Roxinak és vőlegényének, Tominak 16 napja van az esküvőjükig és most érett meg benne, kívánkozott ki belőle a lenti gondolat- és jótanács csomag, amit én gyorsan, kvázi nyílt levélként, tovább is adok nektek, kedves jegyes olvasók. Na és nem utolsó sorban kedves hozzátartozók… Bohém Esküvő ars poetica egy olvasótól. <3

Roxi_Tomi_01

Mint mondtam, mikor belekezdtünk a szervezésbe, voltak elképzeléseink, de az interneten nagyon sok jó ötletet és tippet találtam. Már volt fogalmam az esküvőkről, hiszen táncot tanítottam több jegyes párnak is, de nem gondoltam, hogy ennyi munka van benne. Szóval nagyon sok klassz dolgot láttam a neten, kialakult bennem egy kép, hogy mit igen és mit nem szeretnék. Angliában élünk, de az esküvőt otthon tartjuk meg. Nem gondolom, hogy sokkal nehezebb innen szervezkedni, de teljesen más, mintha otthon élnénk.

Sok-sok cikk és pinterestes kép után, szép lassan eljutottunk oda, amit 2 hét múlva meg is valósítunk. Mondhatnám, hogy egy leányálom volt és életem legszebb napjait éltem át a szervezés alatt. De nem. Sajnos nem. A sok szép bohém esküvős kép, önmegvalósítás és rendhagyó dolgok mögött sok veszekedés és egyet nem értés áll. Legalábbis nálunk így volt… A család egy szép, hagyományos esküvőt álmodott meg. Tudjátok, olyat, mint mindenki másnak van. Mi pedig pont az ellenkezőjét…

Senkinek nem szeretném elvenni a kedvét a házasodástól, és azt se mondom, hogy ez mindenhol így megy. Nagyon szerencsés az a pár, akiket nem akarnak terelgetni, megmondani nekik, hogy mit, hogyan és mikor kell. Sok “tanácsot” kaptunk, meg is köszöntük, de a saját utunkat szeretnénk járni. Pár hét és kiderül, hogy egy nagyon szuper, vagy egy katasztrofális esküvőt hoztunk létre…

Annyit szeretnék a levelemmel elérni, hogy arra bátorítsak minden menyasszonyt és vőlegényt, olyan esküvőt szervezzenek, amilyet megálmodtak, nem pedig olyat, amilyet mások szoktak vagy amilyet “elvárnak” tőlük. Hiszen (remélhetőleg) ez az egyetlen esküvőtök, amire 80 évesen is szeretettel kell visszaemlékeznetek, nem pedig úgy, hogy milyen rosszul néztél ki/érezted magad abban a szoknyában, vagy mit szerettetek volna máshogy csinálni. Hozok pár példát a saját esküvőnkből.

Nekünk nem lesz hófehér, kristályos és gyönyörű esküvőnk. Nem lesz ugyanolyan gyűrűnk, mindkettőnknek más tetszett. Nekünk Star Wars-os lesz, Darth Vaderrel, rohamkatonákkal és lézerkard tánccal, egy majorban, a pajtában, ahol nagyon aranyos kutyusok és kecskék élnek.
Nem lesz magassarkúm, vagy hosszú abroncsos szoknyám. Nem szeretnék nem tudni leülni vagy kényelmesen wc-re menni. Egy rövid, csipkés, kézzel készített ruhát fogok viselni, amiben a 40fokos melegben sem gyulladok meg, és egy női Vans lesz rajtam. Ugyanis nem akarok egy napig magassarkúban lenni.

Nem lesz a szertartás előtt fényképezkedés, délelőtt a családommal szeretnék lenni. Tomi pedig a szertartáson fog először látni. Nem akarunk beállított képeket, szerintem gyönyörű spontán képek fognak készülni a nap folyamán.

Nincs dekorosunk, szakácsunk, pincérünk. Viszont annál nagyobb akaraterőnk és kreativitásunk van. És persze itt van nekünk a család pár tagja, akik mindenben támogatnak és segítenek.
Nem lesz mindenki elé odatéve az étel, hiszen mindenki el tud sétálni a svédasztalig. Nem lesz forró húsleves. Odakint tűz a nap! Nem esik olyan jól, mint mondjuk egy francia saláta baconbe tekert csirkemellel. Nem lesz porcelán tányér sem, hiszen konyhai személyzet híján senki nem fog mosogatni. Viszont lesz préselt bambusz evőeszköz és tányér.
Nem lesz vőfély, nem lesz játék játék hátán, hisz lehet, sok ember nem is szívesen venne részt bennük. Viszont lesz egy csodálatos női ceremóniamester, aki segít levezényelni ezt a napot, és mindenről gondoskodik, amire nekünk nincs időnk figyelni.
Engem nem érdekel, ki miben jelenik meg, sőt akkor se akadok ki, ha valakin fehér, fekete vagy piros lesz. Rajtam is az lesz, ruhatesók leszünk. :)

Szülőköszöntéskor nem az “Úgy szeretném meghálálni” fog szólni, hanem az Éhezők vidadala főcímdala, hegedű kíséretében. Saját kézzel írt fogadalmunk felolvasása alatt pedig Lady Gaga egyik gyönyörű, lassú száma. A videóvetítés alatt pedig Alvin és a mókusok…
Mi minden egyes apró dolgot szeretettel és szívből csinálunk. Semmi csicsás vagy erőltetett dolgot. Nem lesz leánykikérés. Hova kérjen ki 7 év együttélés után?! Nem lesz bolond menyasszony, nem kell felismernie a lábszáram. Bekötött szemmel lehet én se ismerném fel az egyik testrészét, nem ez mutatja meg, mennyire ismerjük a másikat. Nem törünk tányért, nem görgetek tojást a nadrágjába. Nem is tudnék, rövidnadrágja lesz. Persze, szép és jó dolgok ezek, de egyiket sem érzezzük magunkénak. Csak azért, mert más is ezt csinálja az esküvőjén, nekünk nem feltétlenül kell.

A mi esküvőnkön MI leszünk. Mi, mint Roxi és Tomi, és mi, mint egy család, barátokkal és fogadott barátokkal, mint a fényképészek vagy a DJ, akik időt nem sajnálva segítenek tökéletessé tenni a napot. Mert ők nem a szolgáltatók, nem ülnek elkülönített asztalnál a vacsora közben és nekik is jár köszönőajándék. Ők amolyan felebarátok. Ideje befejezni a levelem, mert most is épp az ültetőkártyákat gyártom, a saját kis kezeimmel. Mert úgy érzem, ezt nem egy idegennek kell megcsinálnia, akinek a családom csak nevek…

Szóval, nem azt mondom, hogy baj van a hagyományos esküvőkkel, csak ne hagyjuk magunkat bármi és bárki alapján befolyásolni!

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek beszámolót, fotókat, tippeket, hogy szétkürtölhessük, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok!

comments