Hannáék a lehető legokosabb módját választották a külföldről való nyugodt szervezésnek: gyorsan megkeresték a számukra tökéletes helyszínt és az ízlésüknek leginkább megfelelő, biztonságot nyújtó szolgáltatókat, akikre teljes bizalommal rá merték bízni az esküvőjüket. Olyan is lett. Tökéletes. Hanna beszámolója.

A mi love storynk 2010 februárjában kezdődött, egy bulgáriai sítáborban, ahova Attila társaságához csapódva, egyedül mentem (mert a barátnőm az utolsó pillanatban visszamondta a túrát.) Bár ismertük egymást felületesen, korábbról Attilával, soha nem jutott volna eszembe, hogy akár csak futókaland is lesz belőlünk (pláne nem házaspár) még akkor sem, amikor indulás előtt valamelyik barátnőm megjegyezte, hogy egyedül megyek síelni, de nem egyedül fogok hazajönni. Igaza lett.

A kapcsolatunk nem egy szokványos, csöpögős tündérmese, rengeteget küzdöttünk egymással és egymásért, főleg az első időkben, két mosolyszüneten (vagy nevezzük nevén: szakításon) is átestünk az első 2,5 évben. Makacsok és önfejűek vagyunk mind a ketten. Ez okozta a gondot, de ennek köszönhető az is, hogy mégsem adtuk fel, harcoltunk a problémák megoldásáért, összecsiszolódtunk, igazán mélyen megismertük és megszerettük egymást. Őszintén azt gondolom, hogy mind a ketten jobb emberek lettünk a másik hatására. Megérte kitartani.

Hanna_Attila_27Hanna_Attila_28Hanna_Attila_30Hanna_Attila_31Hanna_Attila_32

Amit érdemes még rólunk tudni, hogy Norvégiában élünk már 5 éve, ez alatt az idő alatt belaktuk az országot széltében-hosszában. Ezek az évek, az itt felmerülő akadályok, azok közös leküzdése még harmonikusabb, erősebb egységet kovácsoltak kettőnkből. Én egy ideje már úgy éreztem, akár készen állnék arra, hogy “szintet lépjen” a kapcsolatunk, de csak nem akart jönni a lánykérés. Nem mintha szerettem volna, hogy karácsonykor/szülinapon/egyéb jeles napon történjen (szeretem az egyedi, egyszeri, megismételhetetlen megoldásokat), mégis, minden ünnepnap után konstatáltam, hogy ez a dolog még mindig várat magára.

Így volt ez 2016 karácsonyán is. Az ünnepeket otthon, Magyarországon töltöttük, néhány barátunkkal a Parapark egy szabadulószobájába volt időpontunk december 28-án. Rólam tudni kell, hogy imádom ezeket a játékokat, de véresen komolyan is veszem. Nem volt ez másként most sem. Ezért történt, hogy amikor az utolsó kis szobában (ahova “véletlen” csak én mentem be), megláttam a papírt, amin annyi állt “Már csak egy kérdésre kell választ adnod, mielőtt kijuthatsz”, kétségbeesve kiabáltam a kint állóknak, hogy “De hát mi a kérdés? Itt nincs semmilyen kérdés!” Ahelyett, hogy kifáradtam volna a kint kamerákkal készenlétben álló barátaimhoz, és a fél térden, kissé kétségbe esetten várakozó majdnem-vőlegényhez…  Mikor végre kiimádkoztak a kinti szobába, annyira meglepődtem, hogy válaszolni is elfelejtettem, csak bólogattam bőszen. Örök emlék marad ez (is), imádom, hogy Attila ennyire ötletes és cseppet sem megszokott módját választotta a lánykérésnek, ez is mutatja, milyen jól ismer. Mindkét cél teljesült: meglepődtem és igent mondtam. Pár perc bólogatás és ölelgetés után.

A lánykéréskor már 7 éve együtt voltunk, és szerencsére egyetértettünk abban, hogy még 2017-ben össze szeretnénk házasodni, nem várunk tovább. Már a lánykérés másnapján belevetettük magunkat a nézelődésbe, a repülőn ülve, vissza Osloba. Egyetértettünk abban is, hogy – ahogy a lánykérés, úgy – az esküvőnk sem lesz szokványos. Semmi hotel, szocreál étterem, tornaterem és társai. A Pinteresten már évek óta gyűjtögettem az inspirációt (titokban, mert ugye no pressure) és mindig is tetszettek a szabadtéri és pajtaesküvők. Én pesti vagyok, Ő miskolci, de a fentiek miatt nem akartunk városba beszorulni, szeretjük a természetet. Valamint, mivel hozzászoktunk a sokezer km-s utazásokhoz Norvégiában, Magyarország hirtelen “kicsinek” tűnt, így nem szabtunk földrajzi határokat annak, az országon belül hol kötjük össze az életünket. Ennek fényében kezdtünk helyszínt keresni, több szépet is találtunk, bár konstatáltuk, hogy Magyarországon nincs annyi esküvőre alkalmas pajta, mint mondjuk Kaliforniában.

Rátaláltunk a Lósi Majorra, de sajnos már csak április elsejére és októberre volt szabad hétvégéjük… Tovább nézelődtünk hát, de mindig visszakanyarodtunk a Majorhoz. Alapvetően tavaszi/koranyári esküvőt szerettünk volna, de annyira beleszerettünk a helybe képek alapján, és a helyiek kedvessége miatt (még Skype-os körtúrát is kaptunk!), hogy megegyeztünk egy októberi időpontban. Miután megkötöttük a szerződést, kitört rajtam az első (és egyetlen) menyasszonyi hiszti: „Mit gondoltunk, én nem is szeretnék októberi esküvőt..??!!” Szilviék (a Majorból) hihetetlen kedvesen és profin kezelték a helyzetet, megemlítették, hogy a Pünkösd hétfőjük még szabad. Így csak a másnapot kell megoldania násznépnek szabadnappal. Az ötlet rögtön megtetszett, kora nyári esküvő, ahogy megálmodtuk. Ráadásul hétfő, hát ki hallott már ilyet?! :-) Így lett meg elsőként a helyszínünk és a dátum.

Hanna_Attila_55Hanna_Attila_39

Ahogy már írtam, én a titkos Pinterest boardomat évek óta bővítgettem, akkor újra elővettem, leporoltam, kicsinosítgattam, frissítgettem. Illetve, hogy a magyar valósághoz közelítsem az elképzeléseim, magyar blogok, oldalak után is kutatni kezdtem. Nagyon hamar rátaláltam a két kedvencemre: a Bohém Esküvőre és az April, the wedding journal-ra, amik azt az irányt képviselték, amit én kerestem. Szolgáltatóink nagy része szerepelt valamelyik oldalon. Attila kevésbé volt aktív a keresésben, de lelkesen nyilvánított véleményt mindenről, amit mutattam neki, így ő is kivette a részét a szervezésből.

Mivel külföldön élünk, és csak egyszer tudtunk hazamenni az esküvő előtt, pár napra, illetve mivel elég rövid idő (5 hónap) állt rendelkezésünkre, hamar eldöntöttük, esküvőszervező segítségét kérjük. Már csak azért is, mert az esküvőnk napján nem szerettünk volna már ügyes-bajos dolgokkal foglalkozni, csak élvezni a napot. Azt sem szerettük volna, ha szüleink, közeli családtagjaink rohangálnak helyettünk, nekik is nagy ünnep ez a nap. Több esküvőszervezőt is megkerestünk, de csak egyikükkel beszéltünk skypeon (rögtön vagy 3 órát). Annyira megvolt az összhang, hogy a többiekkel megbeszélt időpontot le is mondtuk gyorsan. Így került a képbe Petra a Wedding Project Budapesttől. Rajta keresztül lett meg a további csapatunk egy jelentős része, egyedül a fotósokhoz, a Wondeer Weddinghez ragaszkodtunk, mert már a netes képanyagaik alapján is tudtuk, hogy ők lesznek az igazik. Az áprilisi jegyesfotózás igazolta, amit már addig is sejtettünk, a nemrég megkapott esküvői képekkel pedig azóta sem tudunk betelni.

Hanna_Attila_45Hanna_Attila_46Hanna_Attila_47Hanna_Attila_53

„Mit és hogyan csináltatok másképp, a hagyományostól eltérő módon?” A kérdés szóljon inkább úgy, mit csináltunk a megszokott módon, arra egyszerűbb válaszolni: Semmit! Mindenesetre igyekeztünk távoltartani magunkat minden klisétől, semmit sem csináltunk egy bizonyos módon, csak, mert az úgy szokás. Makacsul ragaszkodtunk ahhoz, hogy ez a mi napunk, így a mi személyiségünket kell, hogy tükrözze.

Szerettünk volna egy kötöttségektől mentes, laza esküvőt, ahol senki sem feszeng. A helyszín ezt a hangulatot hozta magával kicsit. Ki is emelték sokan, milyen elvarázsolt hangulat volt aznap. Főleg a néhány norvég vendégünk esett egyik ámulatból a másikba: kinti esküvő, lovak, kecskék meg egy alpaka (!), körülöttünk, szabadon rohangászó, játszadozó kutyák… A Major 3 kutyájához csatlakozott a mi kettőnk, az összes képbe belekontárkodtak, somfordáltak az életek körül, egyszóval ők is remekül érezték magukat.

Hanna_Attila_33Hanna_Attila_43Hanna_Attila_40

De kezdjük az elején. Amikor a helyszín, időpont, a fotósok, és Petra, a legfőbb segítőnk a helyén volt, már voltak ötletek a többi szerepre is. Mindenki különleges, és a maga nemében egyedülálló, de akiket első helyen emelnék ki, ők a testvérem, és anyukám. Édesanyám orvos, de fiatal kora óta varr hobbiból, többek között pár esküvői ruhát is készített már, a sajátját is ő varrta. Így ez már “kislánykorom” óta egyértelmű volt, hogy én bizony sem kölcsönözni, sem venni nem fogok ruhát, ő varrja az enyémet is. Szerencsére örömmel vállalta a feladatot, és hosszú hónapok áldozatos munkájával megalkotta a ruhát, ami pontosan olyan lett, ahogy elképzeltem… Ja, nem, még annál is szebb!

Hanna_Attila_11Hanna_Attila_12_13Hanna_Attila_16Hanna_Attila_19Hanna_Attila_20Hanna_Attila_22Hanna_Attila_23Hanna_Attila_24

Mivel testvérem media designer, őt kértem meg arra, hogy elkészítse a meghívókat. Az ötlet az enyém volt, a megvalósítás őt dicséri. Itt egy pillara visszakanyarodnék a bemutatkozásunkhoz. Ahogy már említettem, rengeteget utaztunk, költöztünk Attilával, így a meghívót, – és részben a dekorációt is – erre a tematikára építettük. A meghívó grafikája a mi utunkat rajzolja le, amit bejártunk, így lett igazán a miénk. Igyekeztünk ebbe is lazaságot csempészni, semmi formális nem volt benne.

Mivel én is örököltem a kreatív hajlamot, szerettem volna a dekorációt magam készíteni, de hamar beláttam, hogy ennyi idő alatt, ráadásul külföldről, ez lehetetlen vállalkozás. Így profikra bíztam a feladatot. És milyen jól tettem! A Natural Wedding Decor Emeséje csodát teremtett az egyébként is idilli helyszínen! Nem volt könnyű dolga velem, késői jelentkező voltam, ráadásul nagyon határozott elképzelésekkel. Szóval feladtam a leckét, de a legvadabb vízióimat is felülmúlta, amit alkottak, minden gyönyörű volt, egy kerek egész, tökéletesen illeszkedve a környezet rusztikusságához, vidéki bájához.

Hanna_Attila_05Hanna_Attila_42Hanna_Attila_03Hanna_Attila_08Hanna_Attila_04Hanna_Attila_57

A csokromat is imádtam, vadvirágos és kócos volt, gyönyörű. A koszorúslányok pedig egy-egy kisebb csokrot kaptak, mindegyik az én csokromból “kiragadott” egy-egyféle virágból. A koszorúsfiúk kitűzője ugyanígy. Csak, hogy egy kis DIY élmény legyen mégis, a koszorúsfiúk egyen-csokornyakkendőt is kaptak, amiket én varrtam otthon.

Hanna_Attila_49Hanna_Attila_01Hanna_Attila_29

Köszönőajándéknak pedig halványrózsaszín és világoskék, feliratozott napszemüvegeket kaptak az emberek érkezéskor, ami jól is jött, mert egész nap gyönyörű, napos időnk volt. Nagy sikere is lett az ajándéknak, valaki többet is betárazott, vész esetére (szerencsére több volt szemüvegből, mint vendégből). Ezeket egyébként az Etsy-ről rendeltem.

Hanna_Attila_37Hanna_Attila_56

Imádok elveszni az apró, izgalmas részletekben, az esküvőn ez is visszaköszönt. Emese a testvérem grafikáit vitte tovább. Az asztalok nem számozva voltak, hanem a meghívóról már ismerős városok után lettek elnevezve. Minden asztalnévhez/városról összegyűjtöttünk Attilával két-három szót, ami eszünkbe jut az adott helyről. Budapest nekem a család és a barátaim városa, Attilának az egyetem és az ottani bulik jelentenek életre szóló emléket. Banskoban ismerkedtünk meg, Bergenben sokat esik az eső, de ott él Édesanyám, Hammerfestben hideg van, de cserébe sok a rénszarvas, és gyönyörű az északi fény. S még sorolhatnám. Az emberek a helyüket egy térkép segítségével találhatták meg, de merev ültetési rend nem volt. Az asztalokhoz nem csak várost, hanem zenekart is rendeltünk, a „budapestieknek” Halott Pénzre “kellett” bulizniuk, ha megszólalt, a „stavangerieknek” Modern Talkingra.

Szerettük volna, ha az emberek nem csak vendégkönyvben (egy aláírható plakát) üzennek nekünk, hanem személyesebben is, így kártyákat gyártottunk (vagyis Emese), amin elnevezhették leendő gyermekeinket, vagy adhattak tanácsot a friss házasoknak, de azt is megkérdeztük, hova menjünk randizni. Bár maga a vacsi helyszíne, a pajta is félig nyitott, szerettük volna még inkább a szabad ég alá helyezni a történéseket, így a pajta előtt tábortüzet gyújtottunk, köré szalmabálákból csináltunk kanapét.

A szertartásra pedig a Major feletti dombon került sor, igazi piknikhangulatban, pokrócokkal a földön, egy álomfogókkal és szalagokkal díszített diófa alatt.

Hanna_Attila_35Hanna_Attila_36Hanna_Attila_38Hanna_Attila_39Hanna_Attila_58Hanna_Attila_64

A polgári szertartásunkat nem anyakönyvvezető tartotta (itt sem az unalmas sablonokat szerettük volna), hanem Vidacs Éva szertartásvezető, aki az esküvő előtt mindkettőnket meginterjúvolt külön-külön, majd egy megható, humoros és igazán személyes beszéddel kedveskedett nekünk.

Az egyetlen igazi hagyomány, amit szerettünk volna belecsempészni az esküvőbe, nem magyar, hanem amerikai: a fogadalomtétel. Azt hiszem, nem csak egymást sikerült meghatni, hanem a velünk ünneplőket is, különösen Attilának…

Szerettük volna, ha a fogadalmakat, illetve az egész nap hangulatát nem csak állóképeken, hanem videón is megörökíti valaki, így kerültünk (Petrán keresztül) kapcsolatba az Ivy Wedding Studioval, egy nagyon kedves és különleges párossal, Szilvivel és Nikosszal.

Míg nekem a dekoráció volt sarkalatos pont, Attilát a menü foglalkoztatta leginkább, ő ezzel járult hozzá az esküvőszervezéshez. Amiben rögtön megegyeztünk, az az, hogy nem a hagyományos újházityúkhúsleves-rántotthús-töltöttkáposzta tengelyen szeretnénk mozogni. Eredetileg “rendes” cateringes céget szerettünk volna megbízni a vacsival, majd éjféli menünek (a régi, egyetemi bulik tiszteletére) hamburgert, amit szerettünk volna food-truckból felszolgálni. Így kerültünk kapcsolatba a Bakker food truckkal. Amikor Petra leült velük a nevünkben beszélgetni, örömmel hallotta, hogy a teljes cateringet vállalják, sőt, Málna, a cukrászuk (aki Sweets by Bakker néven fut) szívesen csinálna nekünk tortát.

Utólag belegondolva is szuper döntés volt őket választani. Még lazább hangulatot adott a napnak az, hogy az emberek egy fantasztikusan bájos Citroen food truckból kérhették az ételt/italt, amikor csak megkívánták; és a hely hangulatához illő kartontányérokról, papírpoharakból fogyaszthatták a kétféle levest, grillfinomságokat és a pörköltet (valami hazai mégiscsak kellett, ha nem is rántott hús…). Az éjféli menü pedig természetesen a terv szerint hamburger volt, hatalmas sikerrel. Senkit nem hallottunk panaszkodni, hogy „Hol a töltött káposzta?!”.

Hanna_Attila_41Hanna_Attila_59

A tortánkat Málna készítette, félpucér stílusban, a csokrom virágaival díszítve, négyféle ízben. Desszerttel külön nem készültünk, helyette sütibár volt cake-popokkal (szintén Málna érdeme), rengeteg sós sütivel és gyümölcskosárral. Ez utóbbiakat pedig a legjobb barátnőm családjának a cukrászdájából hozattuk.

Fontos volt az is, hogy több ételérzékeny, illetve vegetáriánus ember igényeit is kielégítsük, ebben is jó partner volt a Bakker. Mindenmentes süteményekről pedig a Naspolya nassolda gondoskodott.

A tervezés alatt nagyon szerettünk volna fagyis kocsit, de erről különböző okok miatt le kellett tennünk, egészen az esküvőt megelőző (vasárnap) estéig. Ekkor mi a szűk családdal már megérkeztünk a Majorba, ahol épp a hétvégi esküvő után pakolásztak Szilviék, aki mellékesen megjegyezte, hogy a menyasszony a Fragolánál dolgozik, és volt fagyijuk az esküvőn, biciklis fagyiskocsiról, amit a mi esküvőnk utáni napon terveztek elszállítani. Erre persze felcsillant mindkettőnk szeme! Szilvi pedig azonnal vad telefonálásba kezdett, aminek eredményeképp 6 féle ízű fagyit szállított ki nekünk a Fragola másnapra. Köszönjük!

Hanna_Attila_44

Különleges programokkal nem készültünk, csak egy (a mi szintünknek megfelelő nehézségű) nyitótánccal, ami saját meglepetésünkre hibátlanul, és nagy sikerrel adtunk elő. Egy egész napos játék volt még, amelynek keretében a Petra által korábban elrejtett kincsekre vadászhattak az emberek. Aki talált egyet, különböző közös élményekre válthatta be nálunk. Volt még két játék a tarsolyunkban vész esetére, de hála a DJ-nknek, Tóth Ádámnak, és a násznépnek, olyan bulihangulat volt végig, hogy nem volt rájuk szükség, a bulit megszakítani pedig nem szerettük volna. Ádám látta el a ceremóniamester szerepét is, tökéletesen.

Mivel ismerjük a barátainkat, tudtuk, lesz tányércsörömpölés bőven. Ennek próbáltunk részben korlátot szabni (egyrészt a papírtényérokkal), másrészt, egy, a főasztal mellé kitett tehénkolomppal – ezt kellett megrázni tányérkocogtatás helyett. Ádámot pedig megkértük, hogy a kolompolós asztalok zenekarainak számai különösen gyakran csendüljenek fel…

A „NO sramli” elvét valljuk mi és hálisten’ Ádám is, így az esküvőnk nyomokban sem tartalmazott mulatóst. Annál inkább a ‘80-as ’90-es évek bulizenéit. A jó zeneválogatást mutatja az is, hogy a buli hajnali fél 5-ig tartott, és 2 előtt nem nagyon ment el senki lefeküdni.

Hanna_Attila_62Hanna_Attila_61Hanna_Attila_63Hanna_Attila_60Hanna_Attila_65

Másnap még egy reggelivel vártuk a megéhezőket, amiről szintén a Bakker gondoskodott. Így volt alkalmunk kicsit átbeszélni az előző este történéseit, és mindenkitől elbúcsúzni.

Egyetlen egy dolgot csinálnánk mindketten másképp, minden más tökéletes volt: nem ugranánk fejest a mindennapokba olyan hirtelen Az esküvő kedden ért véget, szerdán már utaztunk vissza Norvégiába és csütörtöktől mindketten dolgoztunk. Aki csak teheti, hagyjon magának időt, legalább egy pár napot, az élmények feldolgozására (mert rengeteg lesz, mi még most is a hatása alatt vagyunk), az érzelmek átélésére, és nem utolsó sorban a fáradtság kipihenésére!

Tippünk a jegyespároknak, hogy nem szabad semmire sem rágörcsölni! Mi igyekeztünk abszolút rugalmasan, lazán és nem izgulva végigcsinálni a szervezést, sőt, én kifejezetten élveztem, el is gondolkodtam a Norvégiába való visszatérés után, hogy mihez is kezdjek a hirtelen jött, rengeteg szabadidőmmel. Remélem, a segítőink is ugyanezt gondolják, hogy nem csak befelé volt meg a “zen”. Semmi sem ér annyit, hogy az ember kiboruljon rajta, és még ha tényleg semmi sem úgy alakulna, ahogy tervezitek, akkor is ez lesz életetek legjobb napja, egymással, és mindenkivel, aki számít!

Hanna_Attila_48

 

Közreműködők:

Szervező: Petra / Wedding Project Budapest
Helyszín: Lósi Major, Verőce
Étel, torta, sütibár: Bakker food truck
Dekor, virágok: Natural Wedding Decor
DJ: Tóth Ádám
Fotó: Wondeer Wedding
Videó: Ivy Wedding Studio
Szertartásvezető: Vidacs Éva

Bohém esküvőtök volt vagy lesz?
Segítsetek más pároknak: küldjetek beszámolót, fotókat, tippeket, hogy szétkürtölhessük, vagy hívjatok meg minket is! :) A lényeg, hogy írjatok!

 

comments