Andiék külföldről szervezik az esküvőjüket, de – totál érthető módon – nem szerettek volna fotók vagy más benyomásai alapján helyszínt választani. Így egy csuda klassz, kirándulós hazalátogatást szerveztek maguknak, amely során meglátogatták a Dunakanyarban kiszemelt potenciális éttermeket. Kitalálták, megszervezték, megcsinálták, megélték és most elmesélik nektek. Valódi, konkrét tapasztalatok, találgatós izgalmak következnek!

Rengeteg étteremtől kértünk árajánlatot, szerte az országból. Végül letisztult a dolog öt helyszínre, a Szentendrei-sziget vonalában, illetve Pest-megyében. Tibi megtervezte az utat: az időbeosztást és az utazást busszal és autóval.

Andi_Tibi_01

Busszal indultunk, a Szentendrei Pap-szigetre. Az Invitáriumot utolsóként találtuk meg, egy friss blogbejegyzés alapján, itt, a Bohém Esküvőn. Már előtte is Szentendrében gondolkodtunk, de nem igazán találtunk olyan helyet, ahol 100 fő kényelmesen elférne. Ahogy leszállsz a buszról, és átkelsz a kis fahídon, már ott is van a Pap-szigeti kemping, közvetlenül mellette pedig az Invitárium Rendezvényház. A kemping még nem nyitott ki, éppen festettek. Éva néni nagyon kedvesen körbevezetett minket, és vagy két órán keresztül beszélt. Az volt a benyomásom, azért ilyen lelkes, mert csak most kezdte. Tévedtem, 10 éve csinálja.

Ez a hely volt a legesélyesebb az öt közül, az Éva nénivel való beszélgetés pedig még vonzóbbá tette. Egyetlen gondunk volt vele, hogy a belső teret kicsit szűkösnek éreztük 100 főre, ha elkülönített tánctérrel is kalkuláltunk. Ellenben nagyon csábítónak találtuk a nagy teraszt. A másik nagy pozitívum az volt, hogy a házigazda javasolta, már pénteken kezdjük el a díszítést. Mi igazából eleve arra gondoltunk, hogy egy hosszú hétvégés lagzit csapnánk, amin a közeli barátokat már péntek estére várnánk egy kis bográcsozásra. A fotózást is péntekre képzeltük el Szentendrén, ezzel is lazítva a szombati fő nap zsúfoltságán.

Dél körül újra felszálltunk a buszra és tovább folytattuk utunkat Visegrád felé, ahol a Nagyvillám éttermet terveztük szemügyre venni. A busz tömve volt emberekkel, és pont egy bolond néni mellé kerültünk, aki ékes magyarsággal, tökéletes kiejtéssel, ízes káromkodásokkal teletűzdelve adta elő meséjét lánykoráról, gyermekeiről, macskáiról.

Visegrádon elgurítottuk a bőröndjeinket az Ezüstfenyő Üdülőbe (régi MTA Üdülő), ahol a násznépet is gondoltuk elszállásolni, visegrádi esküvő esetén. Az üdülő nagyon üres volt, mert pár nappal a hivatalos nyitás előtt érkeztünk, és a szobák igencsak megértek a felújításra. Pozitívuma a helynek, hogy tulaj nagyon kedves volt, és a szállás díja kiadós, svédasztalos reggelit is tartalmazott. Egy biztos, ilyen áron, Visegrádon szállást senki más nem tud biztosítani.

Innen indultunk volna a Nagyvillámba, de időközben kiderült, az üzletkötőjük elfelejtette az előre megbeszélt találkozót és kérte tőlünk, inkább a következő napon találkozzunk. Az étterem honlapja nagyon profi, és teljes körű rendezvényszervezést is vállalnak, ezért is vettem fel velük a kapcsolatot még az elsők között. De a kezdeti lelkesedés után a hely folyamatosan veszített az értékéből, a szememben. Megtudtam, hogy korábban tulajdonosváltás volt és már a személyzet sem a régi. De adtunk nekik még egy esélyt és másnap 11-re megbeszéltünk egy újabb találkozót. Így aznap már nem volt dolgunk. Nem mintha bántuk volna. Már alig vártunk, hogy mehessünk túrázni azon a csodálatos környéken.

Andi_Tibi_02

Itt ért be minket Tibi unokaöccse kocsival, úgyhogy egyből el is mentünk ebédelni. Tibinek már megvolt a bejáratott étterme a nagy teljesítménytúrázós korszakából. János fotóriporter, így aztán úgy döntöttünk, kihasználjuk a dolgot és felkértük egy jegyesfotózásra a Rám-szakadéknál. Kicsit húzta a száját a nyálas téma miatt, de szerintem a végén már élvezte és nem utolsó sorban nagyon jó fotók születtek.

Ezek a fényképek számunkra mindig különlegesek lesznek, mert bennük van a mi történetünket. Tibi előtt szinte egyáltalán nem jártam túrázni, még túracipőm sem volt. Aztán lepasszolt nekem egy pár cipőt és egy nadrágot. Szépen lassan becsempészte az életembe a hobbiját. Lassan rájöttem, bárhova is indulunk, jobban járok, ha ezeket is bepakolom, mert úgyis ott kötünk ki, hogy sokat kell majd gyalogolni. Azóta minden utazásba, kirándulásba tervezünk egy túrát is. A képek a Rám-szakadék felé menet készültek, ahova már régi vágyam volt eljutni. Teljesen nem tudtunk felmászni, mert most a szokásosnál is több sár volt a sok eső miatt, és nagyon csuszósak voltak a kövek, de így is nagy élmény volt. Sajnos fodrászt és sminkest nem tudtam magammal cipelni, de hajsütő vasat igen. Kicsit ugyan hülyén éreztem magam, hogy teljes sminkben és belőtt hajjal indultam el túrázni. (Tibi szerint ezt azért túlzás lenne túrának nevezni.) Időközben persze eleredt az eső, tönkrement a hajam és fel kellett vennünk a kabátot.

Andi_Tibi_05Andi_Tibi_04Andi_Tibi_06

Az estét a kisboltban vásárolt finomságok, mint a lángos ízesítésű chips és a „Hungarian tapas” névre keresztelt párizsis szendvics elfogyasztásával fűszereztük, némi finom, hazai bor társaságában. A vörösbor címkéjén ez állt: „Villányi NAP cuvee. Előttem az élet! Tolakodik a szemtelen.”

Másnap reggel, a kiadós reggeli után, felkocsiztunk a Nagyvillámba. Az esküvőszervező éppen egy másik párral tárgyalt. Amíg várakoztunk, hallottuk őket: „Már vagy két éve tervezzük az esküvőnket, és mindig is arról álmodtunk, hogy itt tartsuk.” Arra gondoltam, mi nem ilyenek vagyunk. Bár mi tagadás, egy csodálatos, napfényes, őszi esküvő, gondolata, kilátással a Dunakanyarra, nagyon megdobogtatja a szívemet. Végre ránk került a sor. Úgy éreztük, az esküvőszervező nem igazán strapálta magát, hogy eladja nekünk a helyet. Nincs rá szüksége, a párok sorban állnak érte. Magyarország 10 legfelkapottabb étterme között tartják számon, ahol két esküvő zajlik párhuzamosan, és közben még az étterem is működik. Mi pedig olyan helyet képzeltünk el, ahol csak a mi vendégeink vannak. A találkozó után sem éreztük úgy, hogy fel szeretnénk állni a futószalagra az „álompár gyárban”. Őszintén szólva, nem volt nehéz kihúzni ezt a helyet a listánkról. Lefelé menet a szerpentinen megálltunk élvezni a kilátást egy autós pihenőben.

Andi_Tibi_02

Útközben még megnéztünk egy helyet, Horányban a Regattát. Tibi korábban már járt ott esküvőn és nagyon jó emlékei voltak. Amikor pedig megláttuk a szobákat, rájött, hogy osztálykiránduláson is járt már ott. A Regetta szintén egy vízparti üdülő, rendezvényteremmel. Mivel a vendégeink az ország minden pontjáról érkeznek, fontos volt számunkra, hogy a helyszínen szállást is tudjanak biztosítani a számukra. Ez a hely ennek a kritériumnak is megfelelt, viszont nem tudták megígérni, hogy már pénteken is jöhetünk díszíteni. Fontosnak tartjuk, hogy ne minden szombatra legyen bezsúfolva, pláne ne a díszítés, ezért ez nagyban befolyásolta a későbbi döntésünket.

A család közelsége miatt Cegléden is keresgéltünk. Találtunk is egy gyönyörű borospincét a város határában, a Kökény és Fia Családi borászat tulajdonában. Az esküvőszervezőjük nagyon kedves volt, és már az elején tisztáztuk: nem vagyunk hívei a giccses, lakodalmas díszítésnek, és szeretnénk a dekorációt minimális szinten tartani. Mivel a hely maga nagyon igényes, erre nincs is szükség. A jó minőségű borok adottak,és házi szörppel is kínálják a vendégeket. Szívesen kóstoltunk volna a pince felhozatalából, de sajnos ízelítőt nem kaptunk. Árban a magasabb kategóriába tartozik. Hátulütője a helynek, hogy az üdítő és a sör beszerzéséről nekünk kellene gondoskodnunk és nem tudják elszállásolni a vendégeket. A pénteki díszítésért 5.000 Ft-os óradíjat számolnak fel. A teraszon 130 embert tudnak leültetni, szóval ott elférne az egész pereputty. Viszont sajnos a varázslatos lenti pince kicsi 100 vendégre, pedig az fogott meg a leginkább. Csodálatos téli esküvő helyszín lenne.

Andi_Tibi_03

A helyszínkereső túrát hivatalos eljegyzési ebéddel zártuk, húsvét napján. Hivatalos eljegyzési ebéd? Az meg minek? Igen, ez egy régi szokás, amit nagyon hasznosnak találtunk. Teret adott arra, hogy a családjaink megismerjék egymást és megbeszéljük a lakodalom részleteit. Remek főpróba volt nekünk is, hiszen az esküvőn is mindenki minket fog nézni. Bizony, szerepelni kell. Már nagyon készültünk rá, hónapok óta tervezgettük. Sok ötletet gyűjtöttünk a neten. Emlékül a felnőtteknek egyedi feliratos húsvéti tojásokat helyeztem az asztalra, és plüss nyuszit a gyerekeknek. Szalvéta nyuszikat hajtogattam és kikészítettem egy kosárnyi tojást, „Hagyj üzenetet a jegyes párnak!” felirattal. Ezek lettek az első közös húsvéti díszeink.

Eljött a várva várt nap. Összegyűlt a szűk család. Tibi tartott egy helyes kis beszédet, amiben megkérte a kezemet anyától. Anya és mama virágot kaptak. Volt nagy, letérdelős gyűrűhúzás is. Igazán egyedi ajándékokkal leptek meg minket. Tesóméktól kaptunk egy új kotyogós kávéfőzőt. (A kotyogós kávéra is Tibi szoktatott rá.) Tibi nővérétől pedig visszakaptam a kefir gombámat, amit még két éve hagytam otthon. Nagyon hiányzott már. A másik nővére isteni szőlő pálinkát hozott, aminek nagy része el is fogyott az ünnepség alatt. Szóval az ebéd nagyon jól sikerült, és mindenki nagyon jól érezte magát.

Andi_Tibi_07

Időközben átgondoltuk, átbeszéltük a potenciális lakodalmi helyszíneket. Rájöttünk, hogy a döntésünket nem az befolyásolja leginkább, mennyire szép és makulátlan az adott helyszín, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire voltak velünk kedvesek. Ebből látjuk, hogy a szervezés során mennyire lesznek flexibilisek és segítőkészek.

A kalandtúra lezárásaként a reptéren kaptam egy SMS-t a barátnőmtől, akinek eszébe jutott, a munkatársa az Invitáriumba esküdött. Rögtön fel is hívtam, és pozitívan nyilatkozott a helyről. Mindent összevetve végül a Pap-szigeti kempingre és az Invitáriumra esett a válsztásunk. Örültünk, hogy az helyszínkeresés eredményesen zárult. De ha nem így lett volna, az sem lett volna baj, hiszen gyönyörű tájakon jártunk, és nagyon jól éreztünk magunkat.

Jegyesfotók: Marjai János

 

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek beszámolót, fotókat, tippeket, hogy szétkürtölhessük, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok!

 

comments