törölgetnem a könnyeimet. A vendégek nem sokat hallanak sajnos a szertartásból, mert egyikünknek sem jut eszébe hangosításról gondoskodni és az anyakönyvvezető finom, halk szavú hölgy, ami a nyílt téren, millió erdei madár csivitelésével súlyosbítva nem könnyíti meg a fülelést. A gyűrűhúzás, magszertartás és szülőköszöntés után átsétálunk a pincéhez, ahol már várnak minket a pezsgőkoktélok és a narancslé. Mindkettőnkről mintha elfújták volna a feszültséget, iszunk, mosolygunk, puszilkodunk és persze invitáljuk a vendégsereget a már megterített asztalokhoz és a Háncs sátrához, hogy kérjenek a finom ételekből és mindenki szépen helyezkedjen el oda és úgy, ahogy akar és ahogy a legkényelmesebb. Az ebéd kötetlenül telik, a gyerekek felfedezik a játékokat, a békaugrató, az ugráló banán, a csigafuttató, a trükkös bringák immár nem pihenhetnek tovább. Ahogy egy kis szellő támad, máris futnak a sárkányokhoz és persze hamarosan többen állnak a sorukra várva a két quadnál. A frissen, ropogósan vásárolt focilabda szétdurran, egy pillanatig azt hiszem, valaki petárdázik. Miklós közben mindenhol ott van, készülnek a fotók, vendégeink szívesen veszik a kis csoportképeket is. Vannak, akik szó szerint értelmezik a piknik koncepciót – ahogy egyébként szerettük volna is – és takaróra heverve, beszélgetve nézik a réten sárkányt eregető gyerekeket. Az idő szó szerint rohan, már késő délután van, fotósunk figyelmeztet, hogy a fények éppen jók lennének a kreatív fotózáshoz. A lányunkat gyakorlatilag nem is látjuk (máskor folyamatosan a ’szoknyámat’ fogja), néha körbepillantunk, hol villan meg a rózsaszín pólója. Észbe kapok, már fél hat és még nem vágtuk fel a tortát, nem osztottam ki a tombolát, így összetrombitáljuk a társaságot és elképesztő gyorsasággal elpusztítjuk Krisztina isteni házi tortáit. Miklós végre elrabol minket fotózni, ekkor már csomagol a Háncs, összekészítik nekünk a morzsapartira maradt – még egy hadseregnek elegendő – grillezett húsokat, zöldségeket, italokat. Átöltözünk, hűvösödik az idő. Emesével kisorsoljuk a gyerekek között a tombolaajándékokat, nagyon aranyosak, ahogy koncentrálnak a számokra, rögtön ki is próbálják a nyereményeket. A színezőknek is sikere van, a tűzrakóhelynél kis szakkör alakul a fáradtabb gyerekekből. Pálinkázunk és Unicumozunk, a kézműves sör is fogy, érdekes módon mégsem látok még becsípett vendéget sem, csupán én öntök ki vagy féldeci pálinkát az asztalra egy óvatlan lépésnél. Apuval, Anyuval és Öcsivel nagy focimeccset játszunk, esünk-kelünk nevetve a füvön. Ahogy sötétedünk, tüzet gyújtunk a tűzrakóhelyen a bekészített fával, ám a legkisebbeket túlzottan is vonzzák a lángok, így amikor egy ovis meglóg egy rögtönzött fáklyával, beszüntetem a tüzeskedést egy üveg vízzel. A jókedvet ez sem rontja el, halk zeneszó mellett beszélgetünk, ahogy lassan leszáll az este. Akik nem akarnak ott aludni, elindulnak, a szobákat elosztjuk a vállalkozó szelleműek között. Teltház lesz így is, a kicsiket este tíz körül ágyba dugjuk. Kisgyerekes szülőként mi is eléggé elpilledünk, éjfélre mindenki fáradtan, de elégedetten és jóllakottan foglalja el a szállást. Fantasztikusan tiszta levegő, tücsökciripelés, jóéjszakát. Vasárnap reggel hatkor kivet az ágy, mindenki alszik még, enyém az egész rét. Már korán reggel ragyog a napsütés, isteni érzés tölt el a tornácon állva. Lassan szedegetem a szombatról ottmaradt poharakat, nem sürget semmi, várom, hogy a többiek felébredjenek. Komótosan reggelizünk a pince előtti teraszon, előkerül az egyik vendégünk epres-csokis muffinja, terülj-terülj asztalkámat varázsolunk a hűtőből és a pincéből. A gyerekek rávetik magukat a sárkányokra, felváltva tollasozunk, sorban főzöm a kávékat, 11-ig felhőtlenül szórakozunk. Ekkor lecsap a nyári zápor, bemenekülünk a fedett terasz alá, még így is gyönyörű minden. Az eső eláll, készülődik a csapat, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a felázott út okozta nehézségeket. Dávid megérkezik harcedzett terepjárójával és segítségével lassan elnéptelenedik a Kútbereki Turistaház.

 

Közreműködők:

Helyszín: Kútbereki Turistaház, Hont külterület
Catering: Háncs Rendezvényszolgálat
Fotó: Mayer Miklós
Jeggyűrűk: Réczey Melinda
Játékok: Enjoy Event
Menyasszonyi ruha (textil): Fabrikashop
Menyasszonyi ruha (varrásoktatás): Mészáros Erika ruhakonstruktőr
Kézműves sör: Élesztő Kézműves Söröző

 

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek beszámolót, fotókat, tippeket, hogy szétkürtölhessük, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok!

 

comments